Sz. Kürti Katalin: Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz I. Régi képtár és Új magyar képtár (Debrecen, 1978)

da). Nagy anyagszerű tudással, finom részletezéssel megfestett gyűmölcsöspapagájos Csendélet-e (1828) igazi biedermeier alkotás, bár holland előképekre is utal. Hasonlóan elegáns a világotjárt (Bécsben, Szentpétervárott, Düsseldorfban dolgozó) Schäffer Béla (1815-1871) Csendélet-e (1870), míg a szatmári Berky Ferenc (1824-1881) Szőlős csendélet-e (1846) kedves provinciális munka. Déri szép anyagot gyűjtött más osztrák festőktől (Hans Makarttól, Hans Templétől, Kari Wildától, Kari Merődétől, Hans Canontól) is, de kollekciójának döntő többsége a XIX. századi magyar festészetet reprezentálja. A XIX. század eleji nagy társadalmi-gazdasági változások meghatározták a magyar kulturális élet átalakulását. A napóleoni háborúk végére hozzánk is eljutott a klasszicizmus, s jó talajra talált a deákos műveltséggel átitatott közönség körében. Különösen Kazinczy Ferenc fáradozott a klasszicista portréművészet népszerűsítésén és családi, nemzeti képcsarnok kialakításán. Programjáról így írt Kis Jánosnak, 1813-ban: „Jó dolgot teszen a ,ki ezt nem halogatja, hogy képe barátinak fennmaradjon, ha a' halál kikapná is közülünk." Ezt ismétli 1817ben gróf Gyulay Lajosnak írt levelében: „Még egyszer mondom, minden jobb embernek festetni kellene magát, hogy ha kikapja közülünk a halál, birhassuk képeiket. E részben nekem gondom vala magamra... én 23-szor vagyok festve." Támogatta Jakob Stunder dán festőt, Simó Ferenc kolozsvári, Balkay Pál egri, Donát János pesti, Kármán János és Kiss Sámuel debreceni festőt. Beajánlotta őket barátainak, nemes és patrícius családokhoz, s több portrét rendeltetett meg tőlük a debreceni Református Kollégium arcképcsarnokába is. Ezek a művek ma is láthatók a Kollégium dísztermében és a püspöki palotában, míg Donát János, Kiss Sámuel egy-egy arcképe a Régi Képtárban. Nem tudjuk ki festette Fáy János műgyűjtő polgármester időskori arcképét, de, hogy Kazinczy közvetítésével történt a megrendelés, azt levelezésükből tudjuk. Fáy portréja a képtár falán, a többi debreceni vonatkozású, e korban készült arcmás helytörténeti kiállításunkban látható. Egyik festményről, Kiss Sámuel: Felesége arcképéről (1814) „helyszíni tudósítást" adott Kazinczy 1814-ben, egy Dessewffynek írott levelében. Kiss „bevitt egy üres szobába, hol tulajdon képe függe a falon, s a feleségéé, még pedig ez egyszer házasságoknak első holnapjaiban, igen szerencsés attitűddel, férjének lánczon az ő nyakáról függő miniatürképét tartja kezében- a másik képen a felesége a kisdeddel. Ezen a drapperia igen jó. Mind a három kép pastellben vala dolgozva, s nem rosszul, csak hogy a colorit mocskos és a feketésbe csap; maga jól 9