Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)
Iparművészet - P. Szalay Emőke: Rézedények északkelet-magyarországi református templomokban
Míg az előbbi tálak lapos formájukból következőleg nagy valószínűséggel úrvacsorái kenyérosztó tálak voltak, a perényi gyülekezet sárgaréz tálja öblös, oldala bordás, kihajló karimáján oldhatatlan csomók és hullámindák futnak körbe. Amennyiben a levéltári adatokkal szeretnénk egyeztetni, az idézett források közül talán a hernádnémeti 1756-os feljegyzésre hivatkoznánk, amely felső részén rajzolásosnak írja le a gyülekezet réz tálját. Úgy véljük, hogy ez a tál készülhetett akár a XVII. században (12. kép). Mély öble alapján inkább keresztelő tálként használhatták. A bemutatott réz tálak bizonyságai a református egyház felszerelésbeli sokszínűségének. Különösen a tálakra tekinthetünk úgy, mint egykori asztali edényekre, amelyek őrzik az elmúlt századok mindennapi életben használt, de napjainkra rég elpusztult edényeinek emlékét. Tudván azt, hogy a rézmú'vesség a XIX. század második felében fokozatosan lehanyatlott, e régi mesterség néhány szép darabját szemlélhetjük bennük. Kannák A kelyhekhez hasonlóan maradtak fenn boroskannák is, amelyek közül a nagyobbak vörösrézből készültek. Elsőként a tyukodi gyülekezet vörösréz kannáját mutatjuk be. Jelentőségét az adja, hogy az 1808-9-es összeírásban már szerepel, így legalább a készítési idejének ante quemjét tudjuk, mivel ekkor már említik, tehát feltétlenül korábban készülhetett. A körte alakú test kis kiöntőcsőrrel ellátott, amelyet ráhajló domború fedél borít. Bár az edénynek hajlított S alakú szalagfüle van, feltehetően nagysága és a benne levő bortól függően tekintélyes súlya miatt egy másik átívelő, a nyakán két függesztéssel erősített szögletes fül teszi lehetővé a hordozását. Jelentőségét az adja, hogy Toranova, Éva által közölt példányok között hasonló kettős fülű edény csupán a XIX. század második negyedéből származik.32 így a tyukodi edény arra bizonyság, hogy ez a forma már a XVIII. század végén megjelenhetett (13. kép). A kisbégányi csaknem teljesen gömbös testű edény derekán gyűrű, az öbölrész alját domború levélsor öleli körül. Készítését a XIX. század közepére tesszük33 (14. kép). A kazincbarcikai gyülekezet vörösréz kancsója 1885-ben készült. Formájában a barokk háztartási edények alakját idézi alul bordázott megoldásával (15. kép). Úgyszintén a XIX. század második felében készültnek véljük a barkaszói gyülekezet sárgaréz kancsóját. A körte alakú edény kiöntó'csó're elől ívelten hajlik, hosszan előrenyúló, felül ívelő. A fedél domborodó, tetején virág alakú fogóval. Feltehetően a XIX. század második felében a historizmus hatását mutatja jellegzetes barokk formájával34 (16. kép). A miskolci avasi gyülekezet sárgaréz kancsója egyszerű formájú, díszítés nélküli. Feltételezhető, hogy a XIX. század második felében készült (17. kép). Különlegesebb edényeket is be tudunk mutatni. A berentei gyülekezet vörös és sárgarézből készült, öntött és domborított díszítésű kancsója RÉZEDÉNYEK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS TEMPLOMOKBAN 32 Toranova, Éva 1991.43-44- kép. 33 P Szalay Emőke 2002.127.132. kép 34 P Szalay Emőke 2002.127.14. kép igényes munka, amely mind a kancsó alapformáján a kiöntőcső és a fedél kialakításában, mind az applikációként alkalmazott sárgaréz öntött elemekben megmutatkozik. A sárgaréz részek golyót markoló madárkarom, gyöngysorok, rozetták mind klasszicista díszítőelemek. Mindezek alapján a XIX. század 20-30-as éveire tesszük készítését (18. kép). Keresztelő edények Az úrvacsora osztás mellett a keresztelés szertartása igényel edényeket, ezek a keresztelő edények, amelyek általában egy kis kancsót és egy tálat jelentenek. Bizonyosan XVIII. századi formát követ a nagyráskai gyülekezet réz keresztelő készlete, amelyben a pohár kissé szélesedő oldalú, teljesen sima, látszanak rajta az illesztés nyomai, a tál ovális, törés nélkül ívelő oldala vízszintes peremben végződő35 (19. kép). A taktakenézi gyülekezet réz keresztelőkészlete feltehetően szintén XIX. századi. A kanna öblös, széles nyakú, kissé kihajló szájú, öblének közepén gyűrű húzódik. Füle a szájperemből indul, S alakú. A hozzátartozó tál vízszintes peremű, lapos, egyenes öblű, a klasszicista formát követi. A karimáján beütött körökből álló díszítmény fut körbe, ez a stílus kedvelt gyöngydíszítését idézi. Ez a díszítés más réztálakhoz hasonló36 (20-21. kép). A nagybégányi gyülekezet kis keresztelőkancsója sárgarézből készült, gömbös testű, fedelének kidomborodása félgömb alakú, amely fedi a kiöntőcsövet. Díszítéséta nyakon lévő gyűrű jelenti (22. kép). A tiszakeresztúri gyülekezet kis keresztelőkancsója körte alakú, hengeres fülű. Alján vésett felirat, mely szerint 1873-ban készítették (23. kép). Mindkét munka igen szerény. Egyedi tárgyak Különleges formák is maradtak fenn rézből. Ónpalackhoz hasonló formát is készítettek a rézművesek, ilyen a mádi gyülekezet 1780-as évszámú vörösréz palackja. A négyszögletes, hasábos testű palack élei lemetszettek, válla domborodó, hasonlóan az ón palackokhoz (24. kép). Felvetjük, hogy talán ilyen lehetett a Nagybákay Péter által említett kondér. A réztárgyak sorában utolsóként egy teljesen hétköznapi tárgyat, egy 1809 évszámmal ellátott vörösréz tölcsért mutatunk be, amely a miskolci belvárosi gyülekezeté. Az ilyen mindennapi háztartási tárgyak között nagyon ritka az évszámmal ellátott példány (25. kép). A bemutatott egyházi használatú edények azt mutatják, hogy református egyházi használatban önálló rézedény formák nem alakultak ki. A korainak vélt darabok arról tanúskodnak, hogy a rézművesek számára főként az ötvösök által készített formák szolgáltak alapul. Például a XVII-XVIII századinak tartott poharak az ezüstpoharak ismert alakját követik. A XVIII-XIX. századi kelyhek szintén az ötvösök edényeire hasonlítanak, azokkal teljesen megegyeznek. Ugyanezt mondhatjuk el a tányérformákról is. Kivétel képeznek a nagyobb méretű kannák, amelyek közül a gömbös formáknak sem az ezüst, sem az ónedények között nem nagyon találjuk 137 35 MREJT. 10. Ungi Egyházmegye 133. E16. kép. 36 P Szalay Emőke 2010.138.403-4. kép
