Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Gyűjteményi, muzeológiai munka - Bíró Éva: Eötvös kollégiumi diáknapló az Irodalmi Tárban
219 Bíró Éva EÖTVÖS KOLLÉGIUMI DIÁKNAPLÓ AZ IRODALMI TÁRBAN Az Irodalmi hagyatékok feldolgozása során Julow Viktor debreceni irodalomtörténész hagyatékának rendezése közben került elő diákköri naplója. Három darab, egyenként 19x25 cm-es méretű, egyszerű sima lapokból álló spirálfüzet, kockás karton borítóval. A fekete és kék autográf tintával beírt lapok rendezett külalakkal, általában minden oldalról 2,5-3 cm margót tartanak. Viszonylag jól olvasható, elmosódott, kifakult rész nincs benne. A napló folyamatos, kézzel írt oldalszámozással készült, egy kivétellel 2-2 üres lapot hagyva a füzet elején és végén. Több helyen hiányos, kitépett oldalakat fedezhetünk fel, ugyanakkor a harmadik kötet végén 14 folio önálló (kitépett) lap található, oldalszámozás és sorrendiség nélkül. Néhány helyen előfordulnak hiányos lapok, ezeknek az alját tépték le. A lapok a természetes savasodási folyamat eredményeként kissé sárgultak. Felépítését tekintve a napló bejegyzései, a datálások jól elkülönülnek, évszám csupán az első bejegyzésnél jelzett, a többinél csak hónap és nap, egészen a következő évig, logikusan a következő évszámmal. A szövegrészek szépen tagoltak, jól áttekinthetők. Kevés javítás található benne, a kiemeléseket aláhúzással jelöli a szerző. A második és a harmadik füzetben különböző beemelt részek vannak, beragasztva: idegen grafika (Szabó György rajza Kéry Lászlóról); beragasztott újságcikkek, amik mellett a szerző véleménye, vagy a cikkhez kapcsolódó gondolatai találhatók, vagy újságkivágatok beragasztásával modellezi egy oldalon a kollégiumi társalgó hirdetőtábláját, ami egyben a korabeli diákhumor tökéletes bemutatása. Julow Viktor, a Debreceni Egyetem egykori professzora a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának volt kitűnő tanulója. Végzős diákként, 1938-ban megnyerte a legszínvonalasabbnak számító közép- iskolások számára meghirdetett országos irodalmi versenyt, ezért az eredményért a budapesti Eötvös Kollégium felvétel nélküli tagságot ajánlott számára. Eredetileg jogi vagy orvosi pályára készülő fiatal diák vívódott, hogy elfogadja-e a tanári pályához vezető utat, végül magyar-angol szakon elkezdte tanulmányait 1938 szeptemberében a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. A Napló első bejegyzése a következő dátum: 1941. szeptember27. Julow Viktor ekkor harmadéves volt. A naplóírás célját próbálja több oldalról megközelíteni az első lapokon. Az egész naplóban visszatérő gondolat a „nagy mű" elkészítése, vagyis olyan szépirodalmi műalkotás létrehozása, ami a 20. század magyar irodalmát hosszú távon meghatározza. A naplóírással részben erre készül, részben anyagot gyűjt, ahogyan később megtudjuk: egy nagy regényhez. A következő önreflexív rész ezt fogalmazza meg: „Pontosan hét hónapja vezetek naplót rendszeresen, és máris teleírtam egy vaskos füzetet. Nagyon megszerettem a naplóírást, nem akarom abbahagyni. Sok örömem volt benne; a »kiírás« lélektani tény, nem babona. S a múlt felfedezésének csodálatosan jó és egyszerű módja. Azok közé a dolgok közé tartozik, amelyekben azért nem hisz az ember, míg maga meg nem próbálta őket, mert túlontúl egyszerűek. Hinni kell az egyszerűben. - S ha újraolvasom a hónap, két hónap előtti bejegyzéseket, máris hallatlanul érdekesek. Új távlatok nyílnak meg, új lehetőségek, felfedezések. Montaigne szerint is az önismeret a legfontosabb. Kemény pedig egyenesen azt mondja, hogy az: »parancs és világvégzet«. S milyen jó eszköze a napló ennek. Látom, hogy merült volna sok minden már egy hónap múlva a teljes feledésbe a napló nélkül. Bűnösen tékozol, aki nem ír naplót!" Vagy: „Lám most is, hogy jól kiírtam magamat, hogy megkönnyebbültem, lecsendesedtem.'' A hétköznapi érdeklődő olvasó számára bepillantást enged a napló az Eötvös-kollégista mindennapi magánéletébe, vasárnapi kikapcsolódásába. Az apró részletek leírásával, egy-egy hangulat egyszerű kifejtésével érezhetjük magunkat közel a korhoz, a szerző világához. „Két napja fagy. Sűrű dér hullott és nem olvadt meg. Alkonyatkor a Gellérthegyen sétálok: fantasztikusan szép. Sokkal szebb és meglepőbb hatásokat hoz ki a dér, mint a hó; nem azt a jóleső, békés, gyermekies karácsonyi hangulatot, a természet szinte minden szervességét elveszti, mintha csupa üveg és fém lenne. A tuják olyanok, mint a szilveszteri ólomöntvények. A szürkület, a zöldesszürke dér, az üvegfehér ágak csodálatosan gyöngéd színvariációkat adnak: japánfestmény.'' A múlt század negyvenes éveinek elején zajló irodalomtörténeti változásokat és viszonyokat nem csak a Julow Viktor éppen formálódó személyiségén keresztül láthatjuk, hanem a 20. század második felének kultúrpolitikáját részben meghatározó egyetemi hallgatók szemszögéből is. A naplóíró baráti körében találjuk Király Istvánt, Szauder Józsefet, Nagy Pétert, vagy akár tanárait: Keresztury Dezsőt, Országh Lászlót. Néhány helyről idézve a naplót, a teljesség igénye nélkül a következőket olvashatjuk: „»Irodalmi« összejövetel a Philadelphia kávéház piros asztalai fölött. Már tavaly is voltam egy ilyenen a Centrálban, ahogy elneveztük őket a »borzasok«-nál. Akkor Bárány Tamás (egy szélhámos és megdöbbentően tehetségtelen ifjonc) akart lapot indítani »Az Új Aurórát«. Persze semmi sem lett belőle. Kínos benyomást tett rám akkor az a társaság. Általában: tehetségtelenség, szellemi és lelki sivárság. Azóta szétszéledtek. Most Gönczy Gábor (a Nobody Nemo c. erős Márai-hatás alatt keletkezett re
