Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)

Természettudomány - Mező Szilveszter: „A piramisok országában”. Egyiptomi témájú felvételek Soó Rezső (1903–1980) egyetemi tanár múzeumi diahagyatékában

8 MEZŐ SZILVESZTER töltött évek rendkívül gyümölcsözőek voltak Soó Rezső pályafutásában. Ebben az időszakban jelent meg első tankönyve, amit a romániai magyar nyelvű középiskolák számára írt növénytan tárgykörben.'0 Ekkor készítet­te el Kolozsvár geobotanikai monográfiáját és ekkoriban fejtette ki az al­földi vegetáció ún. erdős-sztyep elméletét is, miszerint „a magyar Alföld utolsó ősi természetes képe az erdős-sztyep volt [...] ahol erdők, puszták, mo­csarak, lápok váltakoztak 1927-ben visszatért Magyarországra és 1929-ig a tihanyi Biológiai Ku­tató Intézet adjunktusaként és a növénytani laboratórium vezetőjeként dolgozott. Ezekben az években a Balaton-vidék növényszövetkezeteit ku­tatta és úttörő mikroklíma-vizsgálatokat folytatott.10 11 12 Mindössze 26 éves volt, amikor 1929 decemberében Klebeisberg Kuno (1875-1932) vallás- és közoktatásügyi miniszter kinevezte őt a debreceni Tisza István Tudo­mányegyetem Növénytani Tanszékének élére.13 14 Az általa megszervezett Növénytani Intézet maradandó hatást gyakorolt a magyar növényföldraj­zi, növénytársulástani és növényökológiai kutatásokra. Egyik méltatója, Kádár Mán így foglalta össze a Soó Rezső által meghonosított új mód­szereket: „...fiatalkori tanulmányaival merőben új utat nyitott meg a ma­gyar flóra kutatásában, hiszen a csupán leíró módszer helyett geobotanikai, növényszociológiai komplex, ízig-vérig általános biológiai szemléletű mód­szert alkalmazott"!11 Munkatársaival és tanítványaival nagy lendülettel fogott hozzá a Nyírség, a Tiszántúl és az Alföld módszeres florisztikai, geobotanikai, növénycönológiai, növényszociológiai és synökológiai vizsgálatához, ami a soron következő években értékes tanulmányokban, doktori értekezé­sekben öltött testet.15 Felmérte a Nyírség és a Hortobágy különféle nö­vényszövetkezeteit: az erdei, réti, lápi, mocsári, vízi, sziki és homokpusztai vegetációtípusokat. 1938-ban jelent meg egyik alapvető műve: A Tiszántúl flórája, amit Máthé Imre (1911-1993) botanikussal közösen készítettek.16 Jelentősek a Debrecen növényvilága témakörében született publikációi is. Ezekben a tanulmányokban sok értékes adatot közölt a város környéké­nek adventív flórájáról és a térség botanikai megismerésének történeté­ről.17 A széles körű oktató-, kutató- és gyűjtőmunka mellett meghatározó tudományszervező tevékenységet is folytatott több mint egy évtizedes első debreceni professzúrája alatt. Szerkesztette a Tisia folyóiratot és Acta Geobotanica Hungarica címen intézeti folyóiratot jelentetett meg.18 Nagyon fontosnak tartotta az Alföld ritka és veszélyeztetett természeti értékeinek megóvását, s ezért a nemes célért képes volt tenni, küzdeni is. Talán kevésbé közismert, hogy az 1930-as évek első felében az ő kezdemé­10 Priszter Szaniszló: i. m. 1985.637. oldal 11 Soó Rezső: i. m. 1978.121. oldal 12 Uo. 13 Uo. 14 Kádár Zoltán: Búcsúzunk Soó Rezsőtől. Természet Világa, 1980.4. szám, 175. oldal 15 Molnár V. Attila: i. m. 2004.4. oldal 16 Priszter Szaniszló: i. m. 1985.646. oldal 17 ódatok Debrecen adventív flórájához (1936); Debrecen növényvilágának kutatása (1932): Hajdú megye és Debrecen növényvilága, A fiára- és vegetációkutatás (1940) 18 Molnár V. Attila: i. m. 2004.4. oldal nyezésére létesítettek növényrezervátumot Bátorligeten.19 A jégkorszaki maradványfajokban gazdag nyírségi őslápterület iránt érzett aggodalmá­nak adott hangot A pusztuló Bátorliget című írásában, ami a Természettu­dományi Közlöny lapjain jelent meg 1935-ben20. Hasonló témát dolgozott fel a Természetvédelem a Nyírségen címmel írt írásában is.21 1940-ben Kolozsvárra került, ahol az egyetem Rendszeres Növényta­ni és Növényföldrajzi Tanszékének vezetője, a Botanikus Kert és az Erdélyi Múzeum Növénytárának igazgatója lett. Az Erdélyben folytatott botani­kai kutatásait fémjelzik a Székelyföld és az Erdélyi Mezőség flórájáról, az Erdélyi-medence endemikus és reliktum növényfajairól, valamint a Rad- nai-havasok növénytársulásairól írt munkái.22 1945 őszén tért vissza a debreceni egyetemre, ahol újra elfoglalta régi katedráját. A következő tíz évben botanikát, általános biológiát és örök­léstant (genetikát) adott elő, miközben egy ideig (1951—52-ben) a Mate­matikai és Természettudományi Kar dékáni teendőit is ellátta.231952-től „kétlaki" életet folytatott Debrecen és Budapest között, mivel mindkét város egyetemén oktatott.24 Pályájának egyik kiemelkedő szakasza ez az időszak, amikor több szakmai elismerésben és magas rangú állami ki­tüntetésben részesült. 1951-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta és Kossuth-díjat kapott a hazai növénytani kutatá­sok területén elért kimagasló eredményeiért. 1951-ben jelent meg a Já­vorka Sándor (1883-1961) botanikussal közösen jegyzett nagy határozó: A magyar növényvilág kézikönyve, 1953-ban pedig a Fejlődéstörténeti nö­vényrendszertan c. egyetemi tankönyve. Utóbbiért 1954-ben ismételten Kossuth-díjat kapott. 1955-ben az ELTE Növényrendszertani és Növény­földrajzi Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára és az egyetemi Bo­tanikus Kert professzor-igazgatója lett.25 Ekkoriban is számos nagyívű tanulmánya jelent meg, többek között a homoki növénytársulások fej­lődéstörténetéről és az alföldi erdőkről.26 Tudománytörténeti írásai közül figyelmet érdemelnek Borbás Vince (1844-1905) és Carl von Linné (1707— 1778) botanikusok munkásságáról készített dolgozatai.27 Több érdekes útibeszámolója is megjelent ekkor, köztük az észak-európai, romániai, egyiptomi és szovjet tanulmányútakról szóló írásai.28 Rendszertani dol­gozatai közül kiemelkednek orchidea-tanulmányai, melyek máraz 1920- as évektől kezdődően ott szerepelnek Soó Rezső publikációs listáin. 19 Albrecht Gyula: Látogatás Soó Rezső akadémikusnál. Természet Világa, 1979.9. szám, 402. oldal 20 Soó Rezső: A pusztuló Bátorliget. Természettudományi Közlöny, 1935.12-21. oldal 21 Soó Rezső: Természetvédelem a Nyírségen. Botanikai Közlöny 31.1934- 277. és 283. ol­dal 22 Soó Rezső: i. m. 1978.123-124. oldal 23 Soó Rezső: i.m. 1978.124. oldal 24 Uo. 25 Soó Rezső: i. m. 1978.125. oldal 26 Priszter Szaniszló: i. m. 1985.661-673. oldal 27 Borbás Vince, a iegmagyarabb botanikus (Botanikai Közlemények 46/3-4.1956.171- 175.): Linné Károly (Természettudományi Közlöny 88.1957.193-197.) 28 Priszter Szaniszló: i. m. 1985.662-674. oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom