Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz (Debrecen, 1978)

A kelet varázsa – dr. Ferenczy László

tetése az volt, hogy a kimono övén áthúzva fenntartsa a rajta átfűzött selyemzsinórra kötött apróbb tárgyakat (gyógyszertartó dobozkákat, pipát, erszényt). A necke kontinentális eredetű, de faragását a japánok fejlesztették művészi szintre a XVII—

XIX. században. A neckék a műgyűjtők kedvenc tárgyai. Anyaguk lehet nemes fa, elefántcsont, rozmáragyar, agancs, sőt kerámia vagy fém is. Témakincsük többnyire figurális (legendás történelmi személyek, szent remeték, kínaiak, európaiak, zsánerjelenetek, állatalakok, rovarok stb.), de van gombalakú és más forma is. Kezdetben kedvtelésből faragták őket, majd egyre több mester specializálódott erre és családi műhelyek alakultak. A neckék alján gyakran megtaláljuk a mester jelzését. A Déri-gyűjteményben jóminőségű XIX. századi neckék vannak. Kiemelkedik közülük Hotei szerencsisten alakja, az oroszlánmaszkos táncos, és Uzume csoportja (utóbbin Kógjoku jelzés van). A két nyulat ábrázoló faragvány Gjokuminszai jelzésű. A gombalakú neckéket képviseli a miniatűr színházi maszkokat mutató darab, amely az egyik késői Tomocsika mester műve. A nagyobb méretű, talapzattal ellátott elefántcsont és fafaragványok (okimono) már nem neckéknek, hanem dísztárgynak készültek, elsősorban külföldiek számára. A következő vitrin japán lakktárgyakat tartalmaz. A távol-keleti lakkmű vesség alapanyaga a lakkfa (rhus vernicifera) mézga ja, mely fa és más tárgyakra vihető fel. A levegőn megszáradva polimerizálódik, megkeményedik és vízálló lesz. Festékekkel színezve legtöbbször fa alapra alkalmazták díszítésként. A kínaiak közel háromezer éve ismerik, és ők is dolgozták ki a legtöbb lakktechnikát. A japánok több mint százféle lakktechnikát alkalmaztak, de leginkább a gazdag arany és ezüst díszítés jellemző náluk. Az aranylakkokat nem festették, hanem a mintának megfelelő felületre lakkréteget vittek fel és a még nedves lakkba finom aranyreszeléket hintettek. Gyakoriak a csiszolt és a gyöngyházberakásos lakkdíszítések is. Különféle piperedobozok és tükörtartó állvány mellett gyógyszertartó dobozkák, úgynevezett inrók láthatók itt. Zsinórral összefogott, szétnyitható rekeszeikben tartották a pirulákat. A lakkművesség legszebb miniatűr példái találhatók közöttük, melyek nagyrészt erre specializálódott mesterek munkái. Kiemelkedő műnek számít egy Kadzsikava jelzésű XVIII. század végi inró, melyen egy költő alakja van vízesés előtt. Virágos kocsi szerepel Haszegava Sigemi inróján. Vörös és fekete lakkrétegeket mutat felváltva egy vésett díszítésű, ún. guri-lakk inró. Az inrókat a necke faragvánnyal erősítették az övre. Divatjuk a múlt század végéig, a nyugati viselet elterjedéséig tartott. Szabadon áll egy gazdag arany lakkozású és csontrátétes figurális 172