Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2014 (Debrecen, 2014)
Muzeológia - Szabó Anna Viola: Látványok derengésben
LÁTVÁNYOK DERENGÉSBEN 149 benne a maga közelítési módját, a saját maga számára érdekeset.22 Számítani lehetett rá ugyanakkor, hogy a kiállítás elsősorban azt a korosztályt fogja megmozgatni, akik még személyesen ismerték a városból, az iskolából Kiss Tamást. A megnyitó és a tanítványainak rendezett „osztálytalálkozó" az ő számukra jelentette az élmények felidézésének lehetőségét, de a vendégkönyv tanúsága szerint is ők alkották a látogatók többségét. Ez a korosztály azzal az előzetes tapasztalattal lépett a kiállítótérbe, hogy tudja, kicsoda Kiss Tamás, sokuknak Tamás bácsi, ismeri a költészetét, így a saját maga tiszteletének és szeretetének visszatükrözését várta a kiállítástól, s ezt meg is vélte találni benne, az élmény sokukat pátoszra ihlette. Az installáció náluk elérte azt a hatást, amit a költészet varázslatának közvetítésében neki szántunk. „Magyar tanárom volt az az ember, „aki még látta Babitsot". [...] Köszönöm a sorsnak, hogy személyesen ismerhettem. Ahogyan az a magyar irodalomban oly sokszor megtörtént, halála után író-költőként ezzel a kiállítással az őt megillető helyre került."/„Számos kiállításon vettem már részt, de ilyen „megálmodotton" még nem, az alkonyati égen suhanó felhők olyan csodálatos gondolatokat, érzéseket nem idéztek még fel bennem, mint ez a kiállítás! A versek mellé gyerekkori álmaim is feltűntek, mikor a felhők vonulását bámultam! Gratulálok az ötlethez és a kivitelezéshez!"/„Utolsó látogatóként csendben állok az üres kiállító- térben az életmű előtt. Kétségtelenül áthat a költő megidézett szelleme, érzem, hogy „a vers lazít a valóság szorításán" Örülök, hogy megoszthattam többi embertársammal ezt az élményt. Hiszen a kiállítás elemeit nézve tudom: nincs itt senki egyedül. Erről a költő gondoskodik, amikor verseivel felemel azok közösségébe." Kérdéses volt, hogy mindazok, akik a költészettel vagy az emberrel való személyes találkozás tapasztalatának híjával, olykor az „unalmas irodalmi kiállítás" előítéletével közelítenek, megszólíthatóak-e, áldoznak-e annyi időt és energiát a látogatásra, hogy hagyják magukat a kiállítótér hangulatától megérinteni, hogy az információtöredékekből és a versszövegekből megalkossák a saját Kiss Tamás-képüket. Az ilyen beavatatlan látogatók reakcióinak egy része is kiolvasható a vendégkönyvből; amelyre általában jellemző, hogy csak pozitív bejegyzések kerültek bele, kifogás csak a versek nehéz olvashatóságát, és a camera obscurát érte. Az „ártatlan" látogató legjellemzőbb reakciója:„/Vögywj megható képiségével sikerült megidézni egy számomra ismeretlen életet, barátokat, rokonokat s annak az elrendezettségét. Ritka, megható egyszerűség, a kis ember nagyszerűsége átélhető lett". 22 Sajnos, hiába állta kiállítás szinte egy egész tanévig, elérte a tananyag-végzet, s kellő propaganda hiányában, nagyon kevés diáklátogató tekintette meg. Amikora kiállítás fennállását januárban, kényszerű okok miatt, meg kellett hosszabbítani, előadássorozatot szerveztünk, tíz előadót kérve fel a fény szerepének bemutatására, saját tudományterületén. Volt teológus, építész, irodalmár, fényképész és fizikus előadónk is; ez utóbbi kivételével azonban, amikorszemélyesen, sokszori telefonhívásokkal toboroztunk diákközönséget - ez előadások látogatottsága elhanyagolható volt, s nem az előadók hibájából. Mindez arra szolgál tanulságul, hogy a múzeumi propaganda nem merülhet ki a szórólapozásban; hanem fantáziát és sokszor fizikai energiát kell belefektetni. Miután a kiállításnak ilyen önértelmező szerepet szántunk, nem szívesen tartottunk benne tárlatvezetést, hiszen az mindenképpen egy külső értelmezéssel és magyarázattal szolgált volna, amely nézetünk szerint befolyásolja és egy bizonyos pályára állítja, szabályozza a befogadást. Azokban az esetekben tekintettünk el ettől, amikor szakmai-pedagógia céllal került rá sor, vagy iskolásokat vezettünk. A múzeumpedagógiát tanuló egyetemistáknak tartott vezetések után a diákoknak meg kellett próbálniuk pedagógiai eszközöket találni a kiállítás közvetítésére, és tapasztalataikat írásban is rögzíteni. Általánosan elmondható, hogy ha a maguk számára igyekeztek megspórolni a kiállításra fordított időt, akkor szükségesnek találták a magyarázatot és irányítást, hiszen így hamar, gyors információhoz juthattak, viszont a kiállítás lényege nem érintette meg őket - s akkor a gyerekek számára sem találták a tárlatot befogadhatónak. Általában azt gondolták, a kiállítás csak gimnazista korosztálytól kezdve értelmezhető. Ez a felfogás a minden áron való értelmezés és mondanivaló-keresés csapdájában nem vesz tudomást az ember intuitív voltáról: aminthogy a múzeumpedagógiai foglalkozások is ennek az ellenkezőjét bizonyították. A játékos közelítés a kisgyerek számára is élményszerú'vé teszi a múzeumlátogatást, sőt, a költészetet.23 Azok a diákok azonban, akik hagyták magukat elragadtatni, érdekes következtetésekre jutottak. „Az első alkalommal, amikor beléptem a kiállító terem ajtaján, be kell, hogy valljam, a barátnőm fülébe súgtam, hogy „Hát ez nem tűnik valami érdekesnek" Első pillanatban azt éreztem, hogy a kiállítási tárgyak hiánya és a rengeteg felirat miatt nem tudja majd a kiállítás lekötni a figyelmem. Pár perc után viszont kezdett a belső tér hangulata magával ragadni, még mielőtt körbesétáltam volna, anélkül, hogy még bármin elgondolkodtam. A fény és sötétség játéka, az organzák lebegése, könnyedsége kezdett kellemes hangulatot kialakítani." „A kiállítás mindenki számára ajánlható, bár bizonyos világlátással, a versek szeretetével élő ember számára lehet a legélvezetesebb. Maga a látvány is lenyűgöző, és a versek is jól emelik ki az életmű vázát, fontos gondolatait. Én leginkább a fények játékát méltatnám, mely nagyban hozzájárul ahhoz, hogy valamiféle földöntúli, a hétköznapitól eltérő hangulatot teremtsen. Hogy mi volt a fény Kiss Tamás számára, az talán elérhető verseiből, mindenesetre az nyilvánvaló, hogy a fényt nem e földi miliőből származtatta, hanem az égre emelte tekintetét, s oda írta titkos jeleit is. Talán ez lehet a burkolt, rejtett üzenete a kiállításnak. Az én értelmezésemben ez, az ég felé néző ember sóhajainak kivetítetett képe." „Úgy gondolom a kiállításban lévő szövegek, feliratok stilisztikailag és esztétikailag is teljesen rendben vannak. A szövegek tárgyszerűek, lényegre törnek, mindenki számára könnyen megérthetők. Főleg versrészletek vannak a kiállításban, a magyarázó szöveg kevés, de a kiállítás megértéséhez ennyi 23 A kiállításban Kerekesné Bíró Éva tartott gyerekeknek foglalkozásokat, amelyeken a kézírással játszottak és régi íróeszközökkel, tintával, tollal írtak verseket. Az installáció önálló életre is kelt, amikor Seres Géza fényképész fotószakos tanítványai készítettek a térelemeket, a látványt, a fényeket felhasználó alkotásokat; amikor optikával kiegészítve fényképezőgépként használták a camera obscurát; vagy amikor esküvői képek készültek egy ifjú párról az áttetsző függönyök között.
