Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2016 (Debrecen, 2016)
Történettudomány - Krankovics Ilona: Egy vásári szabólegény és utódai gazdagodásának története (Vállalkozások születése, virágzása és csődje Debrecenben a 18. és 19. század idején)
EGV VÁSÁRI SZABÓLEGÉNY ÉS UTÓDAI GAZDAGODÁSÁNAK TÖRTÉNETE 43 elhalálozott László öccse „árendatori" és a Közkórház pénztáránál felhalmozódott tartozásával, ami meghaladta a 7500 váltó forintot.63 A másik testvére, István 9250 váltó forint tartozását - alku szerint - szintén magára vállalta.64 Hatalmas terhet vett ezzel magára az akkor még nőtlen, öreglegényként élő kereskedő. Mivel a családi kereskedést már évek óta ő „vitte," az addig kiépített vállalkozás megmentésére más lehetőség nem volt.65 Kis Orbán (II.) János 1839 szeptemberében Molnár András debreceni polgártól 6000 váltó forint kölcsönt vett fel, a már ismert feltételek mellett. 1840-ben az intereseken kívül sikerült 1000 forintot visszafizetnie tartozásából. A következő évben, nagyrészt erőn felüli építkezése miatt, másrészt a kereskedelmi forgalomban a bőr drágulása miatt újabb nagy összegű kölcsönök felvételére kényszerült. Ismét debreceni polgárhoz fordult segítségért. Kálmántzhelyi Gábortól április 24-én 3875 váltó forintot vett kölcsön. Ennek az egy hitelezőnek egy év múlva 232 forint interest és 875 forint tőkét fizetett ki. A tartozásait rögzítő nyilvántartás arról árulkodik, hogy 1850-ben még mindig az évi esedékes kamatot fizette. 1841-ben számadáskönyve arról árulkodik, hogy a pesti nagykereskedő, Lyka Anastasius nagy összegű kölcsönnel segítette ki szorult helyzetéből. Ötezer pengő forintot, azaz 12.500 váltó forintot bocsátott a rendelkezésé63 Az ügyvédnek tanult László a családi birtok igazgatása mellett, 1829-ben haszonbérbe kivette a várostól a nemrég épített nagyerdei fürdőt. A néhány évvel korábban elkészült épület hihetetlen leromlott állapotban volt, mikor Kis Orbán László átvette azt a Várostól. Kis Orbán László ellen 1834. március 17-én feljelentés tett Debrecen város tiszti ügyvédje, annak 1292 pengő forintra menő bérleti díj tartozása miatt. Az ítéletet azonban nem követte végrehajtás, a következő évben már 2264 pengő forint bérleti díjjal volt adós a város pénztárának. A végrehajtást csak úgy volt mód elkerülni, hogy a tartozást Kis Orbánnné NémethyJúlia vállalta magára. Azanya „contractust" írtalá, melyben ígéretet tett arra nézve, hogy az adósságot kamatokkal együtt egy éven belül kifizeti. Némethi Júlia a tartozás átvállalásával egyben elfogadta, hogy azt, annak kifizetéséig házára terheljék. László halála után, 1837-ben már Kis Orbán Istvánná Némethi Julianna asszonyt idézte magához a város ügyvédje a még mindig rendezetlen 2264 ezüst pengő forint haszonbérleti díj kifizetése ügyében. Az idős asszony joggal félt az adósság behajtásától, ezért méltányosságért folyamodotta törvényszékhez, melyben öreg korára, s elhalt férje városért tett szolgálataira való tekintettel kérte a végrehajtás elhalasztását. 64 Ahogyan már korábban szó volt róla, 1832 júliusában átvette anyjától, özvegy Kis Orbán Istvánnétól és János testvérétől a cég textilkészletét annak minden kintlévőségével együtt. Saját bevallása szerint ez a lépés volt a későbbi csődbejutásának oka. A bolt árukészletét 24.202 váltó forint 42 krajcárra, annak berendezését „belbeli készületek vasajtóval és ablakkal"-további 475 váltó forint 39 krajcárra becsülték és számították fel megegyezésükben. A kint lévő „aktív" tartozások összege 23.973 váltó forint 42 krajcár volt, melyből 12.936 váltó forint 55 krajcár értékű árának behajtását maga az üzletet átadó testvér is „megvehetetlennek" mondott. A bukott kereskedő állítása szerint a textilkereskedés 11.037 váltó forint kintlévőségét János testvére egy éven belül visszatérülőnek ítélte, s azzal biztatta, hogy arra úgy tekinthet, mint készpénzre. 1832-ben a kereskedés más kereskedőnek 25.211 váltó forint 21 krajcárral tartozott, melyek kifizetése teljesen lehetetlennek bizonyult. Kis Orbán (II.) István kereskedő ellen 1838-ban hitelezői egymás után tettek feljelentést kifizetetlen követeléseik miatt. A sikkasztással is vádolt kereskedő összes vagyona sem volt elég tartozásai kifizetésére. Az ellene indított csődeljárás 1852-ben ért véget. 65 Kis Orbán (II.) János tartozásai. István testvére a Kórházi és Tűzi pénztárnál felhalmozott tartozását 1844 végére fizette ki teljes egészében. re, három évre, 6 % kamat fizetése mellett.66 A tartozásokat rögzítő könyv bejegyzése szerint Kis Orbán (II.) János ezzel az áthidaló hitellel ismét levegőhöz jutott. 1846. január 15-én örömmel jegyezte fel, hogy az egész tőkét kamataival együtt kifizette.67 Lyka Anastasius kölcsönén kívül szüksége volt más hitelezőkre is, hogy anyagi helyzetét legalább látszatra rendben tudja tartani. Újabb debreceni polgárhoz fordult kölcsönért. Molnár András 1843-ban 5000 váltó forinttal segítette meg, a már szokásos feltételek mellett. Két év elteltével, 1845. július 3-án az adós visszafizette a kölcsönt, a rászámított 325 váltó forint kamattal együtt. Az 1841-ben az Árvatartó pénztártól 10.000 váltó forintot vett fel, melynek kamatait 1842-ben és 1843-ban folyamatosan fizette, s - igaz kisebb összegben - a tőkéből is törlesztett. 1844-ben az előző években tapasztaltnál sokkal nagyobb lendülettel fizette tartozásait. így elérte, hogy az év végére a felhalmozott adósságnak több mint felét, 5112 váltó forintot a tőketartozásból - az esedékes kamatokkal együtt - visszafizetett az Árvatartó pénztárnak. 1847-ben újabb tetemes összeggel sikerült tartozását csökkentenie. Ebben az évben 1797 váltó forint tőkét fizetett vissza. Teljes tartozását 1849-ben rendezte, amikor is a még őt terhelő 3090 váltó forint értékű tőkét - az esedékes kamatokkal együtt - visszafizette a pénztárnak. A város másik pénztárától, a Tűzi és Kórházi kasszától 1845-ben felvett hatalmas összeget, a kamatok folyamatos fizetése mellett, csak 1850. augusztus 17-én törlesztette vissza teljes egészében. 66 Kis Orbán (II.) János tartozásai. A forrás a számlakönyvekben szokatlan részletességgel leírja a kölcsönfelvétel okait és feltételeit. „A nagy ház vétel, annak javítása, s erőm feletti nagy építések, de főképpen a több esztendő olta tartó szűk a kereskedésre nézve mostoha időjárás kényszeríttettek Pesti Nagy Kereskedő Lyka Anastasius Úrnak azon barátságos ajánlatát el fogadnom, hogy mivel kereskedésbeli tartozásaimat, sok kiadásaim miatt, részére teljes pontossággal szállítani elégtelen voltam, szíves lész nálam Öt ezer pengő vagy 12500 váltó forintokat 3 évig bent hagyni 6 per cent kamatra, még pedig azt, hogy a négy Debrecenyi Vásárokon fertályonként fizetem le, a' Tőkét pedig mikor módom lészen benne, apródonként is le szállítani tetszésemre bízta."; Kis Orbán (II.) János 1841-ben hozzálátott háza felújíttatásához, a Városháza felőli oldalon új emeletes vásárcsarnok, divatos nevén „kereskedőház" építéséhez. Lyka Anastasius építkezési szándékát megismerve, levelében óvatosságra intette. Az ízig-vérig kereskedő megítélése szerint minden olyan vállalkozás veszélyes, amelyben a remélt haszonnál a kockázat nagyobbnak látszik.; Üzleti levelek. 1841 májusában Pestről a következő sorokat írta kereskedő barátjának: „Becses levelit kezemhez vettem, és látom belőle, hogy az egész házát akarná rendbe hozni. Az Ur legjobban tudhatya az módiát és számadását. Hanem én ezel vélekedései volnik, hogy azt az régi Udvarba való Istálót és Két Szobából való régi lakast, most fére hagynám, mivel úgy sem fog hozni semmi egyéb hasznot tsak azt, hogy az festő benne lakjon, és az maga lova az Istálóban, ezért én most úgy hágynam, mert ők úgy is ellakhátnak..." Majd a továbbiakban kifejti, fontosabbnak tartaná a hasznot, az „interest" hozó épület, vásárcsarnok felépítését. Csak annak elkészülte után kellene „magát meg köny- nyebbítve" a márfennálló házfelújításával foglalkoznia. Majd az idős kereskedő fiatal barátját ekképpen okítja: „mert nem tudja Barátom még hogy mitteszen az Építés, majd mikor meg probálya, akor meg fogja tudni, mert minditig kell többre számítani, mind az egész Számadás és Contractus teszen." 67 Kis Orbán (II.) János tartozásai. Minden valószínűség szerint uzsorakamat alól szabadul föl, ha egy pillanatra is, de fellélegezhetett.
