Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2015 (Debrecen, 2015)
Kulturális antropológia - Simon Krisztián: Megalkotott ünnepek szellemi kulturális örökségi felhasználása. A Bárándi Kenyérfesztivál
102 SIMON KRISZTIÁN Érdekesség, hogy ugyan a Balogh Imre által épített kemence és technológia adja a termék eszenciáját, személye mégsem ágyazódik bele a település emlékezetébe, a településhez pedig mint „bárándi kenyér" és nem mint Balogh Imre-féle kenyér kötődik. 4. ábra - A Bárándi Pékség Kft. faragott táblája Hivatalos márkabejegyzés vagy védelem nem fűződik a kenyérhez, de mégis jelen van a térségben egyfajta „látens márkaként". Ezt mutatja, hogy a közeli települések közül többen innen szerzik be kenyerüket (vagy egy részét), amelyet kiváló minőségűnek tartanak, annak ellenére, hogy több település is rendelkezik péküzemmel. E megbecsülés a bárándi „márka" felértékelődését és továbbgondolását eredményezte, olyan települési ünnep alapját képezve, amely a közös ünneplés, kikapcsolódás színhelyéül szolgálhat, illetve a település turisztikai fejlesztését is előmozdíthatja. Az effajta márkázásokra számos példát találunk, amelyek kapcsolódhatnak helyi termékekhez, szolgáltatásokhoz, szervezethez, személyhez, városhoz vagy régióhoz (például Magyarországon szegedi a Pick, Békéscsabához kötődik a kolbász, a halászlé Bajához, Kalocsához a paprika etc.). A márka tehát egy szimbólumrendszer, amelynek feladata, hogy a célcsoportok fejében érzéseket, elképzeléseket, gondolatokat társítsanak az adott termékhez. Lényege, hogy az adott településnek egyedi pozíciót teremtsen (regionális pozicionálás), a többi település közül kiemelje, az otthon érzését biztosítsa a helyiek számára, és az identitásalkotás folyamatában egyfajta értékfoglalást vigyen végbe.27 E márkázás az örökségdiskurzus egyik legszembetűnőbb példája tehát, amelyben a helyi termék és azon keresztül a település gazdasági haszonszerzést vesz célba (befektetők vonzása), mindeközben az identitás megteremtése során értéket fogalmaz meg és vall magáénak, esetenként pedig kisajátít, amelynek veszélyére már Lowenthal is felhívta a figyelmet. A pozicionálás során versenyhelyzet is kialakulhat, de egy termék egy adott kategória első szereplője is lehet. A Bárándi Kenyérfesztivál esetében nem a kitüntetett szerep megtalálása, hanem sokkal inkább a települési ünnep létrehozása volt az elsődleges cél, ám ehhez is szükség volt olyan tartalomra, amely a helyieken kívül másokat is vonzhat a bárándi ünnepre. Érdemes megfigyelni, hogy a kenyér nem sárréti ún. táji különlegesség, hanem élelmiszer-ipari eljárás eredménye, azonban olyan alapvető ételről van szó, amelyhez - nélkülözhetetlensége révén is - számos szimbólum kapcsolódik. Ezt nemcsak Báránd, hanem számos magyarországi település is felhasználja (idevonatkozó adatok a Kenyérfesztivál a médiában című fejezetben találhatók), így látszólag azt mondhatnánk, hogy versenyhelyzet alakult ki e fesztiválok, ünnepek között, ám korántsem a hasonló témájú rendezvények, hanem a környező települések ünnepei között. A FESZTIVÁL TÉR-IDŐ VISZONYA Az első Bárándi Kenyérfesztiválra 2012-ben került sor, s habár első látásra az újkenyér ünnepéhez kapcsolnánk, időpontja június utolsó szombatjára esett volna, amely Péter-Pál napjával, az aratási időszak kezdetét jelző jeles nappal (a búza töve ezen a napon szakad meg), az aratással, a búzával került volna összefüggésbe, és igazodott volna a helyi honismereti, kézműves- és életmódtáborához, amelynek utolsó napját követte volna a fesztivál. Ennek ellenére mégis július első hétvégéjére került át, mivel a szomszédos város, Püspökladány (6 km) abban az időpontban szervezte Ladányi Nyár című rendezvényét, és - élve így városi rangjával - szólt a bárándi szervezőségnek, hogy fesztiváljukat tegyék át másik időpontra. A főszervezőknek ez kisebb nehézséget jelentett, hiszen állandó időpontot kívántak kijelölni a rendezvénynek, ám a kisebb település mégis eltolni kényszerült ünnepi eseményét. E kiemelt érdekellentét tehát már a fesztiválteremtés idejében is észlelhető volt a falu-város viszonylatban. A falvak egymás közötti, kistérségi együttműködése is szerepet játszott az időpont kiválasztásnál, hiszen a szomszédos Sárrétudvari falunapja előtte mindig egy héttel kerül megrendezésre. Ilyenkora környező települések rendszerint egymással egyeztetve jelölik meg eseményeiket,28 nemcsak a lakosság kis száma miatt, hanem az infrastrukturális együttműködés miatt is: egy Sárrétudvariban lévő vállalkozó intézi a színpadi és hangtechnikát, a földesi önkormányzat sátorral szolgál, a szomszédos falvakba érkezőknek pedig Báránd biztosít szálláshelyeket. Az esemény ideje Péter-Pál napjához (június 29.) közel eső szombati nap, amely a rendezvény valós, „megemelt" ideje. Ehhez az időponthoz igazodva és viszonyítva kezdődnek el a szervezési munkálatok (ünnepi előkészület ideje). Az első alkalom előkészítése majd 5 hónapot vett igénybe, amely során a szervezők a partnerekkel és előadókkal folyamatosan konzultáltak, egyeztettek. Ezzel egy időben folyt még a gyűjteményszervezés (amelynek feladatát az erre szakosodott intézményre, az Észak-bihari Muzeológiai Szakszolgálatra bízták), valamint a fesztivál középponti elemének számító kemence felépítése. A rendezvény megvalósításának idejében a versenyek és előadások, a kísérőprogramok egymással párhuzamosan zajlanak. Időbeosztása tulajdonképpen a falunapok időstruktúrájára emlékeztet. A délelőtt során főképp a gyerekek számára szólnak a programok, és majd csak a délutáni időszak kedvez a fellépő személyeknek, csoportoknak, hiszen akik mesz- szebbről jönnek, rendszerint délutánra érkeznek. Ekkorra a nyári meleg időjárás is enyhül (15-16 óra), és a gasztronómiai versenyek is a végükhöz érnek, az ünnepi étkezés kezdetét veszi. A kenyérfesztiválon ez annyiban módosul, hogy a délelőtti órákban a helyiek léphetnek fel (kiküszöbölve a 27 Lásd bővebben: Kádár 2013. 28 Lásd például Hesz 2004.57.
