Sz. Kürti Katalin: Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz I. Régi képtár és Új magyar képtár (Debrecen, 1978)
érdekből idegenekkel szövetkezőket, ám az anyai átok súlya, a háromféle alakkal is jellemzett női lélek rajza erkölcsi drámává emeli a témát". Madarász Viktor Ónodi országgyűlés (1879) és Székely Bertalan (18351910) Zrínyi kirohanása (1885) című nagyméretű táblaképe az ún. Ecce homo teremben áll, de a Régi Képtárban látható Madarász nagy lélektani tudásra valló Női arcképe, valamint Székely több Petőfi illusztrációja (szépia rajzok). A pasztellek, rajzok sorából emeljük ki Brocky Károly (1804-1855) Női fej-ét, Than Mór Alföldi kocsikázás-át, ismeretlen művész Hetényi Laura színésznőt ábrázoló pasztelljét (1855 k.). Zichy Mihály (1827-1906) Orosz főhercegnő (1861) arcképe ugyan temperával és akvarellel van átfestve (ún. gouache), de kihalványított fénykép adja az alapját. A nemzeti romantika másik erőteljes hajtása a népi életkép. A művészek akkoriban „felfedezik" a népet, de az általuk megjelenített nép nem az igazi és „tipikus" tömeg, hanem poétikus, különleges. Kedveltek a betyár és cigány témák, a keleti emberek ábrázolása. E jelenségekre példa a Déri Múzeumban levő korai Munkácsy festmény, a Búsuló betyár (1865), és Jankó János (1833-1896) három festménye. Kettő lakodalmat, a harmadik egy igazi „egzotikumot", a cigányélet egy színes jelenetét ábrázolja. Jelenet a cigányéletből (1854) című olaj képén viharos égű pusztai tájban találkozik a cigányok egy tarka csoportja a falusiakkal. Az egyik csoportban a rút, boszorka-szerű cigányasszony jósol a megilletődött parasztpárnak, a másik egy szép cigánylány. A köztük lovon magasodó vajdáné felülemelkedik a köznapi tevékenységen, a büszke vajdát figyeli, aki méltóságteljes, díszes öltözékkel áll mellette. A romantika kelet-kultusza különös figyelemmel fordult a cigányok felé. Jankó legfőbb célja az volt, hogy megörökítse a legendákkal körülvett, örökös vándorlásban élő nép szokásait, színes népviseletét. A Csokonai a lakodalomban (1869) című mű arra példa, hogy Jankó a való élet bemutatására is törekszik, s ezzel a realizmus előfutára. A mű igazi főszereplője a Debrecen környéki nép, amelyhez a plebejus Csokonai szeretettel kapcsolódik. Lotz Károly (1833-1904) többnyire tájban ábrázolta életképeit. Ilyen a Déri Múzeum-beli három műve is: Pusztai találkozás (1857), Ökörcsorda az itatón (1868), A tiszttartó kikocsizik. Ez az 1875 körül festett apró kép kisérlet a való élet és a társadalmi viszonyok bemutására. Két pompás ió-vontatta hintón látjuk a Fehér megyei nagylóki birtokot felelősségtudattal szemlélő Pap János nevű tiszttartót. Külön jelentőséget kap a háttérben kisebb léptékben megjelenített uradalmi magtár, az előtte legelő juhnyáj, a juhásszal, ku19