Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2014 (Debrecen, 2014)
Régészet - Dani János: (Too) Much Ado, about (almost) Nothing
26 DANI JÁNOS- A Livezile-csoport és az Alföld K-i pereme közötti kommunikációs csatornaként valóban a folyóvölgyek jöhetnek elsősorban számításba, azonban nem mindegyik! Az Erdélyi-szigethegységtől É-ra a Sebes- Körös és a Berettyó, D-en pedig a Fehér-Körös, ill. a Maros völgye működhetett a két terület közötti összekötő útvonalként 5 (Lásd: i. térkép).- A transhumance szócikkre vonatkozó második vastagon szedett rész szerint a transzhumálásnak vannak sajátos, speciális típusai (lásd: „komplex transhumance"), melyet elsősorban néprajzi párhuzamokból ismerünk (Földes 1982,352). Ez alapján a társadalmi mozgásokkal foglalkozó kutatások többségében leírt, tipizált és leegyszerűsített mobilitási formák (régészeti szempontból lásd: Anthony 2013,14-18) mellett ettől eltérő minták is létezhettek6. Be kell látnunk azonban, hogy bár akár egy ilyen fajta rendszer (családostól költöző transzhumáló közösségek) megléte elképzelhető ugyan őskori viszonyok között is, azonban megfelelő források hiányában gyakorlatilag bizonyíthatatlan; éppúgy, ahogy gyakran a talán legismertebb mobilitási forma, a migráció, igazolása is nagyon komoly feladat elé állítja még a mai, széleskörű interdiszciplináris alapokra támaszkodó régészettudományt is. 100%-os ^/bizonyosság, a források töredékes volta miatt soha nem várható; az egyre gyakrabban végzett komplex természettudományos vizsgálatoknak és a régészet fejlődésének köszönhetően azonban bizonyosan sokkal több és mélyebb tudás áll majd rendelkezésünkre az őskori közösségek mobilitására vonatkozóan.- A Claudia Gerling és Horia Ciugudean által e témakörben közzétett legújabb Sr és 0 izotóp vizsgálatok tanulsága szerint röviden: „The data suggests there was restricted or small-range mobility in the highlands of western Transylvania during the Early Bronze Age, and that different pastures or herding practices were used by chronologically similar cultural group." (Gerling-Ciugudean 2013,195).- Ezt fontosnak tartanám azzal kiegészíteni, hogy a 6 humán csontminta nem mást jellemez, mint annak a 6 embernek a mobilitási mintázatát és nem feltétlenül reprezentálja egy egész közösség, egy egész régészeti csoport, vagy kultúra teljes népességének mobilitási szokásait! Tehát továbbra sem zárható ki, hogy a Livezile-csoport egyes tagjai, egy bizonyos rétege (ahogy a pásztorkodással a későbbiekben - a történeti időkben - is a társadalom egy szűk, speciálisan képzett csoportja) transzhumáló állattartással foglalkozott.- Tisztáznunk kell még egy alapvető félreértést! Az Őrhalom alatt feltárt sírok közül a 4. és a 7. számú sírokból előkerült öblös, amforaszerű edényeknek ugyan valóban vannak analógiáik a Makó-kultúra kerámiainventárjában, azonban ezek NEM Makó edények. A Makó-kul- túra K-Magyarországról eddig ismert 14C dátumai (Horváth et al. 2013, 5 Nem meglepő módon a mai Ny-romániai úthálózat is ezekhez- a földrajzilag abszolút determinált - fő irányokhoz igazodik. 6 A különböző pásztorkodási formák rövid, de annál szemléletesebb, összefoglaló leírása Varga Gyula tanulmányában olvasható (Varga 2004b). Table 3.) alapján a két közösség között jelenleg úgy tűnik, hogy jelentős időbeli különbség lehetett... Horváth Tünde kritikai tanulmánya által megkérdőjelezett értelmezési lehetőség, a transzhumálás igenis létező és élő hagyomány volt Ny-Erdély és a Tiszántúl között egészen a 20. század elejéig (Összefoglalóan lásd: Kiss 2011,5-6). Ezt a fajta transzhumálást inverz transzhumálásnak hívja a néprajz. Már csak az a kérdés, hogy a jelenség létezhetett-e a rézkor végén, kora bronzkor elején, vagy nem! Ennek a kérdésnek a megválaszolására jelenleg nem rendelkezünk elegendő információval, még a Livezile- csoport nemrég publikált stabil izotópos eredményeinek ismeretével sem (Gerling-Cigudean 2013,191-195). Végül le kell szögeznünk, hogy az Antiquity-ben megjelent többszerzős tanulmány egy olyan, sok szempontot ötvöző, több kutató - időnként nem egyszerűen összefésülhető - elképzelését, interpretációját tartalmazza, mely természetesen új kutatási eredmények felmerülésével bármikor módosulhat. Teljesen igaza van tehát Horváth Tündének! Némi kiegészítéssel: „.. .bármilyen új módszer mellett ismernünk kell a saját tudományunk és a társtudományok alapmódszereit és publikált alapismereteit, és szükség szerint visszanyúlni a gyökerekhez. Az alapfogalmak tisztázása és az őskorra való vetítése a magyar történeti és etnográfiai iskolák nomadizmust kutató kiváló alapjain megadják számunkra ezt az alapot. Amint azt polihisztor elődeink Zoltai Lajos, Sőregi János, vagy éppen Móra Ferenc is jól tudták, a néprajz néha segíthet! Éljünk vele: érdemes." IRODALOM Anthony, David. W. 2007: The Horse, the Wheel and Language. How Bronze-Age riders from the Eurasian Steppes shaped the Modern World. Princeton/Oxford: Princeton University Press. Anthony, David. W. 2013: Two IE phylogenies, three PIE migrations, and four kinds of steppe pastoralism. In : Proceedings of the International Conference in Memory of Nikolai Merpert: Round Table "Indo-European Homeland and Migrations: Linguistics, Archeology and DNA", Moscow, 12 September, 2012 Bonpocbi fBbiKOBoro poflCTBa/Journal of Language Relationship 9. (2013) Moscow, 1-21. Balogh István 1961: Adatok a román pásztorok XVIII. századi alföldi legeltetéséhez. In: Gunda Béla (szerk.): Műveltség és hagyomány III. 1961.213-218. Bellon Tibor 1996: Beklen. A Nagykunsági mezővárásosok állattartó gazdálkodása a XVIII—XIX. században (történeti-néprajzi tanulmány). Karcag, 1996. Béres András 1974: Erdélyi purzsások telepítése a Hortobágyon. In: Gunda Béla (szerk.): Studia Ethnologica Hungáriáé et Centrális ac Orientalis Európáé XV-XVI. Tanulmányok a Hortobágy néprajzához. Műveltség és Hagyomány XV-XVI. 1974.139-152.
