Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Irodalomtörténet - Bakó Endre: Szabó Pál debreceni kapcsolatai
SZABÓ PÁL DEBRECENI KAPCSOLATAI 131 vezette parasztháború általa elképzelt megjelenítését. Felidézte írói pályájának első állomásait, amely azonnal felfakasztotta a debreceni írók legnagyobb sérelmét: nincs könyvkiadó a városban, holott itt évszázadokon át szakadatlanul folyt a könyvkiadás. Szabó Pál így reagált: „Csak minél nagyobb szellemi zajt a jogos követelésnek. S azonnal felajánlja egy kiadatlan, de kész elbeszéléskötetét a debreceni könyvkiadónak." Félig komolyan, félig tréfásan arra kéri a debreceni írókat, hogy szerezzenek neki a városban egy kis lakást, „mert bizony kedvem volna visszajönni Debrecenbe".16 Alig néhány hét múlva ismét közönség elé lépett Debrecenben. Igaz, akkor az Új Hang nevű irodalmi folyóirat estjének, tehát egy kollektív műsornak a szereplőjeként, méghozzá Benjámin László, Déry Tibor, Tamási Áron és mások társaságában.17 A sok szereplővel együtt nagy tapssal fogadta a közönség Szabó Pált is, de a kritika név szerint csak pozitív és egy negatív példát említ: Tamási Áron Keserű asztalos mester c. karcolatát, illetve Nagy Sándor „közel egy órás felolvasását".18 i960 nyarán azt a hírt közölte az újság, hogy „Szabó Pál Kossuth-dí- jas író június 6-án hétfőn este 8 órakor részt vesz a Debrecenben megrendezésre kerülő írók és könyvtárosok találkozóján. Az összejövetelt a megyei könyvtárban rendezik meg, és ezen Szabó Pál az idei könyvnapok tanulságai mellett a helyi írók és könyvtárosok problémáira is válaszol. A találkozót a Debrecen Városi Tanács művelődési osztálya és a megyei könyvtár vezetősége együttesen rendezi."19 Két év múlva hívták meg ismét író-olvasó találkozóra. Május 26-án a bánki „Szabadság" té- eszben találkozott az olvasókkal, másnap délután részt vett a könyvheti megnyitó ünnepségen. A következő nap délelőttjén, mielőtt Püspökladányba indult volna, Thury Zsuzsa társaságában a Csokonai Gimnázium növendékeivel beszélgetett.20 Megtörtént aztán, hogy a megyei lap megglosszázta egyik kijelentését. 1963-ban az Őszi Falusi Könyvhetek sorozat rendezésében Berekböszörménybe látogatott Bényei József költővel együtt. A szerfelett nagy érdeklődéssel kísért találkozó után egy kérdésre állítólag így reagált: „Öntözés? Nincsen abban semmi új. A Tisza-birto- kon például már a felszabadulás előtt alkalmazták, felesleges tehát most jönni hátulról vagy mellbe ezekkel a kérdésekkel." A névtelen (?!) glosz- szaíró szerint ezzel megsértette a párt és a helyi téesz erőfeszítését, a té- esztagok önérzetét, mert lekicsinyelte munkájukat.21 De úgy tűnik, harag nem támadt, vagy ha igen, hamar elpárolgott. Mert 1965-ben „Bensőséges hangulatú és kitűnően sikerült szerzői estet rendezett a Szépirodalmi Könyvkiadó és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezete Szabó Pál Kossuth-díjas író tiszteletére december 15-én az Építők kultúr- otthonában. (...) Szabó Pál indulásáról, írói pályájáról Béládi Miklós irodalomtörténész, a »Kritika« szerkesztője tartott előadást." Kohut Magda, 16 MARJAI (Márton), Szabó Pál látogatása Debrecenben, Néplap, 1954. április 4., 6. 17 ki Új Hang irodalmi estje a Központi Kultúrotthonban,. Néplap, 1954. április 24., 3. 18 (0. Gy.) = OBERSOVSZKY Gyula, Az Új hang irodalmi estjéről, Néplap, 1954. április 28., 3. 19 Szabó Pál Debrecenben, Napló, i960, június 5., 3. (A lap további információkat nem közölt!) 20 Az ünnepi könyvhét mai eseménye, Napió, 1962. május 26., 1; május 27., 3; május 29., 1. 21 Megjegyzés egy írói véleményről, Napló, 1963. december 1., 3. Bánffy György, Meszléri Judit, Tolnai Tóth Miklós tolmácsolták, utána az író, „Szabó Pál beszélt emberi és írói útjának nehézségeiről, a felszabadulás előtti könyvkiadás üzleti jellegéről, a Talpalatnyi föld és a Csempészek című filmjeinek hatásáról. Legközelebbi terve szerint szeretné megírni a Sárrét, a bihari falvak életét a török világ utáni időkben. Ebből egy kötet már megjelent Ahogy lehet címen."22 KRITIKAI FOGADTATÁSA Röviddel debreceni bemutatkozása után Juhász Géza egy kis esszé-terjedelmű kritikában mérlegelte az író újabb regényét. Kiindulása annak a gyanúnak az eloszlatása volt, hogy egy álarc mögé bújt íróról van szó, aki „csak azért inkognitózza csizmába a lábait, hogy túlreklámozza reklámhős pályatársait." Az írói próba mindig a második regény, amikor a szerző nem a maga életéből merít, de idegen sorsokhoz kell nyúlnia. Nos, a Békalencsének már nem az író a rejtett hőse, hanem egy tanítókisasszony a holdudvarával, azzal az írói üzenettel, hogy aki elszakad a néptől, az boldogtalan lesz. A Békalencse nem irányregény, jóllehet Szabó Pál hisz a nép igazában, de ez nem elfogult eszményítés, az urak ábrázolása pedig nem torzkép. A regény sok szereplőt mozgat. „Esemény eseményre torlódik, és ez néha elnagyolással jár, de a főalakok jelleme mélyen vésődik belénk, s a mellékszereplők is kapnak egy-két életszerű körvonalat." Egyszóval - véli a kortárs kritikus - Szabó Pál regényírói képessége nem jelentéktelen, ábrázolásmódjának van egy finom kisugárzása. De nemcsak az emberek élnek ebben a regényben, hanem a természet is. Végül: „Szabó stílusa mindent megelevenít, robusztus és artisztikus egyszerre."23 A betiltott kommunista lap kritikusa így vélekedett: „Ez a parasztíró kétségkívül az egyik legkiválóbb novellistája az új népiesség néven ismert irodalmi irányzatnak. Témája a falu, minden bajával és vígságával együtt. Alakjai jóízű bihari figurák, nem szenvednek olyan túltengő szexuális vágyban, mint a Móriczéi; életük fő problémáját a szegénység képezi, az az örök paraszti nyomorúság, amely egész világukat behálózza, és megkeseríti minden élvezetüket, de ők ezt elég nagy adag nemtörődömséggel tűrik, csak olykor-olykor, végső elkeseredésükben törnek ki valami lázadó hévben, ami azonban hamarosan elmúlik és győz a józan opportunizmus. Az író realista ábrázolásmódja nem vihet több szociális öntudatot, több ellenállást hőseibe, mert szerinte nincs is bennük több. Aki tehát ezen a ponton akarná kifogásolni a könyvet, az ne az írót, hanem az életet vonja felelősségre."24 Talán fizetett ismertető jelent meg 1936-os regényéről, a Csodavárástól. A regény egy alföldi kastély és a cselédek életét választja témájának. „Az író bíráló szemmel nézi a dolgokat, súlyos ítéleteket mond ki, de mindig érezni, hogy amit elmond, az neki magának is izgató élmény. Nem irányregényt ír, csak felmutatja a magyar élet egyik fontos területét."25 22 Szabó Pál szerzői estje Debrecenben, Napló, 1965. december 19., 7. 23 JUHÁSZ Géza, Békalencse, Szabó Pál regénye, Debreczen, 1932. július 10., 15. 24 (be) = BAJOMI Endre, Szabó Pál: Őszi szántás, A Mi Utunk, 1933/2,4425 ANONIM, Csodavárás, Debreczen, 1936. október25., 11.
