Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2015 (Debrecen, 2015)
Régészet - Bajkai Rozália: Késő avar kori település Hajdúnánás határában II. Hajdúnánás, Fekete-halom (M3-41)
20 BAJKAI ROZÁLIA kai soványított technológiai csoportok) (Bajkai 2012,38-40). Lényeges különbségnek bizonyult viszont, hogy a durva fehér kőzetzúzalék, mint adalékanyag, csak a fekete-halmi telepen jelenik meg; továbbá egyetlen töredékkel a kézzel formált cserépbogrács is képviselteti magát. Ezeknek önmagukban nem feltétlenül kell kronológiai jelentőséget tulajdonítani, annak azonban már igen, hogy a Mácsi-dú'lőn 8. század végére—9. századra keltezett második fázis nem lelhető fel a fekete-halmi telepen. Sem az Lia technológiai csoportnak nevezett, jellegzetesen vékonyfalúra, „tömörre" kiégetett lassúkorongolt, apró kavicsos soványítású kerámiák; sem a lassúkorongolt, rövid, vízszintesen kihajló peremű, nyakban élesen megtörő, belső peremdíszes „áru"; sem pedig a lassúkorongolt, erősen kihajló peremű, nyakban megtörő, gömbös testű kerámiák (Bajkai 2012,47). A kerámiaanyagot figyelembe véve tehát inkább a 8. századra keltezhetjük a településrészletet. 6. A TELEPÜLÉS JELLEGE ÉS GAZDASÁGI HÁTTERE A feltárt településrészlet korántsem tekinthető teljesnek, mégis egyfajta jól lehatárolt, részletében is elemezhető egységnek tekinthetjük. Ezt erősíti az objektumok csoportosulása, az objektumcsoportok közötti terek megléte, az É-D és K-Ny-i irányú árkok, melyek fizikailag is megosztják a településterületet. Az árkok kapcsán természetesen egyből felmerül az állattartás kérdése, melyre töredékesen és közvetve az állatcsont anyagból kaphatunk választ.26 A lelőhelyről előkerült, avar korra tehető állatmaradványok száma 300 darab volt, melyek nagy része szarvasmarhától (144 db/68,6%), kisebb részben kiskérődzőktől (juh/kecske) (15 db/7,2%) származott. Feltűnő még a kutyához tartozó csontok nagy száma (33 db/15,7%). Házi sertés és ló 3, illetve 5% körüli arányban jelentkezett. Figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy 62%-ban kemencék sütőfelületének tapasztásából kerültek elő a nevezett állati maradványok. Egy esetben a 72. sz. épület ÉK-i negyedében nagyobb mennyiségű állatcsont feküdt az épület alján, melynek összetétele viszonylag változatos volt: nagyrészt marhacsontok és fajra pontosan nem meghatározható kis- és nagytestű emlősök, valamint két juh/kecskéből származó maradvány került elő.27 A csontok nem anatómiai rendben feküdtek, néhány csont szürkére égett, de mivel az épületen belül tűzhelyre utaló nyom nem került elő, ezért másodlagosnak tekinthetjük a helyzetüket. Konyhai hulladéknak tarthatjuk, de voltak olyan darabok is benne (fogak, marhaszarvcsapok), melyek semmiképpen sem tarthatók ételmaradéknak.28 Továbbá a kutya és lócsontok is valószínűtlenek, hogy ételmaradványok lennének. Összehasonlítva más avar kori települések állatcsontanyagával, némi eltérést tapasztalhatunk, mindazzal együtt, hogy igen alacsony volt a meghatározható állatmaradványok 26 A lelőhely állatcsontanyagának feldolgozásáért és a bemutatott adatokért Daróczi- Szabó Mártának tartozom köszönettel. 27 Daróczi-Szabó Márta: Hajdúnánás-Feketehalom (M3-41) lelőhely archaeozoológiai vizsgálata. Jelentés. Budapest 2013. 28 Daróczi-Szabó Márta szíves szóbeli közlése. száma. Eilatorigát 7-8. századi településen a szarvasmarhák és juh/kecs- kék aránya jóval kiegyensúlyozottabb (38:32%), a kutyák száma alacsonyabb (3%), a sertéseké pedig jóval magasabb (13%) volt (Daróczi 2009, 91,1. ábra). Ugyanez tartható a hajdúnánás-mácsi-dú'lői 8-9. századi településről is, ahol ugyanígy kiegyenlített a szarvasmarhák és juh/kecskék számaránya (32,6:37,4%), a házi sertés pedig nagyobb számban van jelen (7,9%).29 Ellenben különbségként mutatkozik, hogy kutyacsont csak három darab volt, és házi szárnyas 8,6%-ban szerepelt az állati maradványok között (Bajkai 2014,37). A fekete-halmi állatcsontok alapján annyit feltételezhetünk, hogy a lakói minden bizonnyal a nomád pásztorkodás és a letelepült életforma között élő közösség voltak, ahol a sertések képviselték a letelepült életet (háziszárnyas nem volt jelen), a marha-, ló- és juh/ kecskecsontok pedig a mobilitást (Daróczi 2009,101). Ilyen nézőpontból (és a feltárt mennyiséget következtetések levonására alkalmasnak ítélve) egy a nomád életmód hagyományaihoz jobban kötődő közösségről lehetett szó. 6.1 Munkaeszközök Csonteszközökből mindösszesen hat darab került elő. Két ár kutya könyök-, illetve sípcsontjából készült, melyre a mácsi-dűlői településen is van példa.30 Mindkettő épület betöltéséből került elő, bőrfeldolgozó vagy egyéb tevékenységgel (textilkészítés, varrás, kéreg megmunkálása) köthetjük össze ezeket (Tóth 2010,51). Nem kizárt, hogy általában az árak egy része kerámiaedény díszítésére is szolgálhatott (Körösi 2010,102). A kút- ból, kemence sütőfelülete alól előkerült daraboknál (kagylóból készült kaparó, csontkorcsolya, dörzscsont?)31 feltételezhetjük, hogy azok valamilyen szempontból már nem voltak megfelelőek funkciójuk ellátására. Szintén keveset mondanak a fémleletek, talán egy késnek meghatározható tárgy töredékei voltak az egyik gödörben (26/26), egy épület betöltéséből (40/66) pedig vaskarika töredéke került elő. Ezeket az egyszerű tárgyakat készíthették helyben is, azonban semmilyen erre utaló, speciális funkciójú jelenség nem került elő. A helyszíni kovácsolás kérdését vetik fel mégis azok a salakleletek, melyek a település különböző objektumaiból, másodlagos környezetből származnak: kemence sütőfelülete alá beépítve, kút, illetve épületek betöltésében. A salakok nagy része szemmel láthatóan fém(vas)salak volt, fémes megjelenéssel, helyenként faszénlenyomattal.32 A településről előkerült kőanyag sajnos szintén csak közvetett képet tud adni az egykori közösség mindennapjairól: másodlagosan helyzet29 A lelőhely állatcsontanyagának feldolgozásáért és a bemutatott adatokért Daróczi- Szabó Lászlónak tartozom köszönettel. 30 További 12 db ár juh/kecske sípcsontjából készült. (Bajkai 2012,37) 31 „Adörzscsontok.. .felületek dörzsöléses megmunkálására, simává tételére, vékonyí- tására, finomítására szolgáló csontok." (Körösi 2010,104) 32 A salakok anyagszerkezetének, pontosabb szöveti képének megismeréséhez, valamint az érctípus meghatározásának reményében kezdtünk közös munkát dr. Kiss Gabriellával és Dódony Istvánnal (ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet, Ásványtani Tanszék). A vizsgálatok folyamatban vannak, az OTKA NK104533. sz. projektje keretében.
