Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)
Régészt–Ókortudomány - K. Zoffmann Zsuzsanna: Bronzkori embertani leletek a Kárpát-medence keleti térségeiből
fokozatú, kivéve a IV és V jelzésű tejfogakat, melyeknél az abrázió a 3 fokozatot is eléri. Anatómiai variáció: A csontos szájpad hátsó felében torus palatinalis látható. - A lambdavarrat jobb oldalán egy, bal oldalán pedig két varratcsont fordul elő. Kóros elváltozások: A két orbita közül cribra orbitalia minimális nyomai talán a jobb oldalon figyelhetőek meg. - Mindkét orbita esetében, szimmetrikusan az orbita belső szegletének közelében 1-1 milliméter nagyságú, lefelé irányuló csonttövis látható. 152/219 -14-15 éves gyermek Jó megtartású vázcsontok, melyek mellől hiányzik a koponya és a nyakcsigolyák, valamint a két radius. A hátcsigolyák közül csak nyolc őrződött meg, ezeken korabeli vágás, vagy más sérülés nyoma nem látható. A gerinc ágyéki szakasza teljes. - A halálozási életkor meghatározása a hosszcsontok epiphysis-fugáinak összecsontosodása alapján történt, de ugyanerre az életkorra utalnak a hosszcsontok méretei alapján a BERNÉRT BERNÉRT—ÉVINGER—HAJDÚ (2002) módszerével végzett számítások is. - A gyermekcsontok mellé csomagolva idősebb juvenilis korú egyén bal femurja és mindkét tibia-csontja került elő, melyek lehetséges, hogy a 152/178 jelzésű lelethez tartoznak. 91/106 és 169/196 jelzéssel a lelőhelyen feltárt gödrökből egy-egy szórványcsont is előkerült (töredékes homlokcsont és egy másik homlokcsont pikkelyének töredéke), melyeknek azonban, szórványleletként, még kultúrális besorolása is bizonytalan. A két csonttöredéken minden esetre semmiféle korabeli sérülésnyom nincs. 4. Hajdúdorog—Szállásföldek—Közép [M3-51/A] (Hajdú-Bihar megye, Magyarország) 31/31 -18-22 éves nő Töredékes, hiányos koponya és töredékes, hiányos vázcsontok. Leírás: A koponya nem rekonstruálható, nem elemezhető. - A számított testmagasság közepes kategóriájú. A fentebb ismertetett leletek nem képezik összefüggő temetők részeit, hanem általában szórványosan előkerült temetkezésekből származó embertani maradványok, ugyanúgy, ahogy - a Halomsíros kultúrát leszámítva - az e kultúrák népességét reprezentáló eddig ismertté vált leletek is. Ennek tudható be, hogy a leletanyag minimális, és még a korhasztásos temetkezési rítus szerint temetkező közösségek embertani arculatát sem lehet egyelőre még nagy általánosságokban sem körvonalazni. A jelen munkában ismerteit adatokat a következőkben lehet összefoglalni (vö. 5. táblázat): A Makó-kultúrába keltezhetően újabb négy (Berettyóújfalu—Nagy- Bocs dűlő, Debrecen-Monostor erdő, Nádudvar-Határút, Pi^colt— Nisiparie), a Nyírség-kultúrából pedig újabb egy hamvasztásos temetkezés mellett (Panyola-Vásármeződomb), az utóbbi kultúrából ismertté vált a BRONZKORI EMBERTANI LELETEK A KÁRPÁT-MEDENCE KELETI TÉRSÉGÉBŐL népesség második1 csontvázas temetkezése is (Konyár-Pocsaji mú'út). Az Ottomány-kultúrából eddig embertanilag még nem közöltek temetkezéseket, ezúttal két hamvasztott lelet került embertani vizsgálatra (Pocsaj- Makkos major), míg a harmadik, e kultúra népességét képviselő leletet egy tűzhely alatti gödörben fekvő hiányos, koponya nélküli csontváz képezi (Berettyóújfalu-Szilhalom). A romániai Otomani (~ Gyulavarsándi) kultúra eddig ismert erdélyi temetkezéseivel megegyezően, az újabb temetkezés is csontvázas rítusú volt (Tiream). A Halomsíros-kultúra itt közölt egyetlen lelete egy kútban talált csontváz, feltételezhető, hogy a kisgyermek bűntény, vagy talán inkább, szerencsétlen baleset áldozata lehetett. Ugyancsak kútból származnak a késő-bronzkori Gáva-kultúra csontvázas leletei a Debrecen—Józsa—Alsójózsai lakópark lelőhelyről. Az itt feltárt kút mélyén fekvő csontvázak szabályos zsugorított helyezete, valamint az alattuk talált állatkoponyák azt sugallják, hogy, habár erőszakos halálra utaló nyom a csontokon nem volt megfigyelhető, az eltemetettek valamilyen kultikus szertartás során feláldozott egyének lehettek. Az igen fiatal nő és a gyermekek között anya-gyermek kapcsolat, halálozási életkoruk miatt - tekintetbe véve egyszerre történt eltemetésüket, és ezek szerint egyszerre történt halálukat - semmiképpen sem állhatott fenn, egy ilyen kapcsolat legfeljebb a 3-4 éves gyermek és a fiatal nő esetében lehetett. Az ugyanezen, 152. jelzésű objektum területén, ismét csak fiatal, 17-20 éves nő egyedül előkerült koponyáján sem voltak megfigyelhetőek halált okozó korabeli sérülés, vagy csonkolás nyomai, e koponyának ezen a helyen történt elhantolása azonban - amennyiben valóban ezen objektumhoz, s így ezen kultúrába tartozik - mindenképpen összefüggésben kellett, hogy legyen a mélyebben, szabályos helyzetben fekvő halottak eltemetésével. Az anya-gyermek kapcsolat ebben az esetben is csak a legfiatalabb gyermek esetében lett volna lehetséges. A kultúra többi, itt ismertetett embertani lelete (Balmazújváros-Tömöri tanya III, Caua§—Sigethiu, Hajdúdorog—Szállásföldek—Közép) szabályos csontvázas temetkezésből származik. A fenti adatok minimális voltuk miatt csak részben bővítik ismereteinket az érintett régészeti kultúrák populációiról, a Nyírség-kultúra elsó csontvázas temetkezése, valamint a Gáva-kultúra kútból előkerült, feltehetően áldozati leletei azonban mindenképpen figyelmet érdemelnek. IRODALOM ALEKSEJEV, V. P. - DEBEC, G. F. (1964): Kraniometrija. Nauka, Moskva. BERNÉRT ZS. - ÉVINGER S. - HAJDÚ T. (2002): New data on the biological age estimation of chidren using bone measurements based on historical populations from the Carpathian Basin. Annls hist.-nat. Mus. natn. hung. 99,1-8. ÉRY K. K. - KRALOVÁNSZKY A. - NEMESKÉRI J. (1963): Történeti népességek rekonstrukciójának reprezentációja. - A representative reconstruction of historic populations. Anthrop.Közl. 7,41-90. 35 1 Elsőként Hajdúnánás-Feketehalom (M3/4i.lh.) lelőhelyen tártak fel a kultúrába tartozó csontvázas temetkezéseket (K. ZOFFMANN 2004a).
