Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)
Régészt–Ókortudomány - Gesztelyi Tamás: Intercisai gemmaleletek
INTERCISAI GEMMALELETEK 61 ezüstgyűrűk követik (4 db), majd a vas (3 db) és a bronz (2 db) következik. A legtöbb területen az arány éppen fordított szokott lenni: a bronz gyűrű a leggyakoribb, és az arany gyűrű a legkevesebb. DATÁLÁSUK ÉS ÁBRÁZOLÁSAIK A többségében 3-4. századi kontextusból származó gemmák közül stílusa alapján 4 db a késő hellenisztikus (Kr. e. 2. sz. 2. fele—1. sz.) időszakban készülhetett. Első helyen említhetjük a gránátba vésett lóprotomét (Kát. 18), mely igazi mestermunka. A ló feje a legapróbb részletekig hihetetlenül finom plaszticitással van kidolgozva. Megnyitott szájában feltűnik nyelve, orrlikai kitágulnak, tekintete, fülének állása feszült figyelemről árulkodnak. Sörénye nyakán rendezett fürtökben hullik alá. Egy rangos keleti műhely munkáját láthatjuk benne, melyet későbbi tulajdonosai is nagy becsben tarthattak, ezért foglalta egyikük a 3. sz. folyamán aranygyűrűbe. Kedvelt hellenisztikus témák voltak minden művészeti ágban, így a kameókon is, Dionysosnak és kíséretének a felvonulása. Egy intercisai kameón (Kát. 30) a kecskén ülő, italtól kornyadozó gyermek Dionysost látjuk, míg az állatot egy kis Pán alak vezeti lendületes mozdulattal. A kecskén lovagló gyermek - legyen az a kis Dionysos vagy egy Amorka - bukolikus téma, mely a késő hellenisztikus plasztikában terjedt el, különösen a domborműves kővázákon, és meghonosodott a római villák szobrászati díszei között is.'8 A kameo felülete hő hatásától elszíneződött, így indokoltan merülhet fel az a lehetőség, hogy eredetileg hamvasztá- sos sír melléklete lehetett. Lendületes stílusa és háromnegyed nézete alapján tarthatjuk késő hellenisztikusnak a gigantomachiát ábrázoló gemmát (Kát. 2). Rutinos mester munkája, aki a részletek kidolgozására nem sok figyelmet fordított. Az előtérben lévő alakok nagy polírozott felületekkel, élénk fény-árnyék játékkal érvényesülnek, míg a háttérben maradók éppen csak jelezve vannak. A császárkorban is igen kedvelt szatírmellképek közül az intercisai (Kát. 15) szenvedélyes tekintetével, könnyeden fellazított hajábrázolásával válik ki, ezért mondhatjuk róla, hogy szorosan kötődik a hellenisztikus hagyományokhoz. A 3-4. sz. fordulója körül a féltve őrzött gemmát ezüstgyűrűbe foglalták, és utolsó tulajdonosával temették el. A korai császárkorra datálható gemmák között igazán igényes munkát már nem találunk. Leginkább figyelemre méltó közülük egy Medusafő (Kát. 31), melynek tekintetében még szépség és szelídség honol, hajfürtjeiből még nem halt ki az életszerűség úgy, miként a kígyókból, melyek mechanikusan ismétlődő S-vonalai előrevetítik a tömegtermelés következményét. A tömeges előállítás szükséglete hozta létre az üveggemmákat. Ennek egyik korai példája a vitorlás hajó ábrázolása a rajta dolgozó tengerészekkel (Kát. 23). A korai császárkorra jellemző Minerva lebegve lépő megjelenítése. Ez a nem gyakori ikonográfia két intercisai gemmán is feltűnik, melyek egyike vasgyűrűbe van foglalva. Ennek formája mégis H. v. Hesberg, Einige Statuen mit bukolischer Bedeutung in Rom. Röm.Mitt. 86,1979, 297-317. erősíti a korai datálást. A különleges jelenetet, gólya és kakas küzdelmét (Kát. 20) mutató gemma korai datálása mellett a gólya nyakán és a kakas farkán megjelenő gömbölyű befúrások szólnak. Feltűnő, hogy míg az Amor ábrázolások Aquincumban egyáltalán nem fordulnak elő, addig Intercisában ezek a leggyakoribbak (4 db). Közülük kettő a Kr. u. 1. századra helyezhető, a szüretelő Ámorok (Kát. 9) és a nyúl- fogatot hajtó Amor (Kat. 11). Az utóbbit a 4. sz. elejéig megőrizték vasgyűrűjébe foglalva, akkor helyezték tulajdonosával a sírba. Az 1-2. századra még legalább 7 gemma helyezhető olyan konvencionális témákkal, mint Fortuna (Kát. 13), Bonus Eventus (Kát. 14), Apolló-fej (Kát. 8), Nemesis (Kát. 12), felfüggesztett halak (Kát. 21-22), feliratos nicolo (Kát. 25). A 2. sz. vége és a 3. sz. első fele virágzó időszak lehetett Intercisában az ékszerviselet szempontjából, mert a gyűrűk és medálok jelentős részének készítése formája alapján erre az időszakra helyezhető (Kát. 1,5,16- 19,21,27-28). A beléjük foglalt gemmák egy része - mint már említettük - bizonyosan korábbi. Olyan közkeletű témáknál viszont, mint a kecskéjét fejő pásztor, vagy a felakasztott halak, nehéz megállapítani a gemma készítési idejét. A futó kutyát ábrázoló, rossz minőségű üvegnicoló (Kát. 19) minden bizonnyal egyidős a gyűrűjével. A vésett kövekre ábrázolásaira a darabosság és felületesség jellemző, Id. trónoló luppiter (Kát. 1.), lebegő Victoria (Kat. 5), kézfogás (Kat. 24). Említést érdemel az a mágikus gemma, melynek feliratán az egyébként mindig görög betűkkel írt szavak latin betűkkel vannak írva (Kát. 27). Erre az időszakra helyezhető a szardonixből faragott kameók többsége is (Kát. 28-29,32-35). Már korábbi vizsgálataink során megállapítottuk, hogy a 2. sz. utolsó és a 3. sz. első harmadának jellegzetes csoportját képezik azok a szardonyx kameók, melyeken elegáns nőalak mellképe jelenik meg késő antoninusi vagy Severus kori hajviselettel. Mivel ezek a kameók a két Moesiára és a két Pannóniára koncentrálódnak, a Rajna mentén az előfordulásuk csak szórványos, attól nyugatra és délre pedig egészen kivételes, indokolt azt feltételeznünk, hogy az előállítási helyük az Észak-Balkánon lehetett.’9 Ez a műhely készíthette nagy mennyiségben a Medusa-ábrázolásokat (Kát. 32-33), melyek a Fekete tenger mellékén feltűnően nagy számban fordulnak elő; az orientális istenalakokat, mint Sarapis (Kát. 28) vagy Cybele (Kát. 29); és a torzfigurákat (Kát. 35). Ennek a műhelynek - úgy tűnik - különös érdeklődésébe tartoztak a portrék. Nemcsak az említett női mellképek származhatnak innen, hanem a Severus-család tagjainak portréi is.20 Valószínűleg a 3. sz. első felében készülhetett az a mágikus gemma, melynek előlapján skarabeus, hátlapján felirat látható (Kát. 26). Ez utóbbi különös figyelmet érdemel, mert megfejtése keresztény értelmezéssel is lehetséges. A kétsoros felirat elején és végén nyolcágú, ill. négyágú csillagra emlékeztető karakterek vannak. Az elején lévő karakter vízszintes szárain lefelé néző félkörök vannak, melyek a Krisztus monogram P-je19 AGUNp. 17. 20 Gesztelyi T, Caracalla és Geta ábrázolása provinciális gemmákon. Arch.Ért. 112, 1985,180-186; AGUNp. 17.
