Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)
Kiállítások - Surányi Béla: Agrárörökségünk, az alföldi paraszti gazdálkodás a 18–19. században
174 SURÁNYI BÉLA gazdaközönsége körében a gazdasági gyarapodáshoz, egyúttal a szellemi kultúrának is javára vált. Ez a tartásforma legtovább Debrecen és környékén őrizte hadállásait. E korszakhoz kapcsolódik és főleg Debrecenhez a magyar szürke szarvasmarha ma ismert típusának a kialakulása, valamint a rackajuh fajta megszületése. Ez az évszázadokig tartó folyamat színhelye zömmel a Hortobágy-pusztához kötődik, amely az eurázsiai sztyepp-övezet nyugati szélét jelenti, annak a földrajzi övezetnek a része, amely az északi féltekén húzódik végig és történelem nomád társadalmainak bölcsőjeként vált közkinccsé. Nem is beszélve a magyarság életében betöltött szerepéről. A kiállított eszközök láttán szembesülünk a paraszti leleménnyel, a mai technikai és technológia előfutáraival. Az állattartás körében bemutatott tárgyak anyagi mivoltába beivódik a generációról generációra öröklődő tapasztalati kultúra, hiszen a hagyományos paraszti gazdálkodás nem csak foglalkozást, hanem egyúttal életformát is jelentett. A gazdálkodás eszközeinek készítői az időnek dolgoztak, így nem véletlenül lepődünk meg, amikor a bemutatott szénavágón készültének időpontjaként 1747-et olvasunk. Nem lenne teljes a kép a szőlőművelés nélkül, noha mint művelési ág, az igénybe vett földterületet illetően messze elmaradt pl. a szántótól, legelőtől, netalán a réttől. Tudvalévő, hogy a korabeli debreceni cívisgazdák szívesen foglalkoztak Dionesus növényének művelésével, bár ténykedésük e területe inkább az Érmellékre szorítkozott, ahol már a középkorban is létező borvidéknek lehetünk tanúi. A debreceni gazdák jelentős szőlőterületet birtokoltak e tájon. Noha az itteni szőlőkultúra eltért az alfölditől, főleg a 19. századtól, hiszen a kétszintes művelésnek nincs nyoma. Gazdag ezen művelési ágban használatos eszközök választéka, kiváltképpen a metszőkések, amelyek remekbe szabott míves darabok. Nem hiányoznak egyéb tárgyak, így a kapák, szőlőültető fúró, sőt a vihart jelző ágyú sem, amelytől feltehetően a legjobb esetben is a kezelő személy ijedhetett meg. A legtekintélyesebb darab, a szőlőprés, amely a 19. század első felének korát élő mesterember munkáját dicséri. Nagyon hasznos kezdeményezésnek tekintendő a kiállítás megszületése, hiszen közkinccsé lett téve a Déri Múzeum gyűjteményének egy jelentős szegmense, az Agrártudományi Centrum pedig méltó és szakavatott környezetet biztosított nemzeti örökségünk egy meghatározó területének, anyagi műveltségünk becses darabjainak. Debrecen, 2012. április 5.
