Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz (Debrecen, 1978)

Városunk kapitalista fejlődése – Csicsai Károly

2. kép. Könyves Tóth Mihály debreceni református lelkész és Barsi József római katolikus plébános olmützi várfogságukban. Fogolytársuk Tóth Ágoston honvéd ezredes festménye lés, a törvény előtti egyenlőség mellett más haladó intézkedéseket is hozott. Az ipar területén azonban megőrizte a céhrendszert. Az abszolutizmus is megtartotta a céhes kereteket. Üj céhek szervezésére ugyan nem adott módot, de az új mestereknek kötelezővé tette a meglevő céhekbe való belépést. „Szabad iparrá" csupán néhány háziipari jellegű foglalkozást minősítettek. A XIX. század második felében Debrecen iparát is a céhes ipar jellemezte. E kor céhes emlékanyagának egyik szép darabja a gubacsapó céh temetkezési társulatának ládája 1864-ből. Ugyancsak szép céhes emlékek az egyes céhek behívótáblái. 1850-ben kezdték megszervezni a kereskedelmi és iparkamarákat, amelyek feladata a kereskedők és iparosok — a céheknél magasabb szintű — tömörítése, illetve a hatóságokat is segítő adatszolgáltató, nyilvántartó tevékenység volt. A céhrendszer egyre elavultabbá vált. Ezt bizonyítja a céhmesterek számának alakulása is (vesd össze az I. terem hasonló grafikonjával!). Végül 1872-ben mondták ki a céhrendszer megszüntetését. Az iparosok érdekeik védelmére ipart ársulatokba tömörülhettek. Az ipartársulatok azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, mert a vállalkozóknak csak 55%-a lépett be. 109