Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)
Kiállítások - Keresztury Tibor: Aki látta Babitsot
176 KERESZTURY TIBOR Kiss Tamás verseit olvashatták orrvérzésig, estétó'l-reggelig: az ő ellenzékisége nem renitens politikai nézetekből táplálkozott. Ellenállása nem ideológiai, hanem esztétikai természetű volt - ebbéli minőségében viszont roppant karakteres és következetes: a hagyomány, a kultúra, az igényes irodalom, az artisztikum, a klasszikus műveltség, a minőségi létezés ideáját szegezte szembe az alpári bunkóság, a mú'veletlenség, a szellemi igénytelenség, az alacsony röptű gondolkodás világával, amely mára elsöprő győzelmet aratott. Belülről vezérelt, szuverén személyiségként, Radnóti, Jékely, Weöres Sándor nemzedéktársaként Kiss Tamás még tudta, hűnek lenni mit jelent: a felnevelő tájhoz, a befogadó városhoz, egy értékrendhez - mindahhoz, amit az ősöktől, az előtte járóktól útrava- lóul kapott. Tudta, hogy a hűség olykor lemondásokkal járó súlyos teher, mégsem helyezte soha fölébe személyes érvényesülésének szempontjait, önnön pillanatnyi érdekeit. Az örök ideák antik eszménye, s a Csokonaitól Gulyás Pálon át Babitsig, Móriczig terjedő tradíció, a nyugat szellemisége nemesül a sorjázó verseskötetekben a maga szelíd módján szembeszegüléssé - ha úgy tetszik, ez az életmű ma is érvényes üzenete. A hitelét pedig az „a józan és tárgyilagos önismeret" adja, amelyre Korsós Bálint hívja fel a figyelmet a 100 éves költő szellemiségét méltó módon őrző Alföld folyóirat jubileumi összeállításában. Mert noha nem mondhatni, hogy ne lettek volna fájdalmai és sérelmei, hogy ne alázták volna meg őt is számtalanszor a bokájáig sem érő percemberek, Kiss Tamás mégis kivételesen önazonos ember és költő maradt ebben a városban, melynek több értékes karakterjegy mellett eleven hagyománya a túlhúzott művészi allűrökre, beteges aránytévesztésekre, heroikus gesztusokra csábító túlhevült öntudat is. Puritán életszemlélete, elemi tisztessége, antik műveltsége életét és pályáját példaadó módon megkímélte attól, hogy elhomályosítsa látását a sértettség indulata, a meg nem értettség errefelé oly népszerű gőgje, felhorgadó zsenitudata. A városhoz eleve bonyolultabb viszony fűzte, de alkatilag sem vonzotta a helyi költőfejedelem szerepe. Úgy vélem, épp ezáltal, szerep és mű egymást átfedő, adekvát hitele révén lett ez az életmű Debrecen kultúrtörténetének egyik maradandó, kitörölhetetlen fejezete, amit az új nemzedékek időről időre újra fognak írni- feltéve persze, ha időközben nem temetnek maguk alá mindent a le- omló romok, mert akkor az más eset. Hölgyeim és Uraim! Kiss Tamás atyai bizalmának, bátorításának, támogató jóindulatának személyesen is sokat köszönhettem debreceni folyóirat-szerkesztői múltam kerek 20 éve során. Örök időkig tartozom neki- köszönöm, hogy ezúton törleszthettem az adósságomból valamit. Ez a nagyon szép kiállítás méltó módon állít emléket egy költőnek s egy kornak, amikor a költészet, a tisztesség, a szellemi igényesség még széles körben elfogadott érték lehetett. Amikor a műveltség előny volt, nem hátrány, amikor ha költő volt az ember, nem kellett lesütött szemmel a fal mellett osonnia. Éppen a 100 éves Kiss Tamás példája küld most e teremből mégis egy fénypászmát az alkonyati égre, hiszen ha itt vagyunk, és rá emlékezünk, akkor ez azt jelenti: az életmű, amelynek e város oly sokat köszönhet, nem süllyedt el, nem ment veszendőbe, megmaradt nekünk. Legyünk tehát a mostani ínséges időkben is büszkék arra, hogy mi még láttuk Kiss Tamást.
