Sz. Kürti Katalin: Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz I. Régi képtár és Új magyar képtár (Debrecen, 1978)

van eltalálva, de a felesége mind a két képen oly hasonlatlan, hogy azt elismerni épen nem lehet". Az utóbbi kép (felesége a kisdeddel) a Déri Múzeum tulajdona, s vele szemben áll Komáromi Eszter pasztell portréja (1816) Kazinczy törekvéseit csak egy-egy barátja (Gyulay, Cserey, Szentgyörgyi, Fáy) támogatta a századelőn, a 20-as évek közepétől azonban beérett egy folyamat: egyre nagyobb erők szálltak síkra a nemzeti önállóságért, a magyar nyelvért, a nemzeti művészetért. A reformkor társadalmának különböző rétegei: a haladó nemesek, az értelmiség és az öntudatosuk) polgárság egyre többet tett, mint mecénás is a magyar művészek foglalkoztatásáért, a nemzeti művészet megteremtéséért, európai rangra emeléséért. A XIX. századi magyar képzőművészet jellemzője a nemzeti vonások kialakulása. Legerőteljesebben fejlődő ág a festészet, első jelentős képviselője id. Marko Károly (1791-1860). A Magyar Nemzeti Galériában őrzött Visegrád című műve a magyar tájképfestészet nagyszabású nyitánya. Id. Marko Károly megrendelések, támogatás híján nem maradhatott itthon, s előbb Bécsben, majd Itáliában telepedett le. Itt festette zárt, klasszikus szerkezetű, eszményi olasz tájképeit, amelyek egyik szép darabja - Déri Frigyes ajándékaként - a Déri Múzeum Régi Képtárában látható. Az 1850-ben festett jellegzetes hármas tagolású tájképén családjával beszélgető kecskepásztort mutat be. A gazdagon burjánzó növényi környezetet aprólékos gonddal, illúziót keltőén jeleníti meg. Az az érzésünk, mintha igazi fát, bokrot, virágot, sziklát és tiszta víztükröt látnánk. A középtér hatalmas fái fölött lilás-szürke felhők tornyosulnak, a közelgő vihar képzetét keltik. A családi összetartozás nyugalma és a vihar közeledtének hangulati ellentéte igazi romantikus alkotássá avatja e finom képet. Bár Markó véglegesen Itáliában maradt, mindig kapcsolatban állt a magyar művészeti élettel. Támogatta az olasz tanulmányúton nála járt magyar fiatalokat és négy festő gyermekén kívül tanítványának nevezhető Telepy Károly (1828-1906), Ligeti Antal (1823-1890), Molnár József (1821-1899), akiktől egy-egy szép tájképet őriz a gyűjtemény. (Ligeti Antal: Öreg fatörzs, Ostia várának képe 1856; Molnár József: Erdős sziklás tájkép 1883; Telepy Károly: Alkonyat az Almádi partokon.) Id. Markó Károly festményeinek kompozícióját a klasszikus vonások uralják, de legtöbbjükön, így a Déri Múzeumban őrzött viharos tájképen is felfedezhető a romantika jelentkezése is. Tanítványai nagyrészt a romantika irányába viszik tovább az iskolateremtő mester tanításait. A reformkori festészet legkedveltebb műfaja az arckép. A táblabíróvilág nemesi családjai és a feltörekvő polgárok egymás után örökíttették meg mail