Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2014 (Debrecen, 2014)
Muzeológia - Szoboszlai Lilla: „Vadhajtás” a Déri Múzeumban
.VADHAJTÁS" A DÉRI MÚZEUMBAN 141 Borbély Szilárd: Sárkányzsineggyörgy, 2012 (Déri Múzeum tulajdona) kép jelentéseit Gerber Pál műveinél, mint például az Ingyen őrizni Krisztus koporsóját című fotó esetében, ahol egy bányász szocio-portréját egészíti ki a szöveg. Más fotó-szöveg variációinál mind a kép, mind a szöveg külön- külön teljesen érdektelen, társításukkal azonban egyenrangú kapcsolat, új minőség jött létre. Vincze Ottó a magyar múzeumok helyzetét tematizáló installációjában a kupola terében elhelyezett, klasszikus múzeumhomlokzattal rendelkező dobókockákkal utalt a közgyűjtemények kiszolgáltatott állapotára, míg a kockák köré, a múzeumi ülőbútorok bársony kárpitjára fahamuból kirakott fogalmak a múzeum alapfeladatait és küldetését jelenítették meg: gyűjtés, kiállítás, megőrzés, publikálás. Baglyas Erika A4-es lapjain a kép, a látvány nem más, mint maga a textus. A lapokra Rómában élő kínai apácák írták le anyanyelvükön gyerekkori emlékeiket. A kalligrafikus szöveg reprezentációjával az alkotó egy más kultúra és identitás megismerhetetlenségére utalt. Csontó Lajos arte povera installációjában a „kidobott szavak" metaforával a médium a nyelvi jelentést befolyásoló alakzattá vált: az emlék, a csend, a hűség, a wftez fogalmak és a fogalmakat megjelenítő, festett hungarocell betűk egyaránt (fizikailag is) elhasználódtak. A kortárs képzőművészek és szépírók olyan értelmezési keretet teremtettek meg, amelyben a kép és szöveg egymásra utaltsága és szinkronitása egyaránt működött, akár szocio-kulturális élményeinkre reflektáltak (Baglyas Erika, Benczúr Emese), akár politikai-társadalmi normák összefüggéseire (Gerber Pál, Vincze Ottó) vagy morális-lelki habitusunkra (Csontó Lajos, Dragomán György). A kiállítás műfajában is a vizualitás által kiváltott hatásokra épített, így a képzőművészek a falakon és a térben elhelyezett munkáin kívül az írás képi elemei (klasszikus könyvritkaságok, nyomtatványok, nyomatok) mellett a szépírók kéziratai is vizuális objektként érvényesültek. A képzőművészek által értelmezett kép-szöveg viszonyban a medialitás, a kép és a szó viszonyának kifejtése és a múzeumnak, mint szimbolikus helynek projektbe történő tematikai befoglalása egyaránt felkeltette az alkotók érdeklődését, ezért a szépírókhoz képest gazdagabb egyéni utakat jártak be. A kiállítás ezen része - a szorosabb megkötések hiányában - nem csupán szerteágazó lett, de a közös pontok is csak érintőlegesen váltak tetten érhetőkké. A szépírók és képzőművészek művei egy térben ugyan, de egymással kapcsolat és párbeszéd nélkül külön-külön reflektáltak a projekt hívószavára. A frissen felújított múzeumi tér kurátori átalakítása zavarbaejtő enteriőrt eredményezett. A látogatót már az első impulzusok sokkolták (Csontó
