Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz (Debrecen, 1978)

Városunk kapitalista fejlődése – Csicsai Károly

DEBRECEN A XX. SZAZADBAN 8. tabló. Munkásmozgalom a XX. század elején A szakmai szervezkedés volt a századelő debreceni munkásmozgalmának központi kérdése. A XIX. század végén létrejött szakegyletek mellé újak alakultak: 1901 — asztalossegédek, 1902 — ácsok, nyomdászok, 1903 — szobafestő- mázoló segédek 1904 — ácsok, kőművesek, vases fémmunkások hozták létre szakmai szervezetüket. 1904-ben a debreceni építőipari szakegyletek csatlakoztak a Magyar Építőipari Munkások Országos Szakegyletéhez. Az ipari munkásság debreceni szakmai szervezetei 1906-ban már 2800—3000 tagot tömörítettek. Óriási növekedés ez a századforduló 100—150 főnyi szervezett munkásságához viszonyítva. 1906-ban újabb öt szakszervezet alakult, így a szervezett . munkások száma 6000 fölé emelkedett: Az 1903-mal kezdődő gazdasági válság következtében a munkásság bérharcai egyre erősödtek. Az első általános sztrájk Debrecenben 1904 tavaszán zajlott le. Az 1905—1906-os év kormányzati válsága nagy mértékben fokozta a munkásosztály harcát. Debrecen munkássága is nagy rokonszenvvel fogadta az oroszországi események ideérkező híreit. A Szociáldemokrata Párt 1905. március 12-én szolidaritási gyűlést szervezett, amelyen azonban az általános, egyenlő és titkos választójogot követelő jelszavak is felhangzottak. A nyár folyamán pedig a sztrájkoknak egész sora zajlott le. A kormány Kovács Gusztáv főispán kinevezésével akarta felszámolni a megmozdulásokat. Kovács Gusztávot 1906. január 2-án nagy tüntető tömeg fogadta a vasútállomás előtt. A tömeg a főispánt megdobálta és a főutcán végighurcolta, végül is lemondatta. Erről az eseményről ötvös István vasutas számolt be, aki annak a vonatnak volt a kalauza, amelyiken Kovács Gusztáv Debrecenbe érkezett. Röplapok másolata ismerteti meg a látogatókat a század eleji munkásmozgalom követeléseivel. Ötvös István vasutas arcképe mellett egy másik eredeti fotográfia enged bepillantást a debreceni darabont világba. 119