Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)
Régészt–Ókortudomány - Vozil Irén: Újbirodalmi és későkori egyiptomi koporsók
ÚJBIRODALMI ÉS KÉSŐKORI EGYIPTOMI KOPORSÓK 79 II. kép A Belveder-palota „Márványterme" Ferenc Ferdinánd földkörüli útján szerzett tágyak, valamint az egyiptomi gyűjtemény kiállítása 1894-ben. Carl Goebel festő akvarell sorozatából mintázással. Úgy a koporsófedél, mint az alj darabjait facsapokkal állították össze. Mindkét koporsón az aljnál és a fedélnél a hosszirányú deszkákat ellentétes élekbe helyezett lapos csapokkal nútosan illesztették össze. Ilyen módon oldották meg az oldalak ráeró'sítését a fenéklapokhoz rögzítve. A fedél hosszirányú darabjait ugyanígy illesztették. A külön megmintázott részeket, négyzetes faszegekkel rögzítették a vázra, (maszk, kar, szakáll, paróka). A toldalékokat is ezekkel a vékony, hosszú (kb. 1 cm) négyzetes faszegekkel erősítették a helyükre. A faszegeknek és csapoknak a helyét előre kifúrták. Érdekességnek számít az a nagy precizitású munka, amellyel a pontos illesztéshez használt szegek és furatok kialakításra kerültek - különösen ott, ahol több réteget kellett egymásra illeszteni - mint a II. sz. koporsó fejrészénél, ahol keresztirányú egymást rögzítő szegeket alkalmaztak. A két koporsó félnek az összezárását mindkét koporsónál azonosan végezték: három-három nútba helyezett lapos facsappal, amelyekbe a külső oldalról fúratott készítettek és négyzetes hosszú faszegekkel kívülről átütötték. Az oldalfalak szegélyén láthatók az árkok, ill. néhány facsap, a facsapokon és az árkok külső falán a furatok a beletört faszegekkel. Az eddigiek szerint összeállított fakoporsókat az alapozáshoz előkészítették. A fafelületet igyekeztek simára hozni az illeszkedő részek össze- csiszolásával, vagy a részek közötti rések kitöltésével. Az I. sz. koporsónál réskitöltő anyagként textilkócot használtak, amelyet vakolatba kevertek. AII. sz.-n csak vakolat volt a réskitöltő anyag. Krétaalapozással látták el az I. sz. koporsó fedelet és az alját kívül-belül. AII. sz.-nak a fedelét csak kívül, az alját kívül és belül is alapozták. A fedél belsejét meszes réteggel vonták be. A krétaalapozásra földfestékkel festettek. Az I. sz. koporsó alapszíne fekete a fedél külsején és az alj oldalán. A fedél és az alj belseje okkersárga. A díszítések és a hieroglif jelek domináló színe a világos és a sötétebb okkersárga (ez más koporsónál arany is lehetett), de vannak még okkervörös, élénkvörös, sötétkék, zöld és fehér színek is, az összhatást azonban a fekete-sárga szín adja. A II. sz. koporsó alapszíne tört fehér, az alja belseje szintén, a fedél belsejét nem festették, csak meszes réteggel vonták be. A kiemelkedő okkervörös, sötétkék, fekete mellett rozsdavörös, világoskék, valamint égetett vörösessárga színeket és sárgát találunk a koporsón. THÉBA Az óegyiptomi Uaszetet a görögök nevezték el Thébának, mely messze délen a negyedik felső-egyiptomi kormányzóságba tartozott. A történelemben játszott fontos szerepéhez nagyban hozzájárult földrajzi helyzete, mivel Núbia és az értékes nyersanyagforrásokban gazdag és kereskedelmi utakkal átszelt keleti sivatag kulcsa volt, de az is közrejátszott, hogy távol esett az északi hatalmi központoktól, amelyek korlátozó erővel hathattak volna. Az Óbirodalom végénél régebbi műemlék alig maradt fenn,
