Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2014 (Debrecen, 2014)
Muzeológia - Szoboszlai Lilla: „Vadhajtás” a Déri Múzeumban
„VADHAJTÁS" A DÉRI MÚZEUMBAN 139 béri aránygyűjteményének egyik izgalmas tanulmány-rajzát. Dürer közel 20 méter hosszú és 5 méter magas molinóra felnagyított anatómiai rajzait a művész német nyelvű, gót betűvel írt elemzései egészítették ki. A tipográfiailag is mívesen megszerkesztett könyv kiemelt oldala is jól tükrözi azt az átmenetet, ami a kézírás (a kódexek) és a nyomtatás elterjedése közötti kort jellemezte; az első nyomtatványokat gót betűkből szedték, ami megtévesztésig utánozta a kódexeket. A gótbetű alkalmazása a nyomtatott írás első állomása volt: olyan, mintha szkriptorok által, manuálisan másolt szöveget olvasnánk, nem pedig nyomdatechnikával, sokszorosítás útján előállított írást. A tárlat többi installációs-grafikai eleme6 a kiállítótér galériáján elhelyezett művészkönyvek egy-egy kinagyított, illusztrációs oldalából került a galéria egy-egy falszakaszára. Ezek többnyire dédanyáink ábécéskönyveinek biedermeier és szecessziós illustrare-i. A színezett és rendkívül részletgazdag rajzok és metszetek könyvbéli változatai a korabeli gyermekek írás-olvasás tanulásában nyújtottak segítséget. McLuhan7 * szerint a kommunikációs újításoknak köszönhetők (fonetikus ábécé, nyomdagép, távíró) az emberi civilizációban végbemenő változások. A kiállítás tartalmi felépítését mi is a kommunikációs változások mentén határoztuk meg: az első részben az európai kézírással, a másodikban a nyomtatással, a harmadikban a digitális írástudással foglalkoztunk. Az írástanulásnak elengedhetetlen feltétele volt a kalligrafikus írás technikai elsajátítása, melynek alapja a másolás, a minta pontos követése volt. Csak ennek megtanulása során válhatott a kézírás egyedivé. Majd' minden nyomtatással készült kalligrafikus írást oktató, gazdagon és mívesen illusztrált, többnyire latin nyelvű könyv, a cursiva, a szépírás technikai alapjaival kezdi: végy egy lúdtollat, és metszd meg helyesen. A kézírásról szóló kiállítási egységben, tárlókba kerültek a kézírás egyedi sajátosságait is magukon viselő régi és még régebbi irodalmi kéziratok (Palocsay György, Csokonai Vitéz Mihály, Tóth Árpád), de a kortárs szépírók autográf kéziratai és azok másolatai is itt voltak láthatók. Az utóbbiakat ruhaszárító csipeszekre rögzítve függesztettük fel - a lebegő lapok és rajtuk a kézírásos szövegek izgalmasan légies hatást eredményeztek. A kéziratmásolatok mellett az olvashatóság érdekében a szerzők kézzel írt szövegeinek gépelt változatát is kézbe kapták és magukkal is vihették a látogatók. A második részben kaptak helyet azok a míves kiadványok, nyomdai eljárással készített kötetek, melyek már a nyomdai sokszorosításhoz - és az írógép elterjedéséhez - kapcsolódtak. A nyomdai alkalmazás megjelenésével az írás és olvasás ismerete többé már nem néhány csoport kiváltsága volt, hanem szélesebb társadalmi rétegekhez is eljutott - a könyv lassan tömegtermékké vált. A kiállítás külön kitért a nyomtatás mellett az írógép mindennapi használatára: Végül az írógép köszöntött ránk ördögi zajával, villámgyors beidegzéseivel, elröppenő íveivel és másolópapírjaival, s vele együtt a műkedvelők borzalmas korszaka, a mikor már senkinek se volt mondanivalója, de ezt sietve mondta el s lehetőleg bőbeszédűen tíztizenöt kötetes regényekben, kiadósán, a semmit is fölhígítva. Az írógép 6 Tervező: Süli-Zakar Szabolcs 7 Marshall McLuhan: Az új művészi forma maga a média, in: Neoavantgarde, szerk.: Szabolcsi Miklós, Gondolat, Budapest, 1981. megvadult, s magától kezdett írni* Az írógép - Kosztolányit idézve - a végső állomás: az írás kiüresedése, elgépiesedése, tartalmatlanná válása. Kosztolányi mellett Heidegger9 is az ember személyiségétől idegennek, az igazságtól való eltávolodásnak tekintette az írógép alkalmazását. Számára az írás alapja az emberi kéz, de nem csak az írás, hanem az embernek a lényege is kezében keresendő, ezért az írógép használata elszakítja az ember kezét, lényegét is az írástól. Ilyenformán pedig a lúdtolltól az írógépig történő fejlődés egyben hanyatlás is, melyben a szó elveszíti valódi igazságát. Utólag persze árnyaltabban fogalmaztak az írógép kritikusai, hiszen számtalan előnyét tapasztalhatták meg napi használata során: az olvashatóság és sokszorosíthatóság mind az alkalmazás egyszerűsödését jelentette, a gépírás során pedig nem szűnt meg a személyesség, a gondolkodás folyamata, a szövegben történő változtatások, esetlegességek mind nyomot hagytak a gépírólapon. Amíg azonban az írógéphasználat során nyoma marad az író szövegvariánsainak, addig a digitális korban az alkotás folyamata egy t/e/efe-tel az utókor számára láthatatlanná tehető. Az utolsó, harmadik tematikai egységben a jelen írás-olvasás-képkul- túrájának kétdimenziós grafikai eleme, a QR-kód jelölte a digitális írástudás korszakát. A terem végében elhelyezett kódok „mögötti" tartalom megismerése csak bizonyos fokú információs műveltség birtokában, a rendelkezésre bocsátott tabletek és (saját) okos telefonok segítségével lehetett eredményes. Az összetömörített, majd technikai eszközökkel kicsomagolt képanyag 19. századi díszes betűformákat, latin fonetikai jelek képes átiratait tartalmazta. Az írás-olvasás mindennapi életben történő használata a társadalmiszociális érintkezésnek és gondolatközlésnek az élőszóval egyenrangú eszközévé fejlődött. Ezeket a mindennapra szánt, de tipográfiai és grafikai szempontból izgalmas ábécéskönyveket a kiállítótér galériáján helyeztük el, ahogy a gyermekeknek szánt illusztrált köteteket, képregényeket is. A kiállításon viszonylag kevés könyv jutott az elmúlt tíz év gyermekirodalma területén is tapasztalható „képi fordulat" bemutatására. A digitális írástudás természetessé válása miatt sokan tartanak attól, hogy már gyerekkorban fontos képességeket veszítünk el: például a betűvetéshez, rajzoláshoz és más manuális tevékenységhez szükséges finom kézmozdulatok elsatnyulnak. Az ellenzők szerint az olvasás elsajátítására és a finommotorikus mozgásra is negatív hatással van a kézírás háttérbe szorulása. És bár a manuális írás még nem veszett ki az életünkből, de szerepe már most is jelentősen átalakult. Esterházy Péter és Nádas Péter10 még ma is kézzel ír, a többször javított szövegeiket beíró írja gépbe, ezzel szemben Tandori Dezső négyévesen előbb tudott írógéppel írni, 8 Kosztolányi Dezső: A megvadult írógép (1936) - a szöveg oszlopra ragasztott installációs elem volt 9 Martin Heidegger: Lét és idő, Gondolat, Budapest, 1989 10 Nádas Péter szerint szépirodalmat nem lehet számítógépen írni, mert a monitor egy olyan kép, aminek a nézése közben az ember nem képes gondolkodásra. A kép az agytörzsön van, a gondolkodás pedig a jobb és a bal féltekét veszi igénybe. Ezért rosszak a komputerrel készült szövegek.
