Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2015 (Debrecen, 2015)
Természettudomány - Dr. Lovas Márton Levente: A Déri Múzeum ásványgyűjteményének újjászületése. Böttkös Sándor (1939–2006) emlékezete
67 Dr. Lovas Márton Levente A DÉRI MÚZEUM ÁSVÁNYGYŰJTEMÉNYÉNEK ÚJJÁSZÜLETÉSE Böttkös Sándor (1939-2006) emlékezete A Déri Múzeum alapítójának és mecénásának Déri Frigyes (1852-1924) gyűjteményei között természettudományi anyagokat is találhatunk. A nagylelkű donátor széles látókörét bizonyítja, hogy gyűjteményei ösz- szeállításánál gondot fordított természettudományi tárgyak gyűjtésére is. Mező Szilveszter muzeológus nyomozó munkája eredményeként „Három láda kő" - Tallózás Déri Frigyes természetrajzi gyűjteményében címmel a témát sikeresen publikáltuk. Az ásvány- és őslénytani gyűjteményeknek azonban sokáig nem volt szakmuzeológus kezelője, és az alapítástól eltelt időszak történelmi eseményei sem kedveztek a kollekciónak. Ha nem is veszett el, de pótolhatatlan károkat szenvedett. Ebben a szomorú helyzetben csak 1984-ben történt változás. Ekkor a Szőnyi Pál Ásványgyűjtők Köre arra az elhatározásra jutott, hogy a Déri Múzeumból hiányzik egy ásványbemutató kiállítás, s ezért megajándékozzák egy kollekcióval a múzeumot, azzal a feltétellel, hogy állandó kiállításon kell azt bemutatni. Debrecenben a Református Kollégium professzorai mindig nagy gondot fordítottak a diákok természettudományos nevelésére is. Szőnyi Pál (1808-1878) egy nem túlságosan tehetős debreceni családból származott. Apja szűcsmester (pellio) volt az ún. sorjegyzék tanúsága szerint. Tanulmányait az elemi iskolától a főiskola befejezéséig a Kollégiumban végezte. Végig jó tanuló volt. 1823-ban tér haza az akkor már neves tudós Kerekes Ferenc, akitől Szőnyi az ásványtant és a kémiát tanulta. A fiatal Szőnyit, aki ekkor csak tizenöt éves, elbűvölték az ásványok, melyeket professzora hozott útjairól, hiszen alföldi gyerekként ilyeneket nemigen láthatott, s élete végéig csodálója és gyűjtője maradt az ásványoknak. Életében témánk szempontjából két igen jelentős mozzanatát kell megemlítenünk. 1868-tól a geszti Tisza család fiainak nevelője, de 1866-tól két éven keresztül európai tanulmányúton gyarapítja ismereteit, a költségeket a Tisza család fedezte. Az 1850-51-es tanévben megnyitja Pesten a Sas utcában magániskoláját azaz „Magán Fi-Tanodáját", ahol a magyarfőrangú és középbirtokos nemesség gyermekeit neveli, mintegy 2200 fiút. 1851-től a Természettudományi Társulat elnöke és a Dunamelléki Református Egyházkerülettanügyi bizottságának is tagja. Volt tehát módja és lehetősége az ásványok gyűjtésére utazásain, valamint ásványok vásárlására. Végrendeletében Alma Materéről sem feledkezett meg. Több mint harmincháromezer ásványt tartalmazó gyűjteményét a Kollégiumra hagyja azzal a kikötéssel, hogy a 6300 darabot számláló válogatottan szép gyűjteményt a Kollégium őrizze, a többit pedig osszák szét a filiálék és az érdeklődő diákok között. A gyűjteményt 1878-ban Kovács János, egykori tanítványa, immáron a Kollégium tanára veszi át és szállítja Debrecenbe. Ez a rendkívüli gyűjtemény korabeli források szerint mintegy huszonötezer forintot érhetett, amit az akkori szerb kormány szívesen kifizetett volna és a belgrádi múzeumban szeretett volna elhelyezni. A Szőnyi-gyűj- teményt a Református Kollégiumban a történelmi viharok ellenére sikerült megőrizni, bár a második világháború végén keletkeztek bizonyos hiányok, ezért a gyűjtemény revíziója szükségessé vált. Ebben a munkában többekkel együtt részt vett Szakáll Sándor egyetemi hallgató, ma már jeles minerológus, aki javasolta, hogy az Ásványbarát Kör vegye fel Szőnyi Pál nevét. Az 1970-es évek közepén a Kölcsey Ferenc Művelődési Központban az intézmény és az akkori Kossuth Lajos Tudományegyetem Ásvány- és Földtani Tanszékének támogatásával működött a Kör. A Kör létszáma változó volt, és elmondható, hogy sikeresen működött, tanította az ásványtani ismereteket. A Kör vezetését ekkor vette át Böttkös Sándor, aki húsz éven keresztül nagy lelkesedéssel és elkötelezettséggel 1996-ig vezette azt. Böttkös Sándori939. február20-án született Nyírmadán. Édesapja itt volt kántortanító. Édesanyja, Szilágyi Ilona a háztartást vezette. Iskolai tanulmányait szülőfalujában kezdte az 1945—46-os tanévben. A háború, mint oly sokak családjában, a Böttkös családban is tragédiát okozott. 1947-ben idősebb Böttkös Sándor a Don kanyarban szerzett fagyási sérülései következtében, mind a négy végtagja elfagyott, meghalt. Özvegy édesanyjával ekkor Debrecenbe költöztek, ahol a harmadik elemitől folytatta tanulmányait. Középiskolai tanulmányait a debreceni 5. számú Magasépítőipari Technikumban kezdte, de innen különbözeti vizsgát téve az 1953/54. évi tanévben átment az Állami Maróthi György Tanítóképzőbe, ahol 1958-ban sikeres érettségi vizsgát tett, majd egy év múlva tanítói diplomát szerzett. Tanítójelöltként a Debrecen-Szíkgáti Általános Iskolában gyakorolt, ahová a kötelező katonai szolgálat letöltése után, immár mint tanító tért vissza. 1963-ban megnősült. Felesége Gellér Ágnes, akivel haláláig szép, szerető házasságban éltek. A tanulást sem hagyta abba. A Nyíregyházi Pedagógiai Főiskolán történelem, majd földrajz szakon szerzett általános iskolai tanári diplomát. A földrajz szak ismeretei hozták közel az ásványok világához. Tanulmányait a gyógypedagógusi oklevél megszerzésével fejezte be. Pedagógusként ezen a területen helyezkedett el. A debreceni kisegítő iskolában tanár, majd igazgató. Javaslatára vette fel az iskola Gárdonyi Géza nevét. Innen ment nyugdíjba 1996-ban súlyos szívbetegsége miatt. Tanárként újabbnál újabb módszereket igyekezett a sérült tanítványok tanítására bevezetni. Ezek a módszerek eredményesek voltak. Tanítványai szeretettel emlékeznek egykori tanárukra, aki áldozatkész tanári munkája elismeréseképpen
