Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2015 (Debrecen, 2015)
Régészet - Bajkai Rozália: Késő avar kori település Hajdúnánás határában II. Hajdúnánás, Fekete-halom (M3-41)
KÉSŐ AVAR KORI TELEPÜLÉS HAJDÚNÁNÁS HATÁRÁBAN II. 17 (13. ábra) A belső felület hasonlóan alakult, bár itt a világosbarna-szürke foltos szín után (37%) a sötétszürke (26%) és fekete (12%) égetési szín is gyakran fordult elő. Egy esetben narancssárga, néhány esetben pedig barnásszürke, világosbarna, világosszürke, középszürke és szürke foltos is előfordult. (14. ábra) Az edények törésfelületét tekintve a réteges megjelenés, a két külső héj színével, valamint az egyenetlen, adott töredéken is változó szín volt jellemző. Csupán néhány esetben fordult elő a sötétszürke, illetve a szendvicses törésfelület, változóan a szürke valamely árnyalatával. (15. ábra) A kézzel formált edények nagy részénél a felület elsimított volt (42%), kisebb százalékban finom, kenődő, agyagbevonattal (slip) bevont, egyenetlen és erodálódott felületek is megjelentek. (16. ábra) A lassúkorongolt edények felületkezelésénél abszolút dominál a finom szemcsés (49%), illetve a finom szemcsés, kissé érdes felület (26%). Kisebb arányban durvább szemcsés felület is megjelent. Emellett elsimított, egyértelműen másodlagosan megégett felületű, erodálódott és egyfajta „fémes", tömör, érdes felület is előfordult.18 (17. ábra) Mindent összevetve a következő, makroszkopikusan megfigyelhető anyagcsoportokat tudtam elkülöníteni: (18. ábra) A kézzel formált (K) edényeknél az adalékanyagok és a felületkezelés tűnik mérvadónak a csoportok létrehozásában, az égetési szín meglehetősen esetleges. Az agyagbevonattal ellátott töredékek közül egy vízszintesen bekarcolt egyenes vonalköteggel díszített, és ahhoz az utánkorongolt minőséghez áll közel, amit a hajdúnánás-mácsi-dűlői késő avar kori település anyagában is megfigyeltem (K2a technológiai csoport).19 Hasonló megfigyelések tarthatók a lassúkorongolt (L) töredékekre is, a nem tudatos égetés legtöbbször foltos felületet eredményezett, továbbá az anyag töredezettsége és ezáltal esetlegessége miatt sem építhetünk az égetési színekre. A felület szemcsézettsége nagyban függött az adalékanyagok milyenségétől és mennyiségétől. Érdekesség az az általam „fémesnek" nevezett felület, melyet még a Debrecen-Bellegelő, bordás-tanyai avar kori település kerámiaanyagában figyeltem meg. Ezt a felülettípust a Hajdúnánás, mácsi- dú'lői leletanyagban nem találtam. A soványítóanyagok között újként tűnik fel a durvára tört fehér kó'zetzúzalék, mely önmagában és kavicsos adalékanyagokkal együtt is megjelent. Az anyagcsoportokat petrográfiai vizsgálatokkal minden bizonnyal redukálni lehet. 18 Hasonlóan kiégetett kerámiafelületet a hajdúsági régióban eddig csak Debrecen- Bellegelő, bordás-tanyai avar kori település kerámiaanyagában láttam: egy igen jól elkülönülő égetési típust alkot. Bihar megyéből Hegyközkovácsi-Tarr-Kovács-tanya 8-11. századi településről nagyobb mennyiségben volt szerencsém ilyen felületű kerámiákat látni, a feldolgozója Lakatos-Balla Attila jóvoltából, amit ezúton is köszönök. Itt egy markánsan elkülönülő, szinte önálló „árut" alkotott egységes technológiai és díszítésbeli megjelenésével. 19 Azt az anyagminőséget neveztem utánkorongoltnak, ami a kézzel formált és a lassúkorongolt között áll: alapvetően a kézzel formáltakhoz hasonló, de annál eldolgozottabb, simább és finomabb a felülete, vékony agyagmázzal bevont. A felületükbe karcolt vonalas típusú díszítés közelíti a lassúkorongoltak felé: feltételezhetően korongon elsimították és díszítették. (Bajkai 2014,38-39) 5.2 Formai elemzés A település edénykészlete egy avar kori alföldi település edénykészletének megfelelően változatos: jórészt kisebb-nagyobb méretű fazekak teszik ki, ezenfelül egy kézzel formált cserépbogrács töredéke, több kézzel formált sütőharang és talán tál töredéke is előkerült. A cserépbogrács csillámos homokkal és durvára tört fehér kőzetzúzalékkal erősen soványított agyagból készült, kívül-belül világosbarna-szürke foltos, törésében szendvicses, sötétszürke maggal; felülete elsimított, díszítetlen. (6. kép: 5) Pereme függőleges, vízszintesen levágott, a perem alatt egy két lyukkal átfúrt belső fül helyezkedett el.20 A cserépbogrács becsült peremátmérője 25 cm lehetett.21 Sütőharangból összesen tói db töredék került elő az egész településen, melyek kb. 13 sütőharang töredékei lehetnek. (8. kép: 6,8; 9. kép: 6) Ez az edénytípus nyolc különböző objektumból és meglehetősen töredékes, sokszor kifejezetten erodálódott állapotban került elő. Csillámos homokkal, finom vagy durva kerámiazúzalékkal és növényi maradványokkal kevert agyagból készült, két edénynél durvára tört fehér kőzetzúzalékot is tartalmazott. Színe világosszürke és homokszín között váltakozik. Az egyik sütőharang (49/123) külsején egymásra karcolt, vízszintesen és függőlegesen, kissé ferdén futó egyenes vonalkötegekkel díszített. Belső felületén a perem fölött 2 cm-rel textillenyomat látszódik. (8. kép: 1) Textillenyomat még egy további töredéken is látszódik (51/126) (Bálint 1991, Abb. 5b; Herold 2004, Abb. 24),22 míg több töredéken (72/169; 73/181) növényi lenyomatok vannak a belső felületükön.23 (6. kép: 6) A peremük lekerekített, egy esetben vízszintesen levágott, falvastagságuk 1,5 cm fölött van. Peremátmérőjük a mérhető töredékek alapján 24-30 cm között váltakozik. Hajdúnánás-Mácsi-dűlő késő avar kori településen 26-56 cm közötti peremátmérőket lehetett mérni, viszont a belső felületen ugyanúgy megtaláljuk növényi szárak lenyomatait, mint Fekete-halom lelőhelyen (Bajkai 2014,40). Egy, anyagában a sütőharangokhoz hasonló (csillámos homokkal, durva kerámiazúzalékkal és növényi maradványokkal soványított), de felületében, kialakításában és falvastagságában (1-1,3 cm) is eltérő peremtöredéket tál részeként határoztam meg (52/128). (8. kép: 7) A pe20 A fülkiképzés sajnos semmilyen támpontot nem ad arra vonatkozóan, hogy milyen alakja volt az edénynek: tál, vödör, fazék alakú vagy gömbölyű aljú, fémbográcsot másoló alakváltozata. (Takács—Vaday 2012,749,751) 21 A cserépbogrács peremátmérője jóval nagyobb, mint a telepen talált fazekak átmérője (9,5-20,5 cm). Ez a cserépbogrács szájátmérő illeszkedik a kompolti fazékszerű bográcsok szájátmérőjének tartományába. De az ismertetett példák alapján a vödör alakú és gömbölyű aljú, fémbográcsot másoló formájúak közé is befér, a tál alakú valamivel nagyobb mérettartományú lehetett. (Takács-Vaday 2012,752,4- ábra) 22 A textillenyomatot a sütőharangok formázásának folyamatával lehet összefüggésbe hozni: egy agyagmagot textillel terítettek le, melyre felépítették a sütőharangot, majd ennek a textilnek a segítségével választották onnan le. Kiégéskor pedig megmaradt a textil lenyomata. Az sem kizárt, hogy a textilt nem távolították el, és az egyszerűen elégett. (Herold 2004,40) 23 A belső felületen látható növényi szárak lenyomatai hasonlóan a formázással függhetnek össze: itt a textil helyett a növényi maradványok képeztek elválasztó réteget. (Fusek-Zábojník 2006,19-22)
