Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2015 (Debrecen, 2015)

Természettudomány - Mező Szilveszter: Adatok a Déri Múzeum madártani gyűjteményéhez. 1. rész. Az ornitológiai gyűjtemény története

72 MEZŐ SZILVESZTER lan lett egymástól. Ezt a sajátos helyzetet rögzítette a közös leltárkönyv, amiben a teljes átfedést mutató gyarapodások szépen nyomon követhe­tők. Ez az állapot tükröződik az aktuális múzeumi évkönyvek lapjain is. Az éves jelentések természetrajzi tárra vonatkozó gyarapodásai 1934 és 1943 között minden esetben a Hortobágyi Múzeum természetrajzi anya­gára vonatkoztak.13 2. A HORTOBÁGYI MÚZEUM ORNITOLÓGIÁI GYŰJTEMÉNYE ÉS MADÁRTANI KIÁLLÍTÁSA A távlati célok között idővel egy merész ábránd körvonalai kezdtek ki­rajzolódni, amiről ezt olvashatjuk a pusztai múzeum 1940-ben megje­lent kiállításvezetőjében:,,... a Hortobágyi Múzeum egy régen abbamaradt gyűjtést, a múzeum természetrajzi tárának gyarapítását életre keltette és nem ok nélkül gondolunk e helyen arra, hogy bárcsak egy eljövendő alföl­di természetrajzi múzeum egyik csirája volna a hortobágyi kis múzeum"}4 E sorok Sőregi Jánostól (1897-1982), a Déri Múzeum 1936-ban kinevezett második igazgatójától származnak, aki ornitológiái érdeklődésétől vezér­elve a kezdetektől egyik fő segítője volt a Hortobágyi Múzeum ügyének, majd pedig lelkiismeretes gondozója az ott létrehozott természetrajzi gyűjteménynek. Tőle való az alábbi idézet is, ami hűen tükrözi a pusz­tai bemutatóhely funkciójáról és rendeltetéséről vallott nézeteit: „Ez a kis nyilvános gyűjtemény azonban az évek során úgy fejlődött tovább, hogy a pásztor, ki ajtaján belép, önmaga megbecsülését ne csak az általa készített és használt készségekben és a róla szóló ábrázolásokban, könyvekben lás­sa, hanem abban is, hogy itt is vele vannak a nemes jószágon felül még a körülötte mozgó-zsongó madárvilág is, a közelében illatozó és tarkái ló fü­vek és virágok is"}5 E gondolat szellemében fogott hozzá Sőregi, hogy megszervezze a Hortobágyi Múzeum természetrajzi részét, különös tekintettel a puszta madárvilágát reprezentáló gyűjteményre. Munkájában segítséget kapott Nagy Jenő ornitológustól, aki a debreceni Református Kollégium Főgim­náziumának tanára, s egyben a Tiszántúli Madárvédő Egyesület ügyveze- tő-alelnöke volt.16 Az ő tervei alapján készült el az a nagyméretű dioráma, amit a Hortobágyi Múzeumnak otthont adó régi csárdaépület 1. számú szobájában alakítottak ki.17 A kiállítási rész hátteréül szolgáló tájképet Nagy Zoltán színházi díszletfestő készítette el.18 Érdekesség, hogy a kiál­lított madarakról négynyelvű feliratok nyújtottak tájékoztatást.19 Ugyan­ebben a szobában - polcokra állítva - különböző ragadozó madarakat helyeztek el.20 A kiállításvezető szerzője a Hortobágyon elejtett réti sasok 13 A debreceni Déri Múzeum Évkönyvei 1934-1943. 14 SŐREGI J.: i.m. 1940.9. oldal 15 SŐREGI 1: i.m. 1940.3. oldal 16 SŐREGI J.: i.m. 1940.7. és 8. oldal 17 SŐREGI J.: i.m. 1940.8. és 11. oldal 18 SŐREGI J.: i.m. 1940.13. oldal 19 Uo. 20 Uo. szép példányaira külön felhívta az olvasó figyelmét.21 A 2. számú szobá­ban voltak láthatók a Hortobágyra jellemző vadlibák különböző fajai, köz­tük nyári lúd, vetési lúd, nagylilik, kisülik, bütykös ásólúd és vörösnyakú lúd preparátumai.22 A közöttük való könnyebb eligazodást színes ábrák­kal ellátott vadlibahatározó-tabló segítette, amit Nagy Jenő szerkesz­tett.23 Ebben a helyiségben is voltak kitömött ragadozó madarak. Három üvegszekrényben sólymok, héják, vércsék, kányák, ölyvek és baglyok so­rakoztak számos egyéb madár (pl. pacsirták, szerkők, kócsagok, sirályok, bukók) társaságában.24 Többek között itt volt megtekinthető az a 76 cm magas szirti sas is, amit a Debrecenhez tartozó Gúti-erdőben lőttek 1937 novemberében.25 A csárda 3. számú szobájába is állítottak ki madarakat, amit a kiállítás rendezői így indokoltak: „Az az elgondolás, hogy mind a három szobában legyen egy-egy madárcsoport, azon a tapasztalaton alap­szik, hogy a puszta jórészt nehezen megközelíthető madárvilága a nagykö­zönséget, de különösen a vadászokat a legjobban érdekli. A pásztornépet, annak viseletét, szokásait mindenki a pusztán szeretné látni és megismerni, de a fauna és a flóra közelebbi megismerése és megszeretése csak a köz­vetlen szemlélet által, a múzeumban csoportosított egyedeken történ­hetik".26 A tárlat készítői ezért a kiállítás utolsó szobájában helyezték el a puszta emblematikus madarai közül a daru és a túzok egy-egy szép pél­dányát, mindkettőt klasszikus testhelyzetében örökítve meg.27 Körülöttük bíbicek, cankók, pólingok, godák csoportjai, továbbá székicsér, ugartyúk és gulipán voltak láthatók.28 A Hortobágyi Múzeum madárpreparátumai több forrásból származtak. A kiindulási alapot az a 38 darab duplum példány jelentette, amit a Tiszán­túli Református Egyházkerület engedélyével a Református Kollégium Fő­gimnáziuma adott át térítésmentesen saját természetrajzi szertárából.29 Ezt a kezdeti magot egészítette ki és bővítette tovább értékes darabok­kal a Déri Múzeum. A gyűjteményfejlesztésben jelentős segítséget nyúj­tott a Tisza István Tudományegyetem Állattani Intézete, ahol Hankó Béla professzor és Sátori József tanársegéd közreműködése volt számottevő.30 A Déri Múzeum Sátorit bízta meg a hortobágyi zoológiái gyűjtemény teljesebbé tételével és a hiányzó állatpreparátumok elkészíttetésével.31 Sátori maga is vadászott. Ö ejtette el 1934. november 17-én azt a csörgő- réce-párt (Anas crecca), amelyek preparálás után 1935. október i-jén kerül­21 Uo. 22 Uo. 23 SŐREGI J.: i.m. 1940.16. oldal 24 SŐREGI J.: i.m. 1940.13-15. oldal 25 SŐREGI J.: i.m. 1940.14. oldal; valamint A Városi Múzeum természetrajzi gyűjtemé­nyeinek leltári könyve. Debrecen, 1911.63. oldal 26 SŐREGI J.: i.m. 1940.10. oldal 27 SŐREGI J.: i.m. 1940.16. oldal 28 Uo. 29 SŐREGI 1: i.m. 1940.7. és 8. oldal 30 SŐREGI J.: i.m. 1940.9. oldal 31 LOVAS Márton: A Déri Múzeum természettudományi gyűjteménye (1930-1970). A deb­receni Déri Múzeum Évkönyve 1972. Debrecen, 1974.554. oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom