Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2014 (Debrecen, 2014)
Régészet - Horváth Tünde: Mobilitás: Transzhumálók vagy bevándorlók?
a Boleráz, Baden, Kostolác, Cotofeni, Makó kultúrák esetében). Ugyancsak nagy különbség az is, hogy a félnomád életmód a társadalom minden tagjára nézve részvételt jelent, míg a transzhumációt csakis a felnőtt, talán erre specializálódott férfiak folytatták az adott társadalmakban. A transzhumáció meglétére az őskor azonos periódusaiban a cirkumalpi tóparti településeken elegendő bizonyíték került elő (shifting agriculture: Pétreguin etal. 1998). Meglepő módon izotópos vizsgálatokkal azonban kimutatható volt olyan korábbi, klasszikus földművelő neolit települések esetében is, ahol az állattartást a földművelés mögé, és belterjesen végzetttevékenységnek gondolták korábban (vö. pl. Bentlayefo/. 2007; Price et at. 2006; Knipper 2009). STABIL IZOTÓPOS VIZSGÁLATOK Miután a sárrétudvari kurgán alatti mellékletes temetkezések leletei az erdélyi Livezile csoport felé mutattak, felmerült a két kultúra és terület közti kapcsolat vizsgálatának további lehetőségeként a temetkezések stabil izotópos vizsgálata. A sárrétudvari sírok vizsgálata után a Livezile csoportból további hat emberi és két állattemetkezést vizsgáltak összehasonlítás céljából (Ampoita—Peret, Ampoita—Dostior, Livezile, Mete$- La Metejel: Gerling & Ciugudean 2013). A hat emberi minta Ampoita—Dostior, Ampoita—Peret, Mete§—La Mete§el és Livezile lelőhelyekről hasonló 87Sr/86Sr-értékeket adott, az izotóp-értékek 0.7091-0.7105 köztiek, 0.7097 ±0.0005 (10) középértékkel. Mivel négy lelőhelyet mintáztak meg, ezért az értékekeiég szorosan közel esnek egymáshoz, bár egy egyén, az 1. halom 3. sírja Mete§—La Mete^el lelőhelyről valamivel magasabb értéket mutat, de még a meghúzott határon belül helyezkedik el. Az egyetlen eltérés a csoportban a Cofofeni marha nagyon alacsony, és a határból már kilépő stroncium-értéke. Az oxigén stabil izotóp összetétele a geográfiai helyzettől és a csapadék jellegétől függ. Az ő,80 és a 87Sr/86Sr értékek összetétele egy halmazt képez, és minden oxigén-izotópos érték konzisztens a ő,80 szinttel. Az összesített izotóp-értékek kismértékű mobilitást mutatnak a nyugat-erdélyi magasföldeken a kora bronzkor időszakában, és különböző pásztor- kodó vagy legeltetési stratégiákat a kronológiailag akár egyidejű kulturális csoportok közt. Az erdélyi és az alföldi izotópos adatbázisok összehasonlítása pedig azt mutatja, hogy a sárrétudvari és az erdélyi minták izotópos értékei nem mutatnak semmiféle egyezést. KONKLÚZIÓ Sárrétudvari esetében szinte lehetetlen történeti érvek mentén eldönteni, hogy a félnomád (inkább korai Yamnaya) vagy a transzhumáló (inkább letelepedettebb, tehát helyben már asszimilálódott Yamnaya) rend állt-e közelebb a kurgán alatt eltemetett, egyébként sem egy időhorizonthoz vagy kultúrához sorolható egyedekhez. Talán a melléklet nélküli korai sírok az előbbi, míg a gazdag, mellékletes sírok az utóbbi megközelítéshez állnak közelebb. MOBILITÁS: TRANSZHUMÁLÖK VAGY BEVÁNDORLÓK? A két lelőhely (Sárrétudvari/Livezile) és földrajzi régió (Sárrét/Apuseni- hegység) közötti rendszeres, akárfélnomád, akártranszhumáló vándorlás fennállása azonban az alábbi okok miatt nem valósulhatott meg:- Ebben a korszakban a vizsgált Yamnaya-tömbben a lótartást, lovas- nomadizmust kizáró életmódban túlságosan nagy a két terület közti távolság (légvonalban kb. 200 km).- A Sárrétudvari kurgán alatt feltárt sírok életkora és neme (12. sír: 15- 17 éves, akkor már nőnek számító egyén, 7a sír: 5-7 éves gyermek) azt bizonyítja, hogy a társadalom egésze részt vett a vándorlás valamilyen formájában, ez az összetétel viszont nem jellemző a transzhumálókra.- A 7a jelű gyermek helyi születésű, amint azt izotópértékei mutatják; ez szintén kizár bármilyen módú évszakos, éves vagy több éves ciklusra elhúzódó vándorlást a Sárrét és az erdélyi hegységi régiók között, hiszen a gyermek 5-7 éve helyben született és helyben is élt, bár feltehetően az erdélyi hegységekből származó, elvándorolt populációtól (vö. a 7 sír eltérő izotópértékeivel).- És végül: az Apuseni-hegység földrajzi viszonyai (a két terület közti átjárhatatlanság, az 1800 méter feletti hegyek, és a Sárrétre nem vezető folyóvölgyek) kizárják, hogy a Sárrétudvari kurgán 3. betemetkezési fázisának 4,7,9. és 11. sírjait az Apuseni-hegység és az alföldi Sárrét között valamilyen rendszerben (éves, évszakos?) transzhumáló, a bennszülött Makó/Livezile kultúrákhoz asszimilálódó késői Yamnaya populációként határozzuk meg (4-5. kép). Ezek közt a kronológiai, kulturális, társadalmi, gazdasági és földrajzi keretek közt csakis az Apuseni-hegység területéről a magyar Alföldre való, Livezile—Bedellő csoporttal már asszimilálódott, a helyi Makó népességgel tovább híguló, és eleve már a kiindulási területen, a Fekete-tenger partjainál is késői, Katakomba-sírosokkal kevert Yamnaya végleges bevándorlás lehetősége merülhet fel komoly eséllyel, fia létezett nomadikus vándorlás vagy transzhumálás, akkor a magyar Alföldön (Yamnaya nyugati másodlagos őshaza/elterjedési terület) a keleti másodlagos őshaza példájára 50 km-nél rövidebb, elsősorban a természetes vízfolyásokat követő évszakos rendszert tartok elképzelhetőnek. Régészeti párhuzamok alapján a Hajdúság és a Hortobágy kurgánjai, valamint a Sárrét és a Nagykunság között állítottunk fel ilyen hipotézist (Horváth 2011:79-81; Dani & Horváth 2012:61; Horváth etai. 2013:154-160), amelyet a paleobotanikai (pollen és fitolit) vizsgálatok is alátámasztottak. Felhívom a kollégák figyelmét arra is, hogy a régészeti kutatásokat kiegészítő természettudományos, ez esetben éppen stabil-izotópos vizsgálatokat mindenkor kezeljék a régészeti adatokkal és ismeretekkel együttesen és összhangban. Semmilyen új vizsgálati módszer nem képes felülírni azt a tudást, amelyet a vonatkozó alaptudomány, ez esetben a régészet már felhalmozott. Végül, de nem utolsó sorban: bármilyen új módszer mellett ismernünk kell a saját tudományunk alap-módszereit és publikált alapismereteit, és szükség szerint visszanyúlni a gyökerekhez. Az alapfogalmak tisztázása és az őskorra való vetítése a magyar történeti iskolák nomadizmust kutató kiváló alapjain megadják számunkra ezt az alapot. Éljünk vele: érdemes. 19
