Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Történettudomány, művelődéstörténet - Szabó Anna Viola: „A magyar művészet eleven ereje”. Egy építész, egy festő és egy fényképész találkozása a XIX. század végi Debrecenben
54 SZABÓ ANNA VIOLA klasszikus elemekből, mert azok a nagyságot fejezik ki, monumentalitást minden pompa nélkül, egész építészetére - s a historizmus szemléletére általában - jellemző.58 A klasszikus szerkezeti és díszítőelemek az épületek időtlenségét hangsúlyozzák, illetve a régivel folytonossá teszik, ezáltal fölemelik, megnemesítik a kort, amelyben épültek. Ennek az építészetnek nincsen nemzeti jellege, hiszen éppen a nemzetközi trenddel igyekszik lépést tartani, a magyar városképet a polgárosodás magasabb fokán álló nyugat-európai városok arculatához igazítani, civilizáltságának fokát ezzel kifejezni, s a közös gyökereket az antikvitásban és a középkorban találva meg, a városi életformának megfelelő, új típusú épületeket is a történeti stílusokhoz idomítva megtervezni. Ahogy Lechner Ödön summázta: e kor építészei művészet helyett történelmet akartak csinálni.59 A századvégen jelentkező nemzeti művészeti tendenciák már nem érintették meg Gerstert és kortársait: a Kossuth-mauzóleum magyaros díszítményei, ősmagyarnak vélt motívumai csak szervetlenül illeszkedő, korszellem diktálta sallangok az amúgy is meglehetősen eklektikus építményen; lakó- és középületein pedig egyáltalán nem jelennek meg ilyenek. 1898-ban száz másik művész között ő is aláírta a Lechner Ödönt művészi autonómiájában korlátozó döntés ellen tiltakozó petíciót (noha például a Földtani Intézet tervpályázatán Lechner éppen őelőle nyerte el a megbízást), amely azért védelmezi az önálló utakon járó építészt, mert stílusa, „bármiként vélekedjenek is egyesek az Irányról, [...] magában viseli csíráit egy fejlődésre képes nemzeti architektúrának'1, s ha szabadon dolgozhatna, módja volna rá, hogy „egész nemzedékeknek adjon példát e stílusban való tervezésre".60 Valószínű azonban, hogy kezét leginkább a szolidaritás vezethette, miközben másokkal együtt ő is úgy gondolta, hogy Lechner stílusa maradjon csak az övé, mert az építészet nem lehet a múló divat tárgya. Az összefogás, a barátság és a közös érdekek védelme Gerster gondolkodásában korábban is megelőzte az egyéni ambíciók kiélésének vágyát, ez jól látszik már az ő bábáskodása mellett 1894-ben megalakult Nemzeti Szalon kezdeti törekvéseiben is. Ez a mú'pártolásra létrejött egyesület elsősorban üzleti alapon működött, amennyiben piacot akart teremteni a magyar művészetnek, pontosabban körül nem határolva, hogy mit is ért ezalatt: létrejöttének nem volt semmiféle elvi, esztétikai alapvetése. Tagjai az alapítók barátai, illetve úri támogatói voltak, a kiállítások és közgyűlések pedig társasági és szalonesemények. A „magyar nemzeti képírás" megteremtése számukra nem jelentett többet annál, mint hogy az eredeti magyar tehetség minden külső hatástól mentesen mutassa meg magát, sőt, azoktól óvakodjon, így az önálló tehetségek önálló magyar művészetet hozhatnak létre.61 Ök ehhez a maguk részéről a klubhelyiséget, a családi kört s a termeket biztosították, ily módon később is békésen elfért a 58 PAPP, 2002,80; E. CSORBA, 1983.1.138-145. 59 LECHNER Ödön, Magyar formanyelv nem volt, hanem lesz, Művészet, 1906/1,1-18. 60 A levél szövegét a Lechnerről szóló irodalomban legrészletesebben idézi KISMARTY- LECHNER Jenő, Lechner Ödön, Budapest, 1961,72. 61 KÖRÖSI Zoltán, Nemzeti Szalon, Fővárosi Lapok, 1894. február 26., in TÍMÁR Árpád, A Nemzeti Szalon alapítása, Ars Hungarica, 2002.2.417—419. falakon egymás mellett a rajztanár-művészet a nagybányai vagy gödöllői művészek alkotásaival. A választást a közönségre bízták. A Gersterről mM„nemesveretű, klasszikus magyar építőművész"-ről halálakor és búcsúztatásakor, 1927-ben leírt jelzők - „választékos ízlés, mérséklet és előkelőség", „alapos készültség, helyes ítélőképesség, fegyelmezett ízlés", „klasszikus, nagyarányú, nemes ízlés", „klasszikus erő", „a szépség és monumentalitás" szeretete, „nagyszabású, nemes célokra" való elhívatás - mind a megbízható, ügyes, alkalmazkodó, biztos kezű és meglepetést nem okozó, de soha nem is kísérletező, önálló alakító erő nélküli építész elismeréséül szólnak. És nemcsak azért, mert munkásságán már életében túllépett az idő, hanem mert betöltötte a neki rendelt szerepet. A FESTŐ: MIRKOVSZKY GÉZA (1855-1899) A Gerster által a debreceni Kereskedő Társulat számára tervezett Piac utcai székház dísztermének falképeit és az előcsarnok boltozatát Mirkovszky Géza festette, akinek ez volt az első munkája a városban. Ki volt ő, és hogy került ide? Miután életéről és működéséről eddig nem készült alapos feltárás, a bemutatáshoz most kissé részletesebben kell megvizsgálnunk a rendelkezésre álló adatokat. Mirkovszky pályája egészen másféle utat és ívet járt be, mint Gersteré, élete az önmegvalósítás, a szabad önkifejezés és az önálló egzisztencia megteremtéséért folytatott reménytelennek bizonyuló küzdelem példája - egy jobb sorsra érdemes, szépreményű életé, amely egy lehetséges felívelés pillanatában szakadt meg. Mirkovszky Géza 1855. július 25-én született Jászfényszarun, egy szerb származású kereskedő, Mirkovszky János, és egy kunsági leány házasságából, akiknek már volt egy fiuk és egy lányuk.6211 éves korában szülei a fővárosba vitték és beíratták a Deák téri Evangélikus Gimnáziumba.63 Az iskola akkor még csak algimnázium volt hat osztállyal, Mirkovszky évfolyamának azonban már lehetősége nyílt a tanulmányok folytatására s az érettségi megszerzésére; ám ő a hatodik év után átiratkozott a Kálvin téri Református Főgimnáziumba, és ott érettségizett 1874-ben,64 majd az év 62 A Mirkovszky életére vonatkozó alapvető adatok a következő, személyes ismeretségre valló írásokból származnak: KOMOR Marcell, Mirkovszky Gézáról, Építő Ipar, 1899. május 11.; [?], Mirkovszky Géza 1855-1899, Műcsarnok, 1899. november 26.; (=), A debreceni kereskedelmi iskola falfestményei, DKK, 1904,50-55. Mirkovszky testvérei: Ödön és Irma, llics Miklósné, vö. Mirkovszky Géza gyászjelentése, in http://www. rakovszky.net/Di_DisplRemlmg/Rako_DRI_ShowRemotelmages.shtml?$LSG_ M28@o639 63 A Pesti Ág. Hitv. Főgymnasium értesítője 1866/67 -1871/72. A gimnáziumban hosz- szabb-rövidebb ideig osztálytársa volt többek között Greguss Imre, Riedl Frigyes, Csengery Lóránt és Bókay Árpád; ám ez utóbbi visszaemlékezésében nincs adat arra nézvést, hogy Mirkovszky részese lett volna a pesti belváros nemesi-polgári intelligenciája körében zajló életnek, hogy osztálytársaival azonos miliőben mozgott volna. Egy másik emlékező közös diákkirándulásokat említ a budai hegyekbe. Vö. BÓKAY Árpád, Ez a Bókay, úgy látszik, intelligens ember! Egy jeles orvos a régi Pestről. Budapest, 2003; DKK, 1904,50. 64 BpH, 1884. május 3., 5: Tíz év után. A református gimnáziumban osztálytársai között volt Morelli Károly és Tóth Lajos orvos, valamint Radisics Jenő, az Iparművészeti Múzeum későbbi igazgatója, akivel együtt kezdett tanulni a Műegyetemen is.
