Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2016 (Debrecen, 2016)

Történettudomány - Kürti László–Papp Klára: „Egy csöpp kultura nincs az egész háborúban” – Kecskés József naplója 1915-ből

„EGY CSÖPP KULTÚRA NINCS AZ EGÉSZ HÁBORÚBAN"

47

tovább folytatódott: 1916. január i-jével hadapród zászlós, majd „t", azaz tartalékos hadnagyi kinevezést kapott, mint géppuskás század parancsnoka. A május 8-i Tokarnia melletti csatában megsebesült egy orosz golyótól, de eltitkolta és maga kötözgette a lövés okozta sebet a lábán. Május 10-én naplójában írja: „Én magam több helyt kaptam ruhámon lyukat. A fülemet s a lábomat nagyon gyöngén lövedék szilánkok meg is sebe- sítették." Erről vitézségi kérelmében már így ír: „Magam is dum-dum lövedék résztől bal felső lábszáramon könnyebben megsérültem, de látván, hogy jelenlétem döntő fontosságú sebem bekötözése végett még csak állásunkat sem hagytam el".13 A sebesülést 1926-ban egy orvosi látlelet is bizonyít: „A bal comb legalsó és második negyedének határán a külső hátsó oldalon egy kétfilléres nagyságú barnás vörös színű mozgékony nem gátló heg ül".14

Érdekes, hogy amit naplójában csak borzadva és tőmondatokban írt le, ugyanazt vitézségi kérelmében már sokkal bővebben rajzolta meg. Ebből megtudjuk, hogy 1916. július 10-én aknaszilánktól sebesül meg jobbkarján, mely 4 hónapra kórházi kezelést kívánt. 1917 elején már századparancsnokként a Signum Laudis hadiérem kitüntetettje, melyet az ún.10. Isonzó melletti csatában mutatott hősiességéért kapott. 1917. december 12-én a pótkeretparancsnoksághoz vezénylik Königgrátzba, s egész 1918. szeptember 18-ig ott állomásozott. 1918 áprilisában elveszítette édesapját, aki spanyolnáthában halt meg. Utána rövid ideig spanyolnáthával kórházi kezelésre szorult, de már október 18-án a harctéri kiképző csoport parancsnokságához lett indítva. Ezt a tisztet egész a háború végéig megtartotta. Jogi tanulmányai és hadbírói vizsgájának kitűnő minősítése után 1922-ben főhadnagy hadbíróvá lett kinevezve debreceni ügyészi beosztással. 1927-ben, Klarissza nevű lánya születésével egyidőben, „már mint századosat, vitézzé avatták. 1936-ban Pestre rendelték, majd Erdély elfoglalása után a honvéd törvényszék vezető hadbíró őrnagya lett. Közel háromévi munka után ismét Pesten alezredesként, mint honvéd törvény- széki tanácsosként dolgozik. Az ostromot itt vészelte át családjával, majd 1945 után orvosi vizsgálat eredményeképpen két év múlva teljes nyugdíjjal nyugállományba helyezték. Múltja miatt azonban semmilyen munkát nem kapott, és 1949-ben megfosztották nyugdíjától, majd 1951-től 1953- ig a családot megfosztották ingatlanaitól és Szabolcs-Szatmár-megyébe, Demecserbe telepítették ki. Kecskés József 1953 augusztusáig rendőri felügyelet alatt állt. József fia sikeresen elvégezte a teológiát és református pap lett. A megalázott valamikori századost és hadbírót, dunakeszin egy MÁV-műhelyben kapott állást. 1978-ban leromlott egészségi állapota miatt többször kórházi kezelésre szorult, 1979. augusztus 8-án meghalt.

gyalogezred/, valamint http://www.hungarianarmedforces.com/1vh/OA/ (2016. 4.28). Az eredeti forrás: A magyar nemzet aranykönyve, 1914-1918. Budapest, 1921.

13 Lásd, „Főméltóságú nagybányai vitéz Horthy Miklós Úrnak Magyarország kormányzója, Budapest, Legalázatosabb kérvénye, Dr. Kecskés József nyugállományú hadbírószázados, főelőadó ügyész, Debrecen, Mester ucca 29.szám alatti lakosnak, melyben vitézi telekre való előjegyzését a legalázatosabban kéri. 17 darab melléklettel. 1926. december 14." Eredeti levél a család tulajdonában van.

14 Orvosi Látlelet, dr. Frank Richard orvosfőnök, M. Kir. Debreceni honvéd és közrendészeti kórház sebészeti osztály, Debrecen, 1926. augusztus 20. A szerzők birtokában.

Hamvait gyermekei a rákoskeresztúri temetőben helyezték örök nyugalomra augusztus 28-án. Feleségét, dr. Kecskés Józsefné Pásztor Katalint, 83 éves korában 1986. május 5-én temették el.

A Kecskés-napló 1915. április 11-től október 27-ig íródott, jellemző szerkesztésére a precíz dátumozás, az órapontossággal feljegyzett napi történések, ami növeli munkájának forrásértékét. A zászlós utókorra ha- gyományozódott öröksége három ceruzával és tollal írt naplóból és két kézzel írt jegyzetfüzetből áll. Az oldalakat pontosan megszámozza és minden napot pontosan dátumoz. Mindegyik füzetet nevével és tábori, illetve hazai postacímével látta el: „Kadett Josef Kecskés, Inft. Regiment Nr. 39,

1. Feldkompanie. Wohnung: Debreczen, Szepessy u. 31." Ezen kívül még egy idézetet is beírt naplója második füzetének kezdéséhez:

„Ne szánjon engem soha senki sem,

Mert ha elbírom mit a sors rám vezet,

Nem kell, hogy más sajnáljon engemet,

Ha nem bírom, ha vesztek a csatán,

Ne tudja azt senki, hogy: bukám."

Az első jegyzetfüzetét még szülőjétől kapta, mivel a belső borítón ez áll: „Emlékül Kedves Jó Anyád, Kad. Asp. Josef Kecskés, k.u.k. Inft. Rgt. No. 39, III. feldkomp. 109." Talán ezért is volt olyan kedves és fontos számára a naplóírás, amire még utal az, hogy naplóját szinte megszemélyesíti, például amikor így ír április 17-én: „Tartsd kicsi naplóm meg érzelmeimet, benyomásaimat, s működj közre, hogy boldogságomat mentül hamarabb elérhessem."

A napló történeti ideje csupán 1915. április 11-től október 27-ig foglalja össze a harctéri eseményeket. Ez a mindössze hét hónap azonban meggyőz bennünket arról, hogy Kecskés József sokkal, többet írhatott egészen 1918. november 1-ig, mivel csak ekkor, igen kalandos körülmények között szerelték le. Ha írt is naplót 1916—1918-ról, akkor még nem került elő és be kell érnünk a jelenleg létező anyaggal. A hót hónapot három kis naplófüzetbe írja le. Ezen kívül még egy jegyzetfüzetben vannak a kiképzésének idejéről szóló anyagok, valamint az ötödik noteszben szerepel az 1916. IX. 23 és 1917. X. 24. között történtek lejegyzése. Ez utóbbi azért érdekes, mert megtudjuk, hogy hősünk igen nagy levélíróként átlag napi 3-5 levelet küldött szeretteinek, ismerőseinek. Az is megtörtént, hogy egy egész délutánt csak levélírással töltött el. Óriásis mennyiségű levélváltásról tudósít feljegyzésében: 1916. szeptember 23. és 1917. június 24. között pontosan 404 levelet írt, s ugyanekkor 254-et kapott. 1916. június 24. és október 24. között 138 levelet írt és 77-et kapott. 1916. december 28-án például 18 levelet írt, 1917 április 2 -án pedig összesen tizet. A decemberi nagyszámú levél az ünnepeknek tudható be; levélírásának mennyiségét azonban nem igazán befolyásolja az időjárás: a nyári meleg hónapokban is vannak napok, amikor átlag 7-8 levelet küld.

Tudjuk azt is, hogy kinek hányszor írt, mivel erről külön listát vezetett. Az áthelyezések miatt igen sok barátot és katonatársat szerzett, akivel levelezést folytatott (Fiume, Trieszt, Königgrátz, Wiener Neustadt, Jablonc a főbb külföldi városok). Magyarországon természetesen a szülőváros, Debrecen, majd Budapest a levelek címzése, ám igen sok a Hajdúság (De-