Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)

Néprajz, Antropológia - P. Szászfalvi Márta: A református vallási turizmus dimenziói és a reformáció évszázados jubileumai

101

P. Szászfalvi Márta

A REFORMÁTUS VALLÁSI TURIZMUS DIMENZIÓI ÉS A REFORMÁCIÓ ÉVSZÁZADOS JUBILEUMAI

A vallási objektumokat közismerten már évszázadok óta használják a vallásgyakorlás mellett különböző kulturális célokra is, így mint műemlékek, idegenforgalmi látványosságok, közvetve jövedelemtermelő tényezőként is funkcionálnak

.1 Az egyházközségek a megfelelő kínálat kialakítása, vagyis a turisztikai feltételrendszer egyes elemeinek megteremtése, illetve a már meglévők fenntartása és fejlesztése által teremtik meg az adott vonzerő iránti keresletet.1 2 Ennek megfelelően a helyi turizmusba való integrálódás vagy a lehetőségekhez mérten önálló turisztikai fejlesztések és attrakciók által szolgálják ki az új igényeket. Számos gyülekezet az egyházi objektumok bemutatását, illetve a korábban kizárólag gyülekezeti alkalomként funkcionáló eseményeket a rendelkezésre álló erőforrások és a fennálló turisztikai kereslet alapján ma már mint a vallási turizmus lehetséges alternatíváit kezeli, és igyekszik azokat vonzó turisztikai attrakcióként továbbfejleszteni, piacképes termékként értékesíteni. Tanulmányomban a református gyülekezetek előtt álló turisztikai lehetőségekről, vallásturisztikai attrakciókról kívánok átfogó képet nyújtani, kiemelt részletességgel kezelve a fogalom változását, a megnyilvánuló látogatói szükségletek és az ünnepek turisztikai szerepének kérdését.

1. A VALLÁSI TURIZMUS KONCEPTUALIZÁLÁSA

A vallási turizmus kutatásának nehézségét egyfelől a kevés rendelkezésre álló, megbízható statisztika, másfelől pedig a vallási turizmus pontos, a turizmus fogalmához hasonló,3 általánosan elfogadott definíciójának hiánya adja.4 Az ENSZ Turisztikai Világszervezete, az UNWTO 1995-ös meghatározása szerint a „vallási vagy zarándokturizmus az adott lakóhelytől eltérő úti célra irányuló, vallási célú utazást jelent, kivéve a szakmai célú utazásokat (például papok utazása munkavégzés céljából)."5 A londoni székhelyűMintelInternational Group Ltd. 2005-ös, a témában alapvetőnek

1 Bartha Elek, 1993,43.

2 Michalkó Gábor, 2012,82.

3 A turizmus definíciójának legismertebb és általánosan elfogadott meghatározását a Turizmus Világszervezete (WTO) és az Interparlamentáris Unió fogadta el Hágában 1989-ben. Eszerint „a turizmus magában foglalja a személyek lakó- és munkahelyén kívüli minden szabad helyváltoztatását, valamint az azokból eredő szükségletek kielégítésére létrehozott szolgáltatásokat." Michalkó Gábor alternativ turizmusdefiníciója szerint „a turizmus az egyén élményszerzéssel párosuló környezetváltozása, amelynek során szolgáltatások igénybevételére kerül sor". Lásd: Michalkó Gábor, 2012,34.

4 Magyar Turizmus Zrt. Kutatási Iroda (összeáll.) 2013,1.

5 Magyar Turizmus Zrt. Kutatási Iroda (összeáll.) 2013,1.

tekintett hatástanulmányában a vallási turizmust olyan utazások összességeként értelmezi, amikor egy szentnek tartott helyet, épületet, kegyhelyet látogatnak meg a turisták. Három dimenzióját különbözteti meg a vallási turizmusnak: a zarándoklatot (egy szent hely meglátogatását), vallási eseményre való utazást és a templomturizmust, vagyis imaházak, kegyhelyek meglátogatását, kulturális, történelmi és építészeti jelentőségük miatt, nem feltétlenül vallási okból.6 2012-ben a Mintel már olyan nemzetközi utazásként definiálja a vallási turizmust, amelynek elsődleges célja vallási szempontból jelentős helyek, útvonalak és fesztiválok meglátogatása, vagy vallási tevékenység (vallási konferencia, lelkigyakorlat, keresztény táborok).7

A témával foglalkozó tudományos munkák már kezdetektől fogva megkülönböztették a vallási és a nem vallási célú utazásokat.8 Ezen alapul Valene L. Smith közismert zarándoklat-vallási turizmus-turizmus hármas felosztása, a fogalmak vallási-világi tengelyen való elhelyezése.9 Ebben az esetben a zarándoklat egy olyan vallási indíttatású utazás, amikor a szent hely felkeresése által az egyén egy belső, lelki utazáson vesz részt, a cél pedig hitének mélyebb átélése. A vallási turizmus, Smith szerint, a vallási helyszínek vagy események felkeresésére irányuló utazás, ahol a feleke- zethez kötődő történelmi, művészeti vagy egyházi vonatkozások megismerése identitáserősítő hatással is bír. A világi turizmus során pedig az egyénnek nincs vallási alapú élménye, az adott vallási helyszínt kizárólag művészeti, művelődési értékei miatt keresik fel a turisták.10 E felosztás is mutatja, hogy a vizsgálati dimenziók köre túlmutat a zarándoklaton. Mary Lee Nolan és Sidney Nolan a témában alapvetőnek tekintett tanulmányában a vallásturisztikai desztinációk három csoportját különbözteti meg: a kegyhelyeket, zarándokhelyeket; a vallásturisztikai látnivalókat; illetve a vallási ünnepeken való részvételt.11

Hazánkban a vallási turizmus tudományos vizsgálata az elmúlt évtizedet megelőzően a kevésbé frekventált kutatási témák közé tartozott,12

6 Magyar Turizmus Zrt. Kutatási Iroda (összeáll.) 2013,2.; Vö. Mester 2006,16.

7 Magyar Turizmus Zrt. Kutatási Iroda (összeáll.) 2013,2.

8 Smith, Valene L, 1992:11., Collins-Kreiner, Noga 2010., Puczkó László - Rátz Tamara 2011.

9 Smith, Valene L, 1992.

10 Collins-Kreiner, Noga 2010,440.

11 Nolan, Mary Lee - Nolan, Sidney 1992.

12 Mindenképpen kivételként kell említeni Pusztai Bertalan néprajzkutatót, kulturális antropológust, aki már 1998-tól kezdve, bár kizárólag a zarándoklat tekintetében, de egyrészről önálló témaként, másrészről a néprajzi, kulturális antropológiai módszerek mellett a turisztikai irányvonalakat is szem előtt tartva vizsgálta a vallási tu-