Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz (Debrecen, 1978)

A régészeti kiállítás – Sz. Máthé Márta–M. Nepper-Ibolya–dr. Mesterházy Károly

nak a hamvasztott temetkezés szokását mutató urnája, s a korszak egyik érdekes jelensége is tanulmányozható, mégpedig az, hogy az újonnan megismert fémből, a bronzból készült szerszámok ugyanolyan típusúak, mint a korábban kőből csiszolt, jól bevált formájú eszközök. Jelen esetben a bronz- és kővéső példázza ezt. Egyébként a bronzkor első felében a csiszolt kőeszközöknek majd ugyanolyan jelentőségük van még, mint a korábbi korszakokban, ugyanis az új fém még nem terjedt el olyan mértékben, hogy nélkülözni tudták volna a kő- és csontszerszámot. 7. vitrin. A bronzkor közepén olyan népek jelentek meg az Alföldön, melyeknek igen magas szintű földműves kultúrája volt. Birtokba vették az újkőkor végén elhagyott teli telepeket, de számos újat is létesítettek. A bakonszegi, esztári, gáborjáni, berettyóújfalui ásatásokon előkerült kerámialeletek kitűnő, szinte művészi szintet elérő fazekasmestereik munkáját dicsérik, de jól értettek a csontfaragáshoz is, amint azt a művészien megfaragott agancs zablapálca és szíjelosztó korong (8. tárló), de a számos csontár, halásznyílhegy, agancskapa is bizonyítja. Fejlett cserekereskedelmet is bonyolítottak, ezt igazolják a szomszédos 5. kép. Karcoltdíszű agyag kocsimodell, középső bronzkor, Pocsat