Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2016 (Debrecen, 2016)

Régészet - D. Szabó László: Templomok a Nagytemplom alatt

8

D. SZABÓ LÁSZLÓ

lomok szöveges leírásában található adatokat vettük figyelembe, ezekből számoltuk ki a szentély külső átmérőjét és a hajó méreteit.5

Körtemplomok (1. táblázat)

Szilágyi András gyűjtötte össze a Kárpát-medence centrális alaprajzú templomait (SZILÁGYI 2009). Könyvében 36 kör alakú templom méreteit - általában a belső átmérőt és a falvastagságot - adta meg. Ezekből az adatokból számoltuk ki a templomok külső átmérőjét. A 36 templom közül 6 külső átmérője esik 5,5-6,5 méter közé (16,6 %). Az Árpád-kori körtemplomok jellemzően nagyobbak voltak, 27 haladta meg a 7 méteres külső átmérőt (75 %).

Körtemplomok köríves szentéllyel (2. táblázat)

Mivel a feltárt agyagalapozás keleti helyzete miatt egy templom szentélye is lehetett, megvizsgáltuk a köríves szentélyű körtemplomokat is. 32 ilyen egyházból 10 szentélyének a külső átmérője esik 5,5-6,5 méter közé (34,4 %). Ezeknek a templomoknak a szentélye jellemzően 4-7 méter közötti külső átmérőjű (23 templom, 79,3 %). 4 szentély külső átmérője nem érte el a 4 métert (13,8 %) és 2 meghaladta a 7 métert (6,9 %).

Az 5,5-6,5 méter közötti külső átmérőjű szentélyekhez 6,4-11 méter átmérőjű hajót építettek. A10 templom hajójának külső átmérője átlagosan 8,9 méter.

Négykaréjos templomok (3. táblázat)

Szakács Béla Zsolt összefoglaló tanulmányát használva 8 ilyen templom méreteit vizsgáltuk meg (SZAKÁCS 2012). Nem volt olyan közöttük, amelynek félkörív alakú karéja az 5,5-6,5 méter közé esett volna. A karéjok átmérője jellemzően kisebb, 7 templom esetében az átmérő 3,4-5 méter közé esik (87,5 %), egy templom karéja pedig kb. 7 méter átmérőjű (12,5 %).

Hosszhajós templomok köríves szentéllyel (4. táblázat)

A köríves szentélyű, hosszhajós falusi templom a leggyakoribb alaprajzi típus az Árpád-korban. A11-12. században a templomok több mint 80 %-a ilyen, még a 13. század közepén is ez a legelterjedtebb típus (GYÜRKÓ 2006,11). Ezért nem törekedtünk teljes adatgyűjtésre, csak összefoglaló könyveket, tanulmányokat használtunk. Békés (SZATMÁRI 2005), Hajdú- Bihar (MÓDY1989), Pest (TARI2000), Tolna (K. NÉMETH 2015), Veszprém (GUZSIK1979) megyék, valamint a Nyugat-Dunántúl (Vas, Zala, Somogy megyék) (VALTER 2005) területén 137 ilyen alaprajzú templomot találtunk. 51 szentély külső átmérője esett 5,5-6,5 méter közé (37,2 %). A szentélyméretek döntő többsége - a köríves szentélyű körtemplomokhoz hasonlóan - 4-7 méter közé esik (124 templom 90,5 %). 3 szentély külső átmérője nem érte el a 4 métert (2,2 %) és 10 haladta meg a 7 métert (7,3 %).

5 A közölt alaprajzokhoz tartozó léptékek alapján kiszámított méretek és a leírásokban olvasható adatok között szinte mindig volt eltérés, néha több méteres is...

A vizsgált 51 templom hajójának hosszúsága 6,1-14 méter közé esett (átlagosan 9,6 méter), szélessége 5,5-9,6 méter között volt (átlagosan 7,4 méter).

Az adatok értékelése

A megvizsgált templomok alapján legvalószínűbb, hogy az Imateremben talált agyagalapozás egy templom szentélyének maradványa.

Gyurkó János kutatásai szerint a 12. század végén, 13. század elején 20 centrális és 111 hosszhajós, köríves szentélyzáródású egyház épült a Kárpát-medencében. A szentélyek záródása leggyakrabban félköríves (60 darab, 54 %). A főleg Erdélyben gyakori nyújtott félköríves szentélye 30 templomnak (27 %) volt. A Felvidéken jellemző patkóíves szentéllyel 14 egyházat (12,6 %) építettek (GYURKÓ 2006,26,29,3. táblázat).

A vizsgált időszakban több mint ötször annyi hosszhajós templom épült, mint centrális, így valószínűbb, hogy az első Szent András-temp- lom hajója téglalap alakú volt, szentélye pedig félköríves lehetett. (5. kép) A később itt épült templomok tájolását véve alapul, az átlagos méretűre (9,6x7,4 méter) szerkesztett hajó 1 méter vastag fala a második Szent András-templom falának vonalába esett. (6. kép) Lehetséges, hogy 1980- ban ennek a kis templomnak találták meg a körítőfalát az Imaterem környékén zajló ásatáson (MÓDY 1984a, 34-35).

A MÁSODIK SZENT ANDRÁS-TEMPLOM (1300 körül-1400 körül)

Az 1300 körül épült egyház - mint fentebb említettük - 1326-ban szerepel először az írott forrásokban. A XXII. János pápa (1316-1334) által kiadott oklevél válasz Ivánka váradi püspök (1318-1329) kérvényére. A püspök azért fordult az egyházfőhöz, mert a debreceni Szent András- templomot - pápai kiváltságaikra hivatkozva - elfoglalták a domonkos rendi szerzetesek. A domonkosok a templom védőszentjét Boldogságos Szűz Máriára változtatták, valamint a plébániát illető jogköröket is gyakorolták. A pápa kijelentette, hogy a domonkosok nem kaptak olyan kiváltságokat, amire hivatkoztak, ezért elrendelte a templom visszaadását és kötelezte a szerzeteseket, hogy a jogtalanul beszedett jövedelmeket is fizessék vissza a püspöknek. A pápai oklevél azt is megemlíti, hogy a kitűnő állapotban lévő, Szent András apostol tiszteletére emelt templomot Ivánka elődje, a jó emlékezetű Imre püspök építette és szentelte fel (DF 292646., 1326. október 21., közli: THEINER1859,507-508, Bocsi Zsófia fordítása).

A domonkosok feltehetőleg anyagi okokból szerették volna megszerezni a debreceni egyházközséget. Fennmaradt a váradi püspök bevételeinek összeírása az 1291 és 1296 közötti időszakból, amelyben Debrecen egyike volt a legtöbb gabonatizedet és szeretetadományt adó falvaknak. A falu ekkor az egyházmegye egyik leggazdagabb települése lehetett, a debreceni lakosok egyházi szükségleteinek ellátása komoly bevétellel járt (JAKUBOVICH1926,220-223,298-301,357-363).

Imre 1297 és 1317 között volt váradi püspök, tehát a második Szent András-templom ekkor épülhetett. Bizonyára nem a püspök építtette, hanem