Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Történettudomány, művelődéstörténet - Surányi Béla: Debrecen kertkultúrája és Pohl Ferenc
29 Sürányi Béla DEBRECEN KERTKULTÚRÁJA ÉS POHL FERENC A kertkultúra a történelem folyamán sokféle szerepet töltött be. A hatalom kertjei a távoli Mezopotámiában díszlettek. Az elmélkedés és tanítás kertjei monostorok és kolostorok védett falai között virítottak. A pompa kertjei a reneszánsz és barokk életszemlélet hordozói voltak. A haszonkertek megjelenése már jelezte az ember anyagi gyarapodásának nagyon is földben leledző meglétét. Ez a kerttípus egyrészt kapcsolódott a városiasodáshoz, a polgárság térnyeréséhez, a táplákozáskultúra változásához, másrészt az újkori mezőgazdaság megszületéséhez, amelynek velejárója volt a termelés szakosodása, az élelmiszerválaszték széles körű bővülése. A városiasodás rohamos térhódítása egyúttal magával hozta a városi környezet életszerűbb, a természethez igazodó kialakítását, zöldövezetek megteremtését, fasorok, díszkertek, parkok kialakítását, amelyek nemcsak esztétikai szerepet játszottak, hanem élhetőbb környezet létrehozását is célozták. Mindennek időszerűsége napjainkban még jobban kidomborodik, hiszen világjelenség a városlakók arányának túlsúlya. A városi zöldkörnyezet jelenléte azt a célt is szolgája, hogy az emberben tudatosodjon a természetben elfoglalt helye, az a kettősség, hogy képes befolyásolni, egyúttal önmaga is építőeleme. A kertnek még egy nagyon fontos szerepéről is említést kell tenni. A középkori nyomásos gazdálkodásban az újvilági növények művelésére csak az ugar hasznosításával nyílt lehetőség, de ezen túlmenően a kert is, mint művelési ág, szintén szerepet játszott, különösen a munkaigényes növénykultúrák esetén. „A közkeletű kert szavunk néprajzi vonatkozású és történeti időben végbement funkcióváltozására és jelentésének alakulására Györffy István mutatott rá (...) a korábbi századokban a kert (a latin nyelvű iratokban hortus) a földművelésben, a határhasználati rendben és az állattartásban sokféle jelentésben használatos és a magyarság egyik tipikus és jellemző településformájának meghatározó műszava lett."1 i Balogh 1984.505-511. A kert helye és megnevezése: lakótelken lévő kert, a kert legtöbbször a településen kívül: szó'lő-és gyümölcsös kert, szérűs-, majorkert, zöldséges kert, temetőkert, lakott kert, ólaskert, szállás-, vagy majorkert a határban, pusztai kert, köles-, tengeri-, búzás-, dinnyéskert, továbbá káposztás kert. A13-14. század fordulójától oklevelek tanúskodnak a hazai települések kertműveléséről, amelyek a lakóházak mellett, a település szélén, a falvakat övező határban terültek el és zöldségfélék termesztésére szolgált. Előnyt élvezett az állatjárta határrész, a trágyázás miatt. Kosai szőlős-, gyümölcsös-, irtás-, kenderes-, komló-, dinnyés-, sáfrányos stb. kertekről tesz említést. A mezei kertek a határban fekvő elkerített területek voltak, amelyeket nyomáson kívül műveltek a 16-18. században. A kert mint fogalom a településszerkezet sajátosságaihoz is kötődött: szállás-, istállós-, pajtás-, csűrös- (szérűs), borjúkért. Mindezek az állattartás, illetve a betakarítás és a szemnyerés színterei voltak. Lásd: Magyar Néprajzi Lexikon. Bp. 1980.3.172., Ua. Bp. 1982.5.26. A mai értelemben vett kertművelés2 tágabb értelemben magába foglalja a zöldség-, dísznövénytermesztést, valamint a szőlő-és gyümölcs- termesztést. A statisztikai felmérések azonban a szőlőművelést külön kategóriaként kezelik. A19. század második felétől a kertgazdálkodásnak, mint művelési ágnak, igen jelentős a bővülése, ami összefüggött a hazai népesség gyarapodásával, a közlekedési hálózat bővülésével, a közgazda- sági környezet javulásával. A birtokaprózódás is kedvező hatást gyakorolt, mivel a kisüzem kézimunka-erőben előnyt élvezett. A „kertesedés" ütemében a 19. század második felétől az Alföld vette át a vezetést, amit jelez az, hogy 1895-1935 között a művelési ág részesedése 0,7%-ról 1,3%-ra ugrott. Országos viszonylatban a 19. század végétől az 1930-as évek közepéig a kertművelés aránya 1,1%-ról 1,5%-ra emelkedett. Ez a fellendülés azonban kevésbé érintette Debrecent. A tendencia 1945 után is folytatódott, kialakultak a nagyüzemi gyümölcsösök, és kibontakozott a kistermelők körében népszerű kertmozgalom. Zala és Szabolcs-Szatmár megyében már 1958-ban a kert a megművelt terület 3-5%-át foglalta el. A 20. század második felétől vált szembetűnővé a szántóföldi zöldség- termesztés térhódítása, ami elsősorban nagyüzemi keretek között folyt. Az 1930-as évek elején, a gazdasági világválság évei alatt, a kis-és középbirtokosok érdekeltek voltak a munkaigényes zöldségfélék termesztésében. Ezek az évek a tartósított zöldségfélék iránti igény növekedését is jelentették. A kertművelés az 1950-es évek közepére kiheverte az 1945 utáni megrázkódtatást. A nagyüzemi gazdálkodás megerősödésével külön vált a konzervipart kiszolgáló szántóföldi zöldségtermesztés a primőrt termelő zöldséghajtatástól és a magtermesztéstől. Ami a két világháború közti korszak hazai gyümölcstermesztését illeti, Gunst Péter1 a következőket írja: „.. .a legegyenletesebb, legörven- detesebb fejlődést vitathatatlanul a gyümölcstermesztés mutatja fel. Nemcsak arányaiban növekedett, hanem szerkezeti változásai is általában kedvező irányba mutattak (...) fellendülése (...) önmagában is a belterjesség növekedését jelentette, még akkor is, ha főleg a házi kertekben vagy kisüzemi gyümölcsösökben történő termelés nem is állt mindig a kor színvonalán, különösen nem a növényvédő szerek alkalmazása terén." Debrecen gyümölcstermesztése hasonló arányú fejlődés színtere volt az első világháború utáni évtizedekben. 2 Sí/róAjy/1994.385—388. 3 Gunst 1970.280.
