Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
A Déri Múzeum időszaki kiállításai 2016-ban - Kovács József Dénes–Hajdú Zsigmond: Az antikvitás arcai
188 KOVÁCS JÓZSEF DÉNES- HAJDÚ ZSIGMOND ban. Az antikvitás szelleme tehát nemcsak az ókor világának a megidézé- sát jelenti, hanem a mintáival, a formáival és a világ egészére vonatkozó szemléletmódjával ma is ható teremtő, rendező erő. Ez a gondolkodás a 20. század folyamán újabb fejezetet nyitott az ún. német szellemtörténeti irányzat kereteiben. Ennek nálunk is jelentős visszhangja volt. Keré- nyi Károly az 1930-40-es években a magyar szellemi élet egészére ható gondolatokat fogalmazott meg a „Mi, filológusok" című F. Nietzsche írása kapcsán kialakult vitában (majd az 1980-as években ezt a vitát felújította tanítványa, Szilágyi János György). Ma az Ókor című folyóirat szerkesztőinek gondolkodásában is tetten érhető ez a szemléletmód. A Dóri Múzeum, az alapítója Déri Frigyes jóvoltából jelentős antik (római, görög, etruszk, egyiptomi) gyűjteménnyel rendelkezik. A 2015-ben megnyílt „Csillagos Ég Lakói" című állandó régészeti kiállításunkba az egyiptomi anyagból egy szép válogatást tárunk a látogatók elé. A 2016. április-augusztus között látható időszaki kiállításon a római—görög—etruszk kor tárgyaiból Déri Frigyes hagyatéka alapján mutatunk be egy-egy kollekciót (2., 5. és 7. kép). (Részletes leírását és ismertetését lásd a Kovács József Dénes „Az antikvitás egyik arca" című írása a Debreceni Déri Múzeum Évkönyvének mostani számában.) Ezt kiegészíti még a Debreceni Egyetem Ókortudományi Tanszéke két professzorának (Roska Márton és Járdányi-Paulovics István) hagyatékából válogatott görög és római tárgyak egy vitrint megtöltő anyaga (6. kép). Ehhez jött még a Derecske— Morgós-tanya mellett a Déri Múzeum Régészeti Tárának munkatársai által feltárt római császárkori (Kr. u. II. sz. eleje) temető mellékleteiből válogatott vitrin. A Déri Múzeum kupolatermében nyílt kiállítást egy olyan viaszbábu foglalja látványegységbe, amely a fenti régészeti feltárás sírjai közül legjelentősebbnek számító női egyént „életre kelt" formájában testesíti meg. Büszkén állva a kezeiben tartott terra sigillata-val és a ruháján lévő öv- ésfibulaformákkal hódol a Római Birodalom kultúrájának (3. kép). A kiállításnak „Az antikvitás arcai" címet adtuk (1. kép). (Valójában két fő arculatot kívántunk bemutatni, azzal a szándékkal, hogy jelezzük: más nézőpontokból számtalan új arculatot találhatunk és ábrázolhatunk. A lehetőség tényleg végtelen...) Az egyik az ún. művészettörténeti arc, amely a különböző magán- és közgyűjteményekben lévő tárgyakból válogatott egységben kívánja bemutatni az antikvitás egyetemes világát. Mindegyik tárgy külön-külön magába hordozza a nagy ókori kultúrák valamelyikének - vagy akár többnek is egyszerre - a szellemét. Mivel ezek a tárgyak legtöbb esetben elszakadtak közvetlen korabeli kulturális környezetüktől, csak passzívan magukba zártan őrzik a képet, amit gondos „művészettörténeti" elemzéssel lehet felszínre hozni az utókor számára. A formai állandóságuk és az eredeti hitelességük mellett ezek a tárgyak újra meg újra felfedezésre várnak. Minden kor hozzáértő szakemberei újra elemezhetik és értékelhetik. Ilyen értelemben ezek a tárgyak egyfajta emlékezeti „nyitott műnek" számítanak. Az ókori kultúrákhoz kötődő rejtélyes múltjuk és a határtalan újraértelmezési lehetőségük teszi őket egyetemessé. Az ehhez kapcsolódó „művészettörténeti" szemléletmódnak is vannak korábbi előképei. Pl. az 1930-as évektől kezdve az ókorkutatás a történetírók és más auktorok művei mellett egyenrangú történeti forrásnak tekintette az egyre nagyobb számban ismertté vált ókori tárgyakat és romokat. A művészeti értekkel bíró tárgyak, különösen a szobrok, festmények, mozaikpadlók stb. elemzése és történeti összefüggésekbe állítása új fejezetet nyitott az egyetemes ókorkutatásban Magyarországon is. Ennek az irányzatnak egyik legjelentősebb képviselője Hekler Antal volt, aki az 1930-as években Pannónia provincia emléktárgyaiban Róma - mint a Római Birodalom első városa - elsődleges műalkotásainak ikonikus megismétlését látta. Az ókorkutatás ezen hagyományait, egyes visszatekintő elemzések - különböző előjelekkel - ma is „művészettörténeti szemléletmódnak" nevezik. A másik egységnek a földrajzi helyhez kötött régészeti arcot választottuk, amely a már említett Derecske melletti feltárásból megismert hét sírba tett egyén jelenségéhez kapcsolódik. A Kr. u. 80-130 közti időből való temető „ásatag" formában „beszél" az akkor itt élt barbár (szarmata?, kelta?) népcsoport mindennapi életéről és világáról. Természetesen töredékes formában értelmezhető mindez. A kor elképzelhető teljességét csak az általános korrajz alapján vázolhatjuk fel. A hét sír adta adatok alapján így is megrajzolhatunk, egy olyan egyedi hiteles arculatot (4. kép), amely az elevenségével és az életszerűségével át tudja hidalni azt az időbeli távolságot, amit a Római Birodalom letűnt világa (5. kép) és a mai kor között létezik. Ez a kép élőbbé teszi a másik, sok egyedi tárgy mögött meghúzódó, egyetemes művészettörténeti vonások alapján felállítható emlékképet. A kiállításra ezt az elevenséget, a már említett felállított viaszbábu mellett a kivetített ásatási életképek teszik szemléletessé és értelmezhetővé. A hagyományos történeti témájú múzeumi kiállítások egy részéről ma már elmondható, Arthur C. Danto azon kifejezése, hogy „a kiállítás egyfajta akcióművészet. .. performance... egy bemutatandó világra történt rányitás". A Debreceni Egyetem Ókortudományi Tanszékének tavaszi konferenciarendezvénye adta azt az alkalmat, hogy a Déri Múzeum kupolatermében a két intézmény idekapcsolható gyűjteményeiből egy általunk kitalált kiállítási akció keretében „ablakot nyissunk" az antikvitás egyetemes világába. Az antikvitás arcai című kiállítás (2016. április 21. és augusztus 22.) Tématerv: Hajdú Zsigmond, Látványterv: Balogh Csaba Forgatókönyv: Forisek Péter, Hajdú Zsigmond, Kovács József Kivitelező-rendező: Balogh Csaba Az antikvitás másik arca című írás gondolatainak fő forrásai: 1. Platón: Állam lll-IV-VII könyv 2. Kerényi Károly: Görög mitológia - Bp. 1977. Gondolat 3. Szilágyi János György: „Mi, filológusok" - Antik Tanulmányok XXXI. köt. 2. szám 1984. 4. Umberto Eco: A nyitott mű -1998. Európa kiadó 5. Hekler Antal: Antik művészet - Bp. 1934. 6. Arthur C. Danto: A közhely színeváltozása - ford.: Sajó Sándor - Bp. 2003. Enciklopédia kiadó 7. Radnóti Sándor: Jöjj és láss! - Bp. 2000. Atlantisz
