Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Történettudomány, művelődéstörténet - Szabó Anna Viola: „A magyar művészet eleven ereje”. Egy építész, egy festő és egy fényképész találkozása a XIX. század végi Debrecenben
6o SZABÓ ANNA VIOLA mi holt kéreg nehezednek az élet ezen csíráira, melyek a mélységben elrejtve fogamzanak. De mienk a jövő évezredek élete - az önmagában is isteni, szabad ember, aki a szűk, véges élet korlátáiból már az életben szabadult - akinek a szellem mennyországa, az örökkévalóság hajnala már az életben dereng, és aki saját végtelenségének és örökkévalóságának bélyegét egy gazdag cultura hatalmas alakítására fogja alkalmazni mindenütt."-„Érdekelni fog téged, hogy egy bécsi barátom majdnem szóról szóra azt mondja, amit te. Saját lelkének titka az[...] amit régen érzett és gondolt, de így kifejezni nem tudott"- írja egy levelében Schmitt, barátját mára közösen vallott gondolat hitharcosának tudva.111 Mindezek mellett az önálló, autonóm, szabad önkifejezést biztosító művészet lehetőségének gondolata mindenképpen kiutat jelenthetett a festő számára megrekedtnek látszó életéből - és Schmitt előadásában a megvalósítás sem tűnhetett lehetetlennek. A művészet vallása, a mű- vészetek tudatos ápolása, mint az ember isteni öntudatra ébredésének, a belső béklyók letépésének eszköze; annak felismerése, hogy a művészet sem nem kábítószer, sem nem fölsőbb hatalmak és szabályok alkotta megismerhetetlenség, hanem az emberi szellem hatalmának földerítése: ez éppen megfelelt Mirkovszkynak. Schmitt szerint „azönismeret világosságában megszabadul az ember a vakhittől, [amely] maga után vonja az embernek társadalmi rabszolgaságát. Csakis a tudományos megismerés, a gnózis a szabadság vallása. f\ szellemileg bilincsbe vert, a tekintélynek, vakhitnek alávetett ember nem lehet szabad soha.""1 Mirkovszkynak Berlinben sikerült megteremtenie társadalmi autonómiáját, de a művészet önállósága által megteremtendő belső autonómia elérésének feltétlen szükségét Schmitt láttatta be vele. Úgy érezhette, az önfelszabadításnak eszköze és egyben célja is a teremtő művészet. Ezért kellett hazajönnie akkor, amikor ennek megvalósítására lehetőség kínálkozott; hiszen lélekben erre éppen készen állt. Nem tudjuk ugyanakkor, hogy a hivatalos, úgyszólván akadémiai művészek ismeretsége mellett milyen kapcsolata lehetett Mirkovszkynak Berlinben az új művészet képviselőivel, az új kifejezési formákat kereső festőkkel, elsősorban a német impresszionistákkal és naturalistákkal. Kávéházi léte során ismeretségbe kerülhetett velük, de legalábbis értesülhetett a berlini szecesszió későbbi művészeinek kezdeti mozgolódásairól, az 1892-ben még csak a Szalonon belül megalakult Szabad Művészek Szövetségéről és a „Tizenegyek" csoportjának áprilisban az Unter den Linde- nen működő Schulte Galériában megrendezett első tárlatáról. Ha Edvard Munch novemberben egy hét után bezáratott kiállításának nagy botránya idején már nem is volt jelen, a később őt körülvevő szellemi kört, az August Strindberg vezette kocsmai asztaltársaságot talán ismerhette, hiszen eszméik Schmitt Jenő téziseivel is találkoztak. Folyóiratuk, a majd 1895-ben meginduló Pan első száma művészi hitvallásként Nietzsche Zarathustrá]Áná kimaradt részletét közölte, amelynek első mondani Sch-M, 1891. februári. 112 SCHMITT Jenő, Művészet, etikai élet, szerelem, Budapest, 1917,52-53. tával mintegy visszaveszik a királyoktól, s a képnek, a művészetnek adják a nép fölötti uralmat.113 Bár Mirkovszky ekkor már hazafelé készült, nem kizárt, hogy az új kifejezési formák lehetőségének megismerése és a saját stílus mielőbbi megtalálásának vágya gyorsította elhatározását. A festőakadémia egy éve után, a millennium szirénhangjaitól ismét feltámadt régi ambíciójától,„ű magyar stílus megteremtésének nagyszabású, de megvalósíthatatlan" ideájától fűtötten, „valóságosan az alkotás lázában égve tért vissza Budapestre’".TO Aki hazahívta: Gerster Kálmán volt.115 Az a körülmény, hogy kapcsolata a magyar művészek közül éppen Gersterrel és nem mással volt, meghatározta lehetőségeinek körét is, még ha az építész hívása évekig, tulajdonképpen Mirkovszky élete végéig tartó közös munka kezdetét jelentette is. Gerster építészetének historizmusa, a programos díszítőfestés azonban éppen nem a művészi önmegvalósítás szabad terepe volt. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy Gerster épületeibe egyetlen más esetben, sem előtte, sem utána nem készült falkép, csak amikor Mirkovszkyval dolgozott: lehet, hogy ha a közös munka folytatódhat, több ilyen készült volna, s talán Gerster szigorúsága is jobban oldódik a századvég könnyedebb dekorativitásában. Ezen a ponton azonban még nem világos, hogy a festészetben megtalált önkifejezés elszántsága mennyiben jelentette Mirkovszky számára a kifejezéshez megtalált eszközöket, esetleg a magyar művészet megteremtésének általa elképzelt módját; mit értett ő maga magyar stílus alatt, mennyiben volt ez a saját stílusa, s mit értett alatta az a közeg, a millenniumára készülő Magyarország, ahová megérkezett. A Mirkovszkyt vezérlő elvek tulajdonképpen nem egyéni ambíciók voltak, a kor egész művészi gondolkodását ezek a kérdések-a nemzeti művészet, az egyéni stílus és látásmód, az önelvű vizuális gondolkodás és a szabadság szükségszerűsége - izgatták. Nem is ő volt az egyetlen, aki a millennium előtt külföldről hazaköltözött: a müncheni kolónia tagjai is ekkor ismerték fel, hogy „nemzeti művészet csak hazai tájjal és néppel való szoros kapcsolatból alakulhat ki"116 - és nem csak a várható nagy állami megrendelések reménye hívta őket haza. Ebben a korban már a tíz évvel azelőttihez képest is egyértelműbb volt, hogy nemzeti művészet - amennyiben egyáltalán szükséges vagy épp lehetséges - csak a nép művészetének alapján teremthető meg; az odavezető utak azonban 113 „Du hast es gesagt, König: das Bild, das vor dem Volke hergeht, das Bild, an dem sie Alle zu Bildnern werden: das Bild soll dem Volke der König sein!" In Pan, 1895, april-mai, 1. 114 Műcsarnok, 1899. november 26., 436. 115 Azt, hogy Gerster hívására jött haza, minden emlékező tényként emiíti. Az építészszel való korábbi kapcsolatát jelzi, hogy 1890 nyarán, Budapesten tett látogatásakor, az epreskerti művésztelep új épületei közül csak a Gerster és unokatestvére, Kauser József által tervezett házakat rajzolta le. Lásd AR, 1891.11. Tafel 88: Kőnek Ida villája; 1892.1. Tafel 7: Szobrászati mesteriskola. Lásd még Mirkovszky: Országos Kaszinó, pályamű, tervezte Kauser József, vízfestmény, magántulajdon, in A Nemzeti Szalon állandó műkiállításának tárgymutatója, Budapest, 1894, október, és a Deák-mauzóleum rajza a pesti főreáliskola jubileumi emlékkönyvében, 1905. 116 Vö. NÉMETH Lajos, A századforduló művészetéről, in Éri Gyöngyi és Jobbágyi Zsuzsa (szerk.), Lélek és forma. Magyar művészet 1896-1914, MNG, Budapest, 1986,9-11.
