Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2015 (Debrecen, 2015)
Kulturális antropológia - Simon Krisztián: Megalkotott ünnepek szellemi kulturális örökségi felhasználása. A Bárándi Kenyérfesztivál
108 SIMON KRISZTIÁN SZELLEMI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG BÁRÁNDON A Kenyérfesztivál során számos színpadi néptáncos, népzenei, népi hangszeres vagy népmeséi előadások látható, amelyek a népi kultúra preferenciapontjaként jelennek meg.. Báránd történetének és kultúrájának elsősorban az agrár-, azon belül a paraszti társadalmi rétegét, életmódját ragadja meg a fesztivál, annak ellenére, hogy az állattartás (elsősorban juhászat), vagy a munkásréteg (vasút) is éppúgy a falu társadalomtörténetének része. Ez a paraszti társadalmi réteg jelenti a Kárpát-medencét átfogó, autentikusnak vélt népi kultúrára való hivatkozási alapját a fesztiválnak, amelyen keresztül a (magyar) nemzeti szinthez való kapcsolódását legitimálja. A Kárpát-medence legkülönfélébb tájainak táncai, zenéi (Somogytól Moldváig, Dél-Alföldtől Mátyusföldig) jellegzetesen csak a színpadon elevenednek meg, előadóművészeti szerepbe burkolva. Helyi jellegzetességként a kenyér mint a bárándi péküzem által előállított termékjelenik meg, hasonlóan a versenyszámokban részt vevő további péktermékekkel, amelyek éppúgy a fesztivál arculatát alakítják. A helyi előállítású árucikkek középpontba állítása Magyarországon napjainkban nemzetgazdasági és politikai törekvés is. Jogi hátterét a 2012-es Hungarikum törvény szolgáltatja a magyar termékek védelmének céljából, amelyhez társul a helyi, megyei értéktári besorolási rendszer, a tárgyi és szellemi produktumokat egyaránt védelmébe véve.59 Nemzetközi példája ennek - a magyar gyakorlathoz hasonlóan - a franciaországi terroir rendszere, amely a helyi gazdálkodás tradícióira épülve elismert, különleges minőségű élelmiszert képvisel és vesz oltalmába, olyat, amelynek létrehozása különleges szaktudást igényel, és generációkon keresztül egymásra épül. A Bárándi Pékség termékeihez is több, mint fél évszázados múltú egyedülálló kisipari technológia társul, ám olyan, a szellemi kulturális örökség által meghatározott készség- és tudásrendszer, amely a termelést, az alkotás feltételeit biztosítaná, nem jelenik meg. A különféle testdíszítések, ruházat, ékszerek, kellékek, használati, rítus- és háztartási tárgyak, játékok, eszközök nem kapcsolhatók e termék fesztiválon való előállításához, azaz az eseménysor központjában tulajdonképpen a már elkészített helyi termék áll, nem pedig az előállítási folyamat, éppúgy, ahogy a péksütemények versenyénél is az elkészült produktumra irányul ügyelem, nem pedig a versenyzők ételkészítési tudására. A fesztivál térhasználata kapcsán mindenképp figyelmet érdemel a kemence helye. A már említett négyes kemence négyes szimbolikájával kiemelt eleme a kenyérfesztiválnak, olyan kulturális színhely, amely magában hordozza a lokális identitás, a szakralitás, az ünnepi és a hétközna- piság szimbolikáját. E rövid múltra visszatekintő tárgy és helyszín azonban csak a fesztivál időkeretein belül értékelődik fel, az ünnepi idő elteltével a négyes szimbolika tartalmát és funkcióját veszti, így a kemence tulajdonképpen a fesztivál állandó tárgyi kelléke, és az ünnepi megemelt idő 59 Viszonylagos kezdetlegessége, kidolgozatlansága miatt tárgyalására itt nem térek ki. E rendszer elemzéséhez vö: Lovas Kiss Antal: A helyi értékek és hungarikumok azonosításának jellemzői a 21. századi lokális kultúrákban, (kézirat). által szentesített tere. A helyi termék problematikáján túl e fesztiválnak további sajátossága (a felvállalt turisztikai tartalmak mellett), hogy nem feltétlenül csak a helyi vagy a Kárpát-medencei hagyományokat kívánja láttatni az ide érkezők számára, hanem a hagyományőrzés, azaz a hagyományok ápolása, őrzése, megélése kiemelt fontosságú, a „bárándiak legfőbb érdeme és célkitűzése" is. A színpadon megjelenő kulturális elemek ugyan nem a „hagyományos" paraszti közegben elsajátított tudást közvetítik, és a nemzedéki átadás-átvétel helyett intézményesített oktatás keretében megtanult, rendezvényi struktúrákban előadott művészeti igényű műsorszámokat tekinthetnek meg az idelátogatók. A szervezők mégis igyekeznek az elfeledett és a mindennapi gyakorlatból eltűnt kulturális elemeket ünneplés tárgyává emelni, mindezt anélkül, hogy azokat mélyrehatóbban ismerné a közönség. Meg kell azonban jegyezni, hogy az UNESCO reprezentatív listáján megtalálható számos szellemi kulturális elemhez is kötődik olyan rendezvény, amely azt középpontba állítja, reprezentálja a külvilág felé (lásd a nemzeti jegyzéken szereplő elemek közül: birkapörkölt, molnárkalács, mezőtúri fazekas termékek). A bárándi eset tehát nem egyedi eset. Bá- rándon viszont nem helyi termék vagy szellemi kulturális örökségi elem promóciójáról, sokkal inkább egy települési fesztivál márkásításáról van szó, amelyhez a bárándi kenyér csupán eszköz. Számos tárgyi és szellemi kulturális elem az ünnepi esemény arculatát hivatott tovább alakítani, mindeközben a település „hagyományőrző falu" jellegét ölti magára, amely így fontos önreprezentációs célokat szolgál. Ezáltal a helyben megjelenő népies (a hagyományos Kárpát-medencei díszítőművészet egyes elemeinek kombináló) kézműves termékek még inkább eredeti színezetet kapnak, és eladhatóbbá válnak, továbbá a néptánc-, népzene-, népmese-, népi hangszeres bemutatók a gazdasági haszonszerzés, a település- és termékmárkázáshoz szükséges eszközeiként is funkcionálnak, a mentális reprezentáció tárgyaivá válnak. A fesztivál vizsgálatakor az örökség-hagyomány diskurzuselemzésében alkalmazott tudományos módszereim a kutatás során felállított hipotézisemet támasztották alá. Arra a megállapításra jutottunk, hogy a rendezvényen számos gazdasági (turizmus) és politikai (identitás) haszonszerzésre irányuló törekvés jelenik meg, azaz örökségesítő folyamatok bújnak meg a hagyomány fogalmának köznapi használata mögött. A fesztivál megalkotásának hátterében viszont nem a helyi gazdasági, politikai elit áll (attól függetlenül, hogy az általuk támogatott), hanem a lakosság munkája, közösségi alkalomra való igénye mutatkozik meg benne, miközben a szervezés részét turisztikai szakember végzi, aki az esemény felépítésében tudatos szelekciót alkalmaz a program tárgyi és szellemi kódjainak felhasználásakor.. ÖSSZEGZÉS A kenyérfesztivál tehát helyi ünnep funkcióját tölti be. Tartalmában a falunapok és a fesztiválok szerkezetét ötvözik, középpontjába pedig a 6o éves múltra visszatekintő helyi termék kerül elhelyezésre, településmár- kázási szereppel kibővülve.
