Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)

Irodalomtörténet - Bakó Endre: Szabó Pál debreceni kapcsolatai

SZABÓ PÁL DEBRECENI KAPCSOLATAI

133

SZABÓ PÁL ÉS AZ „ALFÖLD"

Az 1950-ben alapított „Alföld" egy pár évig „Építünk" néven egzisztált, s évente két, később négy, majd hat száma jelent meg. Szabó Pál neve a második számban tűnik fel, akárcsak a Veres Péteré. Mindketten tagjai voltak egy a Szovjetuniót korán megjárt parasztküldöttségnek, s ebből az alkalomból faggatták meg őket. „Mielőtt az átélt hatalmas élményáradatból kiragadnék néhányat - kezdte Szabó Pál a választ -, azt akarom mondani, hogy sem könyv, sem film, színház, útleírás nem tudja visszaadni a valóságot, annyira túlszárnyal az minden képzeletet". A részletekre térve aztán elragadtatva, felsőfokon dicsér minden kolhozt, szovhozt, az embereket, a munkamódszert, a tudomány köznapi alkalmazását, a szociális gondoskodást stb. Nyilvánvaló, hogy hazudni kényszerült, mint mindenki, akit ebbe a helyzetbe hoztak.34

írásaival nem túl gyakran jelentkezett, de számuk több mint egy tucatra rúg. Ezek többnyire regényrészietek. Visszhangja támadt viszont egy irodalmi levelének.35 Kivétel továbbá Veres Pétert méltató esszéje.36

A diktatúra legsötétebb, hazug légkörben csak a valóságot megszépítő, hamisan ábrázoló írások születhettek, mint az ő Üj föld című Kossuth-dí- jas regénye, amely a mai megítélés szerint a korszak egyik tipikus fércműve. Barta János megállapítja, hogy a regény cselekménye 1949 őszétől 1951 őszéig két esztendőt fog át, amikor már megkezdődött a szocializmus építése, ezen belül a mezőgazdaság kollektivizálása is. A regényben helyet kap az ellenséggel való küzdelem, „de az igazi központja a cselekménynek mégsem ez, hanem pozitív kibontakozás és gazdagodás: a párt irányítása, a falu kommunistáinak szívós nevelőmunkája és erőkifejtése nyomán a természeten aratott győzelmek sorozata." íme esztétikai mérlege: „Valódi-e, igaz-e az eszme, amelyet belevetít? (...) Föl lehet a kérdést úgy is vetni: igaz-e Szabó Pál ábrázolása? Tipikus-e a szocialista realizmus értelmében az ő faluja, tipikusak-e az emberei, tipikus-e az, ami ott történt? S természetesen válaszolhatunk erre a kérdésre azzal, amit Malenkov elvtárs a XIX. kongresszuson mondott. Nem a számszerűség dönti el, tipikus-e az író műve, hanem hogy helyesen ábrázolja-e a kibontakozó társadalmi erőket. Ez igaz is, de hozzá kell tennünk még valamit. A szovjet esztétika újabban gyakran alkalmazza az eszmény fogalmát. Az író művének végső értékét az adja, mondanivalójának igazságát az alapozza meg, ha igaz az eszmény, melyet kifejez. (...) Ilyen értelemben igaz Szabó Pál regénye. (.. ,)"37 Ugyancsak jó minősítést kapott a Hajdú Klári: „A regény elejétől végéig érdekes, lekötő, eleven olvasmány". Majd: „A Csendélet a gépállomáson kisregény vagy inkább hosszabb elbeszélés a gépállomáson dolgozó fiatalok egészséges közösségének emberformáló, felszabadító erejét hirdeti." Igaz, a kritikus azzal kezdi: „Mindkettő nevezhető ifjúsági regénynek is, hőse mindkettőnek a mai parasztfiatalság,

34 KISS István, Tapasztalatcsere, Építünk, 1950./2,39-43.

35 Az erőkről, amelyek segítik, vagy gátolják a szocializmus fejlődését, 1960/1,3-5.

36 Szabó Pál, Veres Péter, Alföld, 1956/3,31—33.

37 BARTA János, Szabó Pál: Új föld, Építünk, 1953. tavasz, 86-89.

problémáik azonban olyan szervesen fakadnak egész életünk teljességéből, hogy joggal tartanak számot minden korú olvasó érdeklődésére."38

Szabó Pál Dózsa-eposza 1954-ben jelent meg második kiadásban. A regényt ezúttal történész recenzálta, s úgy találta, hogy mint annyi más regénye, ez is harci program és hitvallás. Főhőse egy kicsit maga az író is. Igaz - jelzi -, nem színtiszta történelmi regényt olvasunk. „Itt-ott akad az írónak sem megengedhető ténybeli tévedése. Levegője, alakjai, mozgásuk, beszédük, környezetük mintha kicsit modern, XX. vagy legalább XIX. századi lenne." Mégis „nekünk a legjobbakénál, Eötvös Józsefénél is több: szemléletével, és Gergely Sándorénál élőbb és gazdagabb jellemeivel, a megjelenítéssel..Végső summája: „A regény ragyogó emléktábla Dózsa századokat bevilágító életéről, de tett is, szilárd kiállás a Werbőczyk és Zápolyák minden maradékai ellen, a dolgozó nép mellett".39 A következő számban folytatódott Szabó Pál munkásságának szemlézése. Ezúttal a Tavaszi szél kapott elismerő szavakat. A recenzens úgy ítéli meg a regényt, amelyre 1950-ben, első kiadása alkalmából nem figyelt a kritika, hogy abban a Lakodalom, Keresztelő, Bölcső széles társadalomrajzának nagy mélységéig minden személetbeli, formai érték együtt van. „Ismerős Katona Sándor jelleme, különösen emlékeztető ennek az alaknak az elgondolása, beállítása a regény társadalmába." Hangsúlyozza, hogy az író minden kitörő, nagyot akaró fiatal paraszthősét magáról mintázta, s ez azzal jár, hogy regényeinek szerelmi történetei sokban hasonlítanak egymásra. Szabó Pál kettős gyökerű személetét így határozza meg: „a tudatos szegényparaszti nézőpont mögött lírai erejű élménység feszül." A Tavaszi szél a felszabadulás első esztendejét ábrázolja egy falu életéből kiragadott képsorban, de teljességre nem törekedhetett. Pozitív és negatív példák egyként jellemzik a közösség reagálását a történelmi változásokra, a lényeg az, hogy a falu mozgásba jött. De a kritikus az írás befejező részében önmagával ellentmondásba kerülve tesz néhány bíráló megjegyzést: sovány a kiindulás, gyenge az alapkonfliktus, ezért krónikaszerű kompozíció jött létre. „A hiba végső soron eszmei. Szabó Pál nem merte vagy nem akarta ábrázolni a felszabadulás idejének szenvedélyes politikai harcait, nem mutatja meg a Kommunista Párt ez időbeli falusi küzdelmeit." Ám újabb csavarjon: a Tavaszi szél tanulsága mégis pozitív, mert a felszabadulást lírai bensőséggel ábrázolja.40

Időközben megjelent önéletírásának első két kötete. Az „Alföld" kritikusa méltatja az író ars poeticáját, humanizmusát, a könyvek emberi érdekességét, a folklór sugallatát stb. A könyvek szerkezetét azonban lazának tartja, az áradást olykor parttalannak. „Rá lehetne még mutatni itt- ott elvi problémákra is, amelyek Szabó Pál régi gyökereiből táplálkoznak (ezek a legritkábbak), sokszor pedig a mindent feloldó, megmagyarázó, megértő hangulatból". Problematikusnak találja, hogy bár az író kiemelkedett a paraszti környezetből, mégis mindhalálig a paraszti világ maradt a példaképet!?). „Időnként túlzott objektivitást mutat a parasztság számára mindenképpen ártalmas tényezőkkel szemben, például a falut el38 FORGÁCS József, Szabó Pál két regénye, Építünk, 1954 nyara, 43-45.

39 FÜR Lajos, Szabó Pál: A nagy temető, Alföld, 1955/3,95-96.

40 BATA Imre, Szabó Pál: Tavaszi szél, Alföld, 1955/4,81-83.