Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Múzeumtörténet - Kovács József: Bombák árnyékában. A Déri Múzeum viszontagságai 1939–1945 között Sőregi János Naplójában
BOMBÁK ÁRNYÉKÁBAN 173 Az 1943. év rendkívüli intézkedéseit csak részben ismerjük. Erről az időszakról csak 1 évvel később írta meg Sőregi Jelentését, ráadásul Naplójának ide vonatkozó kötetei jelenleg nem találhatók. A Jelentésből19 annyi mindenesetre megtudható, hogy márciusban végleg lezárták a II. emeletet, a muzeális anyagot pedig ismét visszahelyezték az óvóhelyre. A múzeum alkalmazottai légvédelmi oktatáson és vizsgán vettek részt, valamint új légó-tervet dolgoztak ki. II. NÉMET MEGSZÁLLÁS Debrecen német megszállásnak két komoly következménye volt. Egyrészt a szövetséges légierő stratégiai célpontjává tette a várost, így a lakosság és az intézmények a harci cselekmények közvetlen elszenvedőivé váltak. Másrészt a speciális német alakulatok érkezésével a könyörtelen zsidóüldözés elérte a cívisváros izraelita lakóit is. A hadi események és a debreceni holokauszt a Déri Múzeum működését is sok esetben érintették. Bár mindez párhuzamosan zajlott, a jobb átláthatóság érdekében külön-külön mutatjuk be őket. 1. Bombázások és kiürítés A német csapatok 1944. március 19-én szállták meg Magyarországot. A debreceni repülőtéren még aznap este Birodalmi repülőgépek szálltak le, 20-án pedig megérkeztek az első, SS katonákból álló szárazföldi alakulatok is.20 A Déri Múzeum másnap, március 21-én végleg bezárta kapuit a közönség előtt. Sőregi előtt nyilvánvaló volt, hogy a város rövidesen hadszíntérré fog változni. Kapcsolatainak21 és a rendszeresen hallgatott rádióadásoknak köszönhetően tudomása volt az orosz hadsereg feltartóztathatatlan előretöréséről, és az egyre gyengülő német csapatok fokozatos visszaszorulásáról. Azonban igazgatóként-és egykori világháborús tiszthez méltóan22 - a posztján maradt, és próbálta megszervezni a múzeum épületének és műtárgyainak biztonságát. Április 4-i feljegyzéséből kiderül, hogy ekkor már közel 60.000 tárgyat helyeztek el az óvóhelyeken vagy páncélszekrényekben. A naplóíró néhány mú'tárgycsoportot meg is nevez, így tudjuk, hogy ebben a hónapban csomagolták el a japán bronzokat és kardokat (alagsor); az egyiptomi bronz és agyag gyűjteményt (alagsor); Kupeczky, Mányoky, Markó, Borsos és Barabás képeit (óvóhely); az értékes könyveket (páncélszekrényekbe kerültek); valamint saját írásait, a Debreceni és a Bécsi Naplókat (óvóhely). Egyéb intézkedésként a laboratórium vízvezetékét is elzárták, nehogy bombatalálat esetén elárassza az óvóhelyeket. Emellett gázvezeték-lezá19 „Jelentés az 1943. évről" (DA4F1943-1947,4,old) 20 Debrecen története, 4. kötet, 438.old.; Debreceni Képes Kalendárium, 1946, s8.old. 21 Jó kapcsolatban volt a Városháza vezető beosztású hivatalnokaival, és sok katona ismerőse és rokona volt. Emellett kapcsolatot tartott korábbi bajtársaival is. 22 Sőregi János végigszolgálta az I. világháborút. 1914-ben vonult be önkéntesnek, és 1918-ban szerelt le főhadnagyi rangban. Érdemei elismeréseképpen több kitüntetést is kapott. rót szereltek fel az óvóhelyhez vezető folyosón, megtöltötték a homokládákat és megerősítették az épület sarkait. A műtárgyak mentésére így emlékszik vissza a múzeumigazgató fia, az akkor 5-6 éves ifj. Sőreghy János: „Közeledett délkelet felől a front (1944). Én már megint bent csúszkáltam a múzeumban: megláttam, hogy az igazgatósági folyosó belső szakaszán, az előadóterem oldalán egy mennyezetig érő összecsavart, lécekkel biztosított vászon van felállítva. Nem tudtam, hogy mi az! Szaladtam be Apámhoz és elmondtam, mit láttam. Leültetett egy fotelbe és röviden elmondta, hogy közeleg a bombázás a város felé, ezért az egyik elmúlt éjjel négy emberével kiemelték az Ecce homo-ta keretéből, amennyire lehetett, felcsavarták és lecipelték oda, ahol én láttam, úgy érzi, itt lényegesen nagyobb biztonságban van, mint a harmadik emeleten."23 A város vezetése is bombázásra számított, ezért megpróbáltak a lehető legjobban felkészülni rá. Ebbe a munkába „bevonták" a Déri Múzeumot is: április 9-én polgármesteri rendelettel lefoglalták az előadótermet (ma Díszterem) valamint két kiállítási termet (ma Műtárgy raktár és Kávézó) azok számára, akik a várható bombázás során el fogják veszteni házukat és ingóságaikat. A „Menekültek gondnoka” tisztséget Sőregi János vállalta, helyettese Vincze József lett. A Déri Múzeum nyújtotta biztonságot másként is megpróbálták kihasználni, ugyanis a Napló feljegyzései szerint egyre többen próbálták meg rávenni Sőregit, hogy magán értéktárgyaikat elhelyezhessék a múzeumi óvóhelyen. Az igazgató azonban ezt csak kivételes esetben engedélyezte.24 Időközben a munkavégzés is egyre nehezebbé vált. Bár légitámadás egészen júniusig nem történt, a szövetségesek zavarórepülései és a gyakori légiriadók egyre jobban megviselték a lakosokat. Egy-egy éjszakai riasztás pedig különösen próbára tette az emberek fizikai és lelki állóképességét. Érthető, hogy sokan - köztük Sőregi is - nappal próbálták kipihenni magukat, ha volt rá lehetőség. Az éjszakai zavarórepülések és készültség hangulatát jól érzékelteti a Napló április 15-i bejegyzése: „Este io-i óráig a rádió örökösen jelezte a zavarásokat és riasztásokat. Az ember családi élete, otthona egészen sajátságossá válik. Szól szépen a radio, zeneszám vagy előadás s egyszer csak megszakad: műsorunkat bizonytalan időre megszakítjuk! Erre a hölgyek felsóhajtanak „no tessék", ismét elkövetkezett a várva-várt szórakozás! Csomagokat tesznek-vesznek. Még ezt ide, még azt oda! A szőnyeget felgöngyöljük, a belső ablakokat kinyitjuk. A rádióban idegen, ellenséges zavaró zene, ének idegesít bennünket, mely csak akkor szűnik meg, ha a rádió elkezd zúgni és mondja: zavaró repülés Bácska, Baja, zavaró repülés! Majd recseg, pattog valami, zsinagógaszerű zűrzavaros hangok töltik be a szobát. Végül mindenki rendes munkáját végzi: olvas, 23 Sőregi János: Kék Könyv - Ifjúkori napló, 9. old. (Cigánd, 2015) 24 Legközelebbi ismerősöknek (pl. Holló Lászlónak és a Sesztina családnak) és a városi vezetőknek. A polgármester június 28-án adta át Sőreginek értékes bútorait és festményeit. A tételes lista a Naplóhoz csatolva. (Debreceni Napló, XVIII. kötet (Ms 13/18).
