Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2016 (Debrecen, 2016)
Muzeológia - Lovas Márton Levente: A Déri Múzeum természetrajzi és környezetismereti gyűjteményének hangosdia-sorozatáról
124 LOVAS MÁRTON LEVENTE „SÉTA A HORTOBÁGYON" Ez a sorozat 1978—79-ben készültjeién dolgozat szerzőjének forgatókönyve és színes diafelvételei alapján. A Hortobágy 2300 km2 kiterjedésű hatalmas pusztája számos írónk, költőnk fantáziáját megindította: Petőfi Sándor, Jókai Mór, Móricz Zsigmond, Veres Péter. A festőművészek közül Káplár Miklóst, Csontváry Kosztka Tivadart, Maghy Zoltánt, a szobrászművészek közül Medgyessy Ferencet, hogy csak a legismertebbeket említsük, egyaránt elbűvölte a puszta. A nagy múltú Hortobágyi Művésztelep manapság is évente fogadja a művészeket, akiket ugyancsak megbabonáz ez a hatalmas tér. A diasor összeállítása nem volt egyszerű feladat, mert nem csupán a táji, botanikai és zoológiái érdekességeket kívánta bemutatni, hanem a népi építészet, a tájtörténet, valamint az egykor rendkívül jelentős állattenyésztés, az ősi és őshonos állatfajták ismertetésére is ki kívánt térni. Természetesen a hangsúly a Hortobágyot mozaikosan borító, a víz- és talajviszonyoktól függő növénytársulások jellegzetes növényfajainak gazdasági, gyógyászati hasznának bemutatása volt. Az ikonikus Hortobágyi Csárdától elindulva először az utak menti gyomtársulások jellegzetes fajai voltak láthatóak a vetített képeken, így a cikória (Cichorius inthybus), a mogyorós lednek (Lathyrus tuberosus) és a terjó'ke kígyószisz (Echinus vulgare) virágzó tövei. A nedves szikről a Hortobágy folyó nádasaiba pillanthatott a néző, ahol a gyönyörű tündérrózsa (Nymphaea alba) a legszebb májusi virág. A sárga nőszirom (Iris pseudocorus) egy másik szépsége ennek a társulásnak, hogy csupán két fajt említsünk. A visszahúzódó víz nem tűnik azonnal el a pusztáról, a nagy mocsarakon kívül a nagyobb szíkfokokban még egy ideig táplálja a nagy vízi boglárka (Batrachium aguatile) töveit. Ezek után a nedves sziki rét bemutatása következett a lecsepült veronika (Veronica prostata) kapcsán. A másodosztályú talajokon tenyész a törpe csetkákás réti ecsetpázsit társulás, a harmadosztályú talajokon alakul ki a hernyópázsitos sziki rét. Jellegzetes növényei a buborcsboglárka (Ranunculus sardous) vagy a réti peremizs (Inula britannica). Az egykori erdők helyén alakultak ki cickafarkos veresnadrágcsenkesz társulások. Egyik névadó növénye a cickafark (Achillea millefolium ssp. colina). A gyengébb harmadosztályú szikesek társulása az ürmös szikes, itt vannak a gyönyörű kamilla-mezők (Matricaria chamomilla). A száraz negyedosztályú vakszíken él a halofita bárányparéj (Camphorosma annua). A szíkfokon, harmadosztályú sziken él a sziki őszirózsa (Aster tripolium ssp. pannonicum), ez a rendkívül dekoratív növény. A sorozat ezek után bemutatta a sziki nóniuszt, a szürkemarhát, a racka nyájat, a merinó juhot, a pulit, a kuvaszt és a komondort. A sorozat kitért a Mária Terézia tiszteletére ültetett Malomházi tölgyerdő rövid bemutatására. Végül az egykori Hohat vitéz tulajdonában volt ohati tölgy-kőris-szil ligeterdő bemutatásával zárult a képsorozat. Ebben az erdőben vették fel 1954-ben Homoki-Nagy István legendás filmjét, "A Kékvércsék erdejében” c. alkotást. Ritka növényei ennek az erdőnek a magyar zergevirág (Doronicum hungaricum) és az agárkosbor (Orchis morio). Nagy tömegben virít a réti őszirózsa (Aster punctatus). A hangosdia-sorozat a Hortobágy legfőbb értékeit igyekezett bemutatni, közöttük számos olyat, ami nem tartozott a közismert nevezetességek közé. Ezzel a Hortobágyi Nemzeti Park értékeit közelebb vitte az érdeklődőkhöz, és segítette a maga szerény módján a természetvédelem és a nemzeti parkok hálózatának későbbi kialakítását. „NÖVÉNYREZERVÁTUM BÁTORLIGETEN" 1981-ben két hangosított diasorozatot készítettek a Déri Múzeum természettudományi osztályának munkatársai (Növényrezervátum Bátorligeten, A debreceni Erdőspusztán). Az első a rendkívül értékes, csak korlátozottan látogatható természetvédelmi területet, Bátorligetet mutatja be. Ezt a jégkorszaki maradványfajok sokaságát rejtő területet Tuzson János botanikus, egyetemi tanár még 1914-ben fedezte fel, de csak 1934-ben nyilvánították természetvédetté a jeles botanikus professzor, Soó Rezső közbenjárására. A100 katasztrális hold területű rezervátum egyik legjobb debreceni ismerője Ötvös János volt, aki a természetvédelem mai szervezetének kialakulásáig szakmai tanácsadója volt a rezervátumnak. A forgatókönyvet ő állította össze, míg a fotókat közösen készítettük. Természetesen a „Bátorliget élővilága" c. 1953-as monográfia részletessége és alapossága a diasorozatban nem volt visszaadható, ezért hangosdia-sorozatunk csupán a táj és növénytársulásai, valamint reliktum-fajainak felvillantására vállalkozott. Bemutatja a nyírligetek, az ezüsthársas tölgyes, a szíl-kőrises erdő és a nyíres mocsár növényvilágát. A rezervátum szomszédságában van hazánk legnagyobb kökörcsin-mezője, ahol a száraz homoki társuláson él a magyar kökörcsin (Pulsatilla hungarica), a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) és még néhány hibrid kökörcsin-faj. Ez a diasorozat lehetővé tette hazánk egyik rendkívül értékes tájának megismerését. „A DEBRECENI ERDŐSPUSZTÁN" Ez a hangosdia-sorozat szintén 1981-ben készült Ötvös János forgató- könyve és fotói felhasználásával. Debrecen környékén az ún. "pihenőerdő" koncepció (1972) alapján a Nagyerdő, Pác, Csere, Haláp, Bánk és Gut erdei kerültek a jóléti erdők közé. 1976-ban a Panoráma út átadásával a terület megközelíthetőbbé vált, így a jóléti erdő elgondolás még inkább megvalósulhatott. Ez a diasorozat is ezt a célt szolgálta: ismerjük meg és óvjuk természeti értékeinket! Történeti szempontból a Csere-erdő Méliusz Juhász Péter botanizálásának egyik helyszíne volt. A Halápi-erdő a turisták kedvelt kiránduló területe, tölgyesei, kies tisztásai pihentetik az embereket. A Bánki-erdőben él a szépséges egyhajúvirág (Bulbocodium vernum) és a tarka sáfrány (Crocus reticulatus). Az Erdőspuszta talán legszebb és legnagyobb erdeje a Guti-erdő. Napjainkban a híres magyar vadtenyésztés egyik központja, de a nagyvadak (vaddisznók és dámszarvasok) mellett tájképi szépségei is lenyűgözőik. „OHAT, A KÉKVÉRCSÉK ERDEJE" 1983-ban készült. Homoki-Nagy István kultikussá vált filmje után szinte kísértés volt ebbe a témába belevágni. A híres film azonban klasszikus filmes eszközökkel készült, dramaturgiával, történettel. A diasor pedig statikusan, talán a fajok megismerését jobban szolgáló módon mutatta be a területet. A forgatókönyv Ötvös János munkája, a képeket Ötvös
