Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)
Régészt–Ókortudomány - Hullám Dénes: Elfeledett sírok elfeledett leletei 1. – Római császárkori sírleletek a Sebes-Körös alsó folyásánál
41 Hullám Dénes ELFELEDETT SÍROK ELFELEDETT LELETE11. Római császárkori sírleletek a Sebes-Körös alsó folyásánál 1. BEVEZETŐ A Déri Múzeum több mint 100 éve gyarapodó régészeti gyűjteményének számos lelete rejtőzik doboza fogságában, a raktárak polcain perifériára szorulva a tudomány és a közönség elől. Tanulmányomban a császárkori Barbaricum sírrégészetéhez köthető tárgyakat rejtő dobozokat nyitok fel, hogy újabb adatokat nyerhessünk a korszak anyagi kultúrájára vonatkozóan. A bemutatásra kerülő leletek Hajdú-Bihar megye déli részéről, a mai magyar-román határ mellett fekvő Berekböszörmény, Körösszegapáti és Körösszakái települések környékéről származnak (6. Tábla 1.). A három egymással szomszédos község a Bihari-sík kistájhoz tartozik, melyek a tőlük délre folyó Sebes-Körös magas partján fekszenek. A megtelepedésre alkalmas szárazulatok a Sebes-Körös hordalékkúpjaiként alakultak ki, melyeket homok és lösziszap fed. A kistájat öntés réti talajok és réti szolonyecek jellemzik, de az árterekben mocsaras, tőzeges részek is találhatóak. A mérsékelten meleg-száraz éghajlatú terület túlnyomó része mezőgazdasági művelés alatt áll, közel negyede legelő vagy rét.’ A folyószabályozások és lecsapolások előtti tájra a számos egykori medrekkel tagolt, hullámos síkság utal, vagyis jelentős lehetett a vízjárta terület, ami bizonyos fokban korlátozta a talajhasznosítás lehetőségeit azé területen élők számára. A három falu az egykori Bihar vármegye cséffai járásába tartozott, melyek helyzetüknél fogva gazdaságilag és közigazgatásilag is Nagyváradhoz kötődtek, így mára fejlődésük megtorpant. Az utóbbi évtizedek nagyfelületű feltárásokkal is járó beruházásai messze elkerülték őket, így régészetünk látókörének peremére sodródtak. Szűkebb értelemben a császárkor vonatkozásában is csak kevés adatra támaszkodhatunk, mivel nem zajlottak a korszakunkat érintő feltárások a környéken. A szomszédos Magyarhomrogról készült település monográfia -, mely ugyan nem történeti szemléletű - is csak megemlíti, hogy szarmaták éltek a területen.1 2 A legelfogadottabb nézet szerint az 1. század végéig dák fennhatóság alatt álló Tiszántúlt, csak a sikeres Traianus-féle hadjáratot követően kezdték fokozatosan elfoglalni és birtokba venni a szarmata népcsoportok.3 Mivel nem ásatásból származó leletekről van szó alapvető célom az anyagközlés lehet, vizsgálódásom tárgyát pedig a sírokhoz köthető császárkori leletek képezik. 1 BARANYI2002,98,139,142; DÖVÉNYI2010,262-265. 2 DANKÓ 2001,21. 3 ISTVÁNOVITS1998,38-40. 2. A LELŐHELYEK ÉS A LELETEK LEÍRÁSA 2.1. Berekböszörmény 2.U. Korhány-halom Berekböszörménytől 4,5 km-re északnyugatra a Told felé vezető földút nyugati oldalán, a mai Csente-pataktól északra fekvő egykori meder északi magas partja, a délnyugat-északkeleti irányú Korhány-halomnak hívott homokkal fedett gerinc. A halmot mind három katonai felmérésen megjelölték (6. Tábla 2.). Először 1964. május 28-án Máté László tanító bejelentése nyomán folytatott helyszíni szemlét Mesterházy Károly, melynek során megállapította, hogy a Korhány nevű halmot háromnegyed részében már elhordták. Elmondása szerint a berekböszörményi helytörténeti gyűjteményben több szarmata kori edényt őriztek, de „sem csont, sem telepmaradvány sem hamu nem volt"* 1965 decemberében „újabb homokbányászás során... a halomról kora szarmata DÉ-i irányítású (fejjel D-nek) csontvázas sír került elő gyöngyökkel, csengővel, dudoros gyűrűvel, nagy díszes mell koronggal".s Margitai László 1967-ben szintén a Korhány-halomról homokbányászás közben talált egy korongolt római császárkori edényt.6 Szürke színű korongolt, enyhén kihajló, levágott peremű kettős kónikus testű, talpkorongos, tagolt füles edény. Füle a peremből indul és a legnagyobb kiszélesedésre fekszik. Átms2Aj: 7 cm. ÁtmFENÉK: 3,8 cm. M.: 7,4 cm. SzMAX: 7,4 cm. Ltsz.: 68.13.1. (5. Tábla 2.) További a Korhány-halomról a múzeum gyűjteményébe jutott tárgyak: Egyenes peremű, hengeres nyakú, közepén erősen kihasasodó, keskeny, profilált aljú edény. A peremén egymással szemben 1-1 megvastagodó rész figyelhető meg. A felszínén nyomokban az azt borító sárgásbarna máz látható. Az edény vállán és alsó harmadában 2-2 körbefutó bekarcolt vonaldísz van, a legnagyobb kiszélesedésen pedig 2 sorban, erősen kopott, fogazásos dísz van. Átms2Aj: 5,1 cm. ÁtmFEN£K: 2,4 cm. M.: 8,5 cm. SzMAX: 9 cm. Ltsz.: 70.3.1. (5. Tábla 1.) Kerek, ún. sima szélű bronztükör, melyből egy kisebb rész letörött. Átm.: 7 cm. Ltsz.: 70.4.1. (1. Tábla 1.) „Barnás-vörös színű achát gyöngy, átfúrt.'1 ltsz: 70.4.2.7 4 MESTERHÁZY 1966,20,2. kép. 5 A leltárkönyv szerint a leleteket Rácz József és Makra Zoltán helyi lakosok találták. 6 MESTERHÁZY 1970,62,1/a. kép, NEPPER-SÓREGI-ZOLTA11978,8. 7 Leírás a leltárkönyv alapján, a gyöngy nem volt fellelhető.
