Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz (Debrecen, 1978)

„Fegyvert s vitézt éneklek...” – Szalay Emőke

2. kép. Szablya hüvellyel. Magyar, XVII. század belőle. A markolatvédő szerepét a keresztvasat a markolat végével összekötő lánc tölti be. A lánc azonban csak átmeneti forma, hamarosan átveszi helyét a merev markolatkengyel, amelyet a XVIII. században gyöngysorral díszítettek. Ezeknél a szablyáknál már a markolatkupak helyét a ferde vágású sasfej forma veszi át. A markolat erősítését szolgálta a kupaktól a keresztvasig végig futó pánt. Természetesen a penge is változott, fokozatosan szélesedett és díszítette vált. Jól mutatja ezt a FRINGIA felirat, a szélesebb pengén félholdon álló Mária alak s felirat. Megváltozott a bőrborítású hüvelyek díszítése is. A XVI—

XVII. században még csak keskeny, sárgarézpántok díszítik a hüvelyt. Ezek a XVII— XVIII. század folyamán egyre szélesednek, domborított díszítéssel látják el őket. Érdekes a XVII. században gyakran szereplő fegyver volt a szintén keleti eredetű karabella. Markolatvégződése madárfej alakú, pengéje szablyapenge. A karabella a lengyelek nemzeti fegyverének számított, de nálunk is elterjedt volt. A mi példányunk pengéjét Sobieski János képe díszíti. Az utolsó két szablya XVIII. század végén XIX. század elején használt díszfegyver. A válaszfal másik oldalán a német és olasz gyalogság jellegzetes fegyverei a kétkezes pallosok láthatók. A gyalogos fegyverként használt nagyméretű pallos bőrrel bevont markolata sokszor eléri a fél métert. Keresztvasa méretének megfelelően megnyúlt, a német példányokon gyakran csigavonalban végződik, míg az olaszoknál egyenes. Mivel ezeket a fegyvereket hüvely nélkül, vállra vetve hordozták, a penge nyakrészét is bőrrel vonták be. A bőrrel bevont rész alatt két tüske ágazik ki 183