Sz. Kürti Katalin: Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz I. Régi képtár és Új magyar képtár (Debrecen, 1978)
Utasának a kifejezője akar lenni, s számára sík vidék legalább olyan izgalmas művészi téma, mint egykor Petőfi Sándornak volt. Koszta József (1861-1949) képei jóval színesebbek, mint Tornyai vásárhelyi, mártélyi művei. Képeinek lázadó, lázító színvilága a Móricz-novellák tragikus sűrűségét idézi. Faluvége című olaj képe a késő délutáni napsütésben ragyogtat fel egy pár fehérfalú házat. Hogy a fehérek minél vakítóbbak legyenek, Koszta sötétkékre festi az árnyékos házfalakat és párizsi kékre az eget. Hogy a nyugalom mögötti zaklatottságra, félelemérzetére utaljon, a sok vízszintes rétegre (a talajtól, a szakadékos parttól, a házfalakon át az ég nagy, lusta felhőiig) merőlegesen egy felkiáltójelszerű függőlegest, egy pirosszoknyás női figurát állít. A sötétek-világosak, a vízszintesek-függőlegesek ellentéte mellett igen fontos kifejezési eszköze a festésmód: kis, nyugtalan foltegységekből építi fel a művet, s a festék vastag, göcsörtös felhordásával létrehoz a felületen egy vibráló, nyugtalan mozgást. Koszta a szentesi táj színeitől megittasodva expresszív kolorizmust teremtett. Nagyerejű színlátomásai kifejezik művészetének, temperamentumának vérbő magyarságát, a csak itt és csak így lehetséges érzetét. A színek erőteljes használatában Kosztával rokon Holló László (18871976) Kossuth-díjas alkotó. Önálló múzeuma van Debrecenben. Mint Tornyai, Koszta, Rudnay, a szegényemberek életének festője volt. A két világháború közti magyar paraszti sors drámáját fejezte ki expresszív vásznaival. Bármely témához nyúlt - legyen az a mezei munkajelenet, táj- és portréábrázolás, csendélet, mitologikus vagy történeti mű - drámai hatást váltott ki. Holló László önarckép-sorozata egyedülálló jelenség a magyar művészetben. Közel kétszáz darabos ez, ebből 85 önportré a Déri Múzeum tulajdona (ezt egészíti ki több száz rajza). Az önarckép a festői önkifejezés, önismeret és önvizsgálat legfontosabb eszköze. Nemcsak a külső változásokat, az arcot, életkort mutatja be, hanem a hangulatokat, érzéseket, élményeket is tükrözi. Ez az 1934-ben festett mű El Greco távoli hatását és az expresszionizmus eredményeit ötvözi. A lázadó, a szenvedélyes és szenvedő művész áll előttünk szinte Don Quijote-i maszkban. Endre Béla (1870-1928) Alföldi tanya című apró remekére vonatkoztathatjuk Móricz Zsigmond ihletett szavait: „Sosem láttam a magyar pusztának egy olyan álomszerű, különös egyéni színskálájú megrögzítését... egy új világot kaptam, egy teremtő léleknek leheletfinom és mégis magyar sárba ragadt különös világát". Rudnay Gyula (1878-1957) Kossuth-díjas festőművész Magános fa című olajképe 1948-ban készült, s felvidéki, hegyes tájat ábrázol. E műve azonban 37