Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Történettudomány, művelődéstörténet - Szabó Anna Viola: „A magyar művészet eleven ereje”. Egy építész, egy festő és egy fényképész találkozása a XIX. század végi Debrecenben
66 SZABÓ ANNA VIOLA lett volna szüksége. A kép koloritját nem ismerjük, figurálisán azonban nem tett hozzá a fényképekről másoltakhoz semmit a festő: a két alak magányosan áll a puszta tágasságában. A jellegzetes debreceni helyszín címére, úgy tűnik, több jelölt volt, ezért készült fénykép az emlékkerti Haldokló oroszlán szoborról, a Nagytemplomról a főpiaccal, a főutcáról a Tisza-palotával (és a Nagytemplommal), illetve a főutcáról a városházával, piaccal (és a Nagytemplommal). Végül a festő ez utóbbi képet használta fel, a nyárból telet csinálva, s a piacot kofák helyett hímzett bundás alakokkal népesítve be, akikre a kép széléről egy korzózó hölgy tekint vissza, s ez a történetmesélő attitűd rögtön zsánerképpé változtatja az egyszerű városképet. E fényképek is, a hortobágyiakhoz hasonlóan, jobb alsó sarkukban, Mirkovszky kézírásával, ceruzával szignálva vannak, noha vérzőjükön ott van Chylinski bélyegzője is: a műtermet azonban továbbra is az előhívás és installálás helyének tudjuk csak tekinteni.153 154 A tavasz és az ősz fülkéinek kompozíciói változatlanok maradtak: a tavaszt mezőn virágot szedő fiatal lány, az őszt kertjében sétáló asszony jelöli, mindkettő dús vegetáció között; az őszi képen egészen mesebeli, már-már szecessziós, óriási tölcsérvirágok burjánzanak. Megmaradtak a tervezett madárkompozíciók is: a tavaszi kép fölé kalitkájukból kiszabaduló énekesmadarak, a téli fölé ágon ülő bagoly, az őszhöz vándormadarak, a nyárhoz pedig fészket rakó gólya került. „A hatalmasan tagolt teremfalaknak különböző alakú és terjedelmű 28 másik felületére pedig madarakat, virágokat festegetett derűsen, melegen, gazdagon."154 A terem képeinek legrészletesebb ismertetését az átadás utáni sajtóbejáráson részt vevő Zoltai Lajos tollából ismerjük, ahogy ő volt az egyetlen, aki később e teremről, szinte egyedüli mementóként, fényképfelvételeket készített, amelyek szövegéhez is illusztrációul szolgálhatnak. „Figyelmünket legelőször is a mennyezet derült, vidám, eleven képei kötik le - írja. - A gazdag aranyozáséi gerendázat öt nagy mezőre osztja a mennyezetet, melyet e szerint öt különálló, de egymással eszmei rokonságban álló szerencsés technikájú freskó foglal el. Ez az öt kép fejezi ki a terem tulajdonképpenirendeltetését, célját: hogy t. i. ez a vigalmak színhelye, tulajdonosa pedig: a nemes város." „Az a három plafond-részt betöltő freskó, melyekről a nehéz, százkarú, aranyos csillárok csüngnek alá: terrace-t és üde lugasokat ábrázolnak, mosolygó kék éggel. A két szélső kép, bálozó férfi és női alakot mutat, melyekhez kitűnő modelleket kapott a törekvő fiatal művész. A középső képen draperia- rendezéssel bajlódnak vidám amorettek. A két közbeeső kép, melyeket óváI alakú aranyos keret fog körül, még sikerültebb kompozíció. Az egyik képen azonnal fölismerjük a magyar nóta kitűnő interpretátorának, Magyari Imrének tipikus cigány arcát, mögötte a népszerű banda néhány ösmert tagja, míg előttük szinte megelevenedik a csárdást táncoló fiatal paraszt pár. Megjegyezzük, hogy erre a helyre Rácz 153 DM Fotótár, 2872 P, 3381-3383 P 154 MÓRICZ Pál, Az Arany Bika freskói. Elpusztult magyar falfestmények, VÚ, 1913.17.337 Károly is konkurált, szőke cigány lévén azonban, nem őt festették le. A másik képen erőteljes férfi alak, egy városi egyenruhás hajdú magasra emeli a város színeit viselő kék-sárga lobogót, mellette egy női alak a város címerét tartja: csonka obeliszken »1893« évszám olvasható, s az obeliszk körül angyalok röpködnek, melyek virágot szórnak szét." A szöveg is utal rá, és fényképi nyoma is van annak, hogy Mirkovszky a plafon közepére festett képekhez is modelleket használt, s nem pusztán lerajzolta őket, hanem a lentről szemlélt, architekturális kompozíció adta rövidülések ábrázolásának pontossága kedvéért lefényképeztette őket, s így illesztette be alakjukat a képbe. A Déri Múzeum Fotótárában található, az előzőekhez hasonló kartonra kasírozott, szintén Chylinski bélyegzőjével ellátott felvételeken egy felállványozott ház sgrafhtós fala látszik, az emelvényen álló Mirkovszkyval - hogy a festésen dolgozott volna, vagy csak a felvétel kedvéért mászott oda fel, az akkor is kevés eséllyel deríthető ki, ha az épületet sikerülne beazonosítani.155 Az emelvényre álló, a tervezett képnek megfelelő pózba beállított, s alulról fényképezett figurák segítségével modellálható volt a festmény perspektívája. Az egyik fényképen Mirkovszky maga állt be a mulató csikós mozdulatába, de jelmez nélkül, hétköznapi öltönyében, leány párja viszont a festményen is látható viseletben van. A terem mennyezeti képsorának első darabján látható báli jelenethez, a teraszon álló mulató urak figurájához két elegánsan öltözött fiatalember állt modellt az állványon, a festményen is látható kézmozdulattal. A fényképen a két alak pontos gesztusát Mirkovszky figyelmes tekintete felügyeli. A festményhez Mirkovszky figuravázlatokat is készített, mégpedig a helyszínen, a freskó festése közben. Október végén „Mirkovszky Béla (!) előtt sorban állanak fel a modellek. A Magyaryak zenekara, Rózsavölgyi (!) a színész, leányok, pincérek, táncoló párok. Szóval érdekes élet, festői lázas munka folyik ott."156 Ezt a tényt Rózsahegyi Kálmán maga is igazolta húsz évvel később: „Mirkovszky barátomnak modellt állottam a Bika nagytermében festett képhez. Egy mulató kék gatyás csikós fiút akart festeni és engem talált rá alkalmasnak. A Magyarlak bandájával mulattam - ez volt a kép -1893 február havában." Ugyanezt a tényt bizonyítja Magyari Imre cigányprímás is: „Alólírott igazolom, hogy a Bika Szálloda falfestményeinek u. n. vásári mulató jelenetében 1893 február havában a mulató csikósnak Rózsahegyi Kálmán a Nemzeti Színház mostani művésze állott modellt s ugyanakkor a zenészeket rólunk festette, (sic!) Zenekarunk tagjai közül a képen felismerhetők voltak: En: Magyary Imre zenekarvezető, Pócsi Lajos cimbalmos, Magyary József tárogatós, Ruha István nagybőgős, Lukács István kisbőgős, kik valamennyien modellt állottunk.'™ 155 DM Fotótár, 15052-053 P. Afalfestés mintája egyik ismert budapesti sgraffitóval sem azonosítható, Debrecenben pedig tudomásunk szerint nem volt ilyen díszítésű épület (esetleg a Bika udvari része lehetett). 156 DH, 1893. október 31. 157 Rózsahegyi Kálmán levele Szathmáry Zoltánnak, aut. tinta, 2 f„ 4 p. és Magyari Imre levele Szathmáry Zoltánnak, aut. tinta (idegen kéz, saját aláírás), 1 f., DM Történeti gyűjtemény, 1.94/1913. a-b. A leveleket mindketten az újságíró kérésére írták, aki egy fogadás miatt kérte őket erre, s szövegükön látszik, hogy fontos volt az időpontot februárra tenni. Februárban azonban nemcsak Mirkovszky nem tarthatott még
