Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Múzeumtörténet - Kovács József: Bombák árnyékában. A Déri Múzeum viszontagságai 1939–1945 között Sőregi János Naplójában
BOMBÁK ÁRNYÉKÁBAN 175 Mivel kicsomagolásról és visszaszállításról szó sem lehetett, szellőztetéssel próbálták csökkenteni (vagy legalább lassítani) az állagromlást. Július 19-én Sőregi váratlanul megrovást kapott a Főfelügyelőségtől. Az ügy hátterében egy áprilisi jelentés elmaradása áll, amiben az igazgatónak dokumentálnia kellett volna az óvóhelyre szállított műtárgyak listáját. A megrovás mellett a múzeum elesett egy 1500 pengős támogatástól is, melyet a laboratórium fejlesztésére szerettek volna felhasználni. Hogy miért nem teljesítette a feladatot a máskor oly precíz igazgató, egy bizalmas jelentésből derül ki, amit Sőregi a múzeum Felügyelő Bizottságának írt: „... az óvóhely kincseiről a városon kívülre leltári jegyzéket nem adok, ha csak nem nagyon szükséges. Egy felfordulásban kerülhet avatatlan kezekbe is, ami nem válna a muzeum javára."1’ Ugyancsak ebből az időszakból származik az a bejegyzés is, amire valószínűleg vissza lehet vezetni azt a népszerű múzeumi legendát, ami szerint Sőregiék a múzeum épületében valahol arany műtárgyakat rejtettek el: „Már napok óta arra gondolok hogy aranyainkat hová kellene elrejteni? Elgondolásaimat ide se írom le, de Lükővel ma tárgyaltam. Elvinni nyugat felé, mint a bp-i Nemzeti Bankot, a németek prédájává, lehetőleg nem engedem”12 A következő,31 32 33 szeptember elsejei bombázás két hónappal követte az elsőt, és ahhoz hasonlóan szintén fényes nappal történt. A két hullámban34 * érkező támadás szintén hatalmas pusztítást vitt végbe, amiben közrejátszott, hogy a szirénák nem jelezték időben a légiveszélyt. Sőregi János a második hullám pusztítását a múzeum óvóhelyén élte végig. Az erről készült bejegyzését azért is érdemes idézni, mert a szemtanú leírása valószínűleg az egyetlen dokumentum a bombázás alatti Déri Múzeumról: „ Zalamikor 11 felé újra megszólalt a légi veszélyt jelző sziréna és pár perc múlva felüvöltött a riadó jelzése. /I veszély a Nyírség felől közeledik. Szép Ödön és Éva a tárgyi óvóhelyre vonult, magam a személyi óvóhelyen vártam. Ott volt Molnár József is, aki épen hozzánk jött. Egyszer csak kezdtek zúgni a gépek és eldördült az első légvédelmi ágyú. Felettünk zúgtak el a gépek sebesen és dörrenés dörrenésre reszkettette meg a földet Néha hatalmas moraj zúgott fel, ezek talán közelebb leesett bombák voltak, szinte 31 Debreceni Napló, XVIII. kötet (Ms 13/18), augusztus 3-i bejegyzés. 32 Debreceni Napló, XVIII. kötet (Ms 13/18), augusztus 2-i bejegyzés. 33 5iró Béla Debrecen megpróbáltatásai (Tóth Könyvkereskedés és Kiadó, Debrecen, 2007.) c. könyvében (149-150. old.) Papp János repöléstörténészre hivatkozva írja, hogy Debrecent augusztus 21-én bombázták másodjára. Ezt az állítást cáfolja azonban a Debrecen története 4. kötete (443. old.), valamint Sőregi János Naplója, aki a bombázások idején nem hagyta el a várost. Utóbbi mindössze „4-4 repülőt látott fehérleni", és néhány távoli dörrenést hallott, amelyek az éppen támadás alatt álló Hajdúböszörmény felől is érkezhettek. 34 Az amerikai légierő először vadászgépekkel támadta a repteret 831-kor, majd a bombázók mértek légicsapást azállomásra és környékére. A bombázásról bővebben: Siró, i$o.old. pergőtűzzé vált a sok bomba robbanás és az elhárító ágyuk döreje. Néma csendben álltunk. Egyszer csak elaludt a villany egy hatalmas robbanással egyidejűleg, de újra kigyult. Nyomban rá pár hatalmas moraj s akkor a villanyelaludt. Világos, hogy a gázgyárat érte találat. Gyertyát gyújtottunk és vártunk néma csendben. Vincze felesége idegeskedett, kiabált félelmében, leintettük. Újabb zug ások, újabb dörrenések közelben, távolban. Ennek a fele se tréfa. Mikor a zaj 20-30 perc múlva elcsendesedett, Lükő és Vincze végig mentek a padláson, magam felmentem a II. emeletre, a képtár sarkába, és onnan néztem, hogy áll-e lakóházam a Thaly-Péterfia sarkán. Megnyugodtam, nincs a családnak semmi baja."15 A kárfelmérés során hamar kiderült, hogy a szerencse újra a Déri Múzeum jnellett állt, igaz nem sok hiányzott, hogy az épület találatot kapjon: a Déri téren, a múzeum bejáratánál a hajdúk több repeszdarabot is találtak. Az első két bombatámadás jelentős károkat okozott a város ellátásában. Akadozott a gáz- és áramszolgáltatás, ami a Déri Múzeumban folyó munkát is gátolta. Az áramhiány emellett a város légvédelmi rendszerében (pl. szirénák működtetése) is fennakadásokat okozott. 1944. szeptember 11-én hadműveleti területté nyilvánították Debrecent,36 A közeledő orosz front híreire egyre nőtt a pánik mind a lakosság, mind pedig a város vezető emberei között. A polgármester szeptember 12-én előkészítő megbeszélést hívott ösz- sze, ahol a fővárosból kapott Kiürítési Rendelet értelmében megvitatták a debreceni teendőket. Az értekezleten - melyre Sőregi is hivatalos volt - igyekeztek meghatározni, hogy a városból mi és hogyan szállítandó el a Dunántúlra, ahol a Belügyminisztérium gondoskodott volna az anyagok elhelyezéséről. A Déri Múzeumra vonatkozó pontnál a múzeumigazgató úgy ítélte meg, hogy a kimenekítendő gyűjtemények biztonságos szállításához egy zárt vasúti vagon szükséges. Sőregit valószínűleg kész tények elé állították, ugyanis Naplójának aznapi feljegyzései szerint egyébként nem volt a vasúti szállítás híve: „... ellene vagyok a vonatra való rakásnak. Az anyag a vonaton ki van téve bombázásnak, lopásnak addig is, míg a rendeltetési helyére ér. A hová megy, az is megszállás alá kerül és akkor hová, merre vigyük?! Kitesszük a múzeumot a teljes elpusztításnak. Ennél jobb a teherautó, mert azzal szabadon mozoghatok. De hol van a kellő benzin1 Hol a fedett, zárt kocsi1 Ki lesz azzal állandóan, ki fogja őrizni?! Ha pl. az orosz a Déri Múzeumot Moszkvába szállítaná, ott legalább továbbra is megőriznék és a tudomány számára közkinccsé tennék, de ha elpusztul az anyag, vagy magános rablók szedik szét, akkor örökre elveszett."17 Másnap (szeptember 13-án) megérkezett a Közgyűjteményi Főfelügyelőség rendelkezése, ami megerősítette a polgármesteri megbeszélésen ismertetett Kiürítési Rendeletet. Mindössze annyival egészítette ki, hogy 35 Debreceni Napló, XVIII. kötet (Ms 13/18), szeptember i-jei bejegyzés. 36 Siró Béla: Debrecen megpróbáltatásai, 151. old. 37 Debreceni Napló, XX. kötet (Ms 13/20),, szeptember 12-i bejegyzés.
