Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Történettudomány, művelődéstörténet - Szabó Anna Viola: „A magyar művészet eleven ereje”. Egy építész, egy festő és egy fényképész találkozása a XIX. század végi Debrecenben
„A MAGYAR MŰVÉSZET ELEVEN EREJE" 79 kát" ad elő. Az eseményt megelőzően Mattyasovszky Ilona szenzációs toalettjeit ajánlja a hölgyközönség figyelmébe, utána pedig „autogramm- délelőttöt" biztosít.246 Az időközben kijött rendelet miatt, amely eltiltja a mozikat a „másnemű'' nyilvános előadásoktól, több ilyen alkalomra nem kerülhet sor, helyette leszerződteti az Egyetértés zeneegylet 16 tagú nagyzenekarát, amely ismert operadallamokat játszik a filmek aláfestéséül. A hatás nem marad el, „az Apollót mindjobban szereti és kedveli a szép filmek iránt rajongó közönség".247 Mindennek azonban ára van: az új engedélyesek már novemberben a világítási díj és a vigalmi adó csökkentését kérik a városi tanácstól - a terhek a következő években pedig csak fokozódnak, nemcsak a város, hanem az állam részéről is. A szilveszterkor az Apollóban rendezett „háromórás monstre műsor" iránti érdeklődést már annak „rég nem látott nagy mérete" indokolja.248 Chylinski új szerepét nagyon élvezhette, s szinte a moziban élt: a fellépőket olykor nevelt lánya, Perczel Sárika kísérte zongorán, felesége színházi balettvizsgáira pedig az Apolló pénztárában árulták a jegyeket.249 Jó kedélyét nem látszott megzavarni az őt körülvevő feszült politikai, társadalmi és gazdasági légkör. Noha a kor a dzsentriben látta a nemzeti karakter megtestesülését, s ez akár egybevághatott saját világszemléletével is, nem tudhatjuk, hogy Chylinski valójában mit gondolt a kurzusról, hogy akár jelképes tagságával támogatta-e kenyéradóját, a Keresztény Nemzeti Ligát, vagy egyszerűen csak mindig úgy helyezkedett, hogy mindenkinek megfeleljen. Lovagi címének látványos használata éppúgy lehetett személyes büszkeségének kifejeződése, mint a reklám eszköze, fényképészként az igényeknek megfelelően hol főherceget, hol hortobágyi pásztort fényképezett, mozisként hol kurzusfilmet, hol amerikai detektívtörténe- tet vetített, mikor mire volt szükség: nem állást foglalt, hanem szolgáltatott és élvezte az életet: „népszerű tagja volt a filmszakmának" is.250 Ám a mozisokra nehezedő terhek 1924-re odáig fokozódnak, hogy a bevétel maximalizálása érdekében az Apolló, az Uránia és a Vígszínház mozgó, Szabó József alispán vezetésével, kartellbe lép (amely 1929-ig, az Uránia kiválásáig állt fent251), egy új kormányrendeletet kihasználva, amely szerint ezután több mozi is működtethető együttesen, ha igazolható, hogy külön-külön nem rentábilisak. Ez a döntés azonban szinte megszünteti a városban a moziéletet. A kartell ugyanis anélkül is bevételhez juttatta a szakértelem és gyakorlat híján alkalmatlan engedélyese246 OFU, 1921. október 10., szeptember 18., 22., 24. 247 OFU, 1921. október 15., 30., november 9.; Színház és Mozi, 1921. november 4. 248 DFU, 1921. november 8., december 30.; (b. j.), A mozik környékéről, Színház és Mozi, 1922. október^. A cikkben az Uránia igazgatója arról panaszkodik, hogy a teljes ráfizetés elkerülése érdekében fel kellene emelnie a helyérakat, de akkor meg a közönség maradna el - így vagy a díjak, vagy az érdektelenség miatt megy csődbe. A debreceni „példátlan és brutális" vigalmi adó még 1933-ban is a legmagasabb volt az országban, lásd Filmkultúra, 1933. december, 2. 249 DFU, 1921. szeptember 1., november 9. 250 Filmkultúra, 1936 február, 22: A film halottat 251 Magyarország, 1932. november 25. Szabó József még ezután is (1933-ban bekövetkezett haláláig) igazgatója és műsorkötője maradt az Apollónak és a Vígszínház mozgónak, lásd Filmművészeti Évkönyv, 1929,1930; Filmkultúra, 1933. december, 2. két, hogy a mozijuk rendszeresen üzemelt volna, hiszen a vigalmi adó, a filmkölcsönzési díjak és az infláció nagysága miatt úgyis csak veszteséget termelhettek, az egységesített, illetve egy kéz által elosztott műsor pedig kizárta a verseny lehetőségét, így az ötből sokszor csak egyetlen egy moziban volt vetítés, a többi hónapokig zárva állt, vagy csak vasárnap játszott. Chylinski ebben a zuhanórepülésben már nem vett részt. Ha anyagilag meg is érhette volna, ha tapasztalata és agilitása, simulékony személyisége révén továbbra is alkalmasnak bizonyult volna, talán nem érdekelte már ez a libikókázó tétlenkedés, talán személyes ízlése tiltakozott a kor „moziparazitáinak" tevékenysége ellen.252 * Noha annak idején ő is inkább társasági rangja, „disztingvált, előkelő" modora előkelő modora és művészi aurája, mintsem szakértelme vagy elhivatottsága okán válhatott igazgatóvá, azt, amit vártak tőle, lelkiismeretesen elvégezte. Ahogy annak idején precíz fényképész volt, úgy lett belőle lelkesen szorgalmas mozis. Ilyen minőségében utoljára 1929-ben bukkan fel, amikor Kardoss Géza debreceni színigazgató az alkalmi játszóhelyül kibérelt szolnoki Színház mozgó vezetését Gyarmathy Miklós díszlettervezőre és Chylinskire mint kipróbált moziigazgatóra bízza - a vállalkozás azonban 1931-re, a színházzal együtt csődbe megy.255 Amikor Chylinski György 1936 januárjában, 75 éves korában meghalt, az eset nagy megdöbbenést és általános részvétet keltett, temetésén óriási tömeg kísérte „a régi, békevilágbeli Debrecen egyik ismert és rokonszenves alakját", aki „nagy szeretetnek és tiszteletnek örvendett" a városban. Nekrológjai azonban családja nemesi eredetének taglalásával telnek meg és őt, mint Perczel Karola férjét azonosítják; saját érdemei, egykori fényképész mivolta a közösségi emlékezet számára ekkorra éppen úgy elenyésztek, ahogy valószínűleg a saját maga számára is.254 A fentiekben felvázolt három sors és pálya, annak ellenére, hogy mindhárom a századvégnek ugyanabban a magyar társadalmi és szellemi közegében létezett, elvileg hasonló hatások és elvárások között, három merőben különböző attitűdöt mutat. Ennek a személyiségjegyek mellett fontos meghatározója a származás, a család, a neveltetés, az ezzel ösz- szefüggő, eleve adott, illetve a személységből fakadóan sikeresen vagy sikertelenül megteremtett kapcsolati háló, s a befogadó közeg, amelyben munkálkodni adatott. 252 A kartell feje, Szabó József, a mozik jövedelméből házakat és földbirtokokat vásárolt, s az ÉME vezetői sem csak az egyesület tagjaira fordították az Uránia bevételét, vö. Az Est, 1928. július 5., Debreczen, 1925. december 10. A korszak moziéletének részletes bemutatását lásd KŐHÁTI Zsolt, Tovamozduló ember tovamozduló világban. A magyar némafilm 1896-1931 között, Budapest, 1996,173-186,205-207; MAGYAR, 220-238,250-263. 253 Magyarország, 1929. szeptemberi?.; DÚ, 1929. szeptemberi?.; BERTA Ferenc, A szolnoki mozgófénykép-mutatvány, A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 17, Szolnok, 2002,50. 254 DFU, 1936. január 21.; DÚ, 1936. január 21.; PH, 1936. január 25.; Nyírvidék, 1936. január 21.
