Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)
Irodalomtörténet - Bakó Endre: Herczeg Ferenc és a debreceni színházi élet
146 BAKÓ ENDRE nem üres sablonok, nem szertelenbe csapongó képzelet hús és vér nélküli szülöttei azok az alakok, amelyeket ő elénk állít. (...) Szóval Herczeg Ferenc realista író. Realista, de még nem naturalista. (...) Ambíciója nem érte be azzal a babérral, mely az epika földjén terem számára, hanem próbát tett a költészet legmagasabb műfajával, a drámával is. Erre neki kettős oka volt. Egyfelől látta azt az elszegényesedést, amelybe a magyar drámai irodalom jutott és sinlődik, s méltánylandó hazafias felbuzdulással segíteni óhajtott ezen a nagy szükségen. Másfelől azonban nemes önzés is volt rúgója vállalkozásának." A hatalmas terjedelmű, több mint egyoldalas kritika szerzője a dicsvágyra gondolt. Feljegyezte, hogy a darab tisztességesnek mondható sikert aratott, de korántsem olyan zajosat, mintamilyenről a fővárosi lapok beszámoltak.7 Árnyaltabban fogalmazott a konkurens lap: „Új oldaláról mutatkozott be a magyar közönségnek Elerczeg Ferenc a Honthy háza című három felvonásos színművével. Új darabjának egyik legnagyobb előnye, sőt fénypontja az, hogy rendkívül erős fegyverrel ostorozza a mai kor, világnézet legnagyobb boldogságát, az egyedüli életcélt, a minden áron és minden eszközzel való pénzhajhászatot. (...). Elerczeg e valóban remek színdarabjának hatása nem azon okból maradt el, mintha annak kicsi műbecse lenne; az író lelke nemeset célzott, a hiba a nagy gondolat kidolgozásában van, az abban lévő erős, szigorú erkölcsi ítélkezés szüli a közönség körében a visszatetszést. Találunk különben benne több apró hiba mellett, amelyek felsorolása hajszálhasogatás volna, a kivitelben egy óriási, s lélektanilag is lehetetlen dolgot. Azt hiszem, senki sem hiheti azt el egy apáról, ha még annyira elzüllött, aljas ember is, hogy képes legyen húsz évig gyermeke előtt eltitkolni, hogy tulajdonképpen ő az édesapja. (.. ,)"8 Ugyanabban a számban, egy másik cikk a jó rendezést és a szereplőket méltatja. Az eddig is sikeres író A Gyurkovics-lányok c. laza elbeszélés-füzérével feljutott a népszerűség ormára. „Elerczeg Ferenc e című elbeszélése diadalmasan járta meg a magyar szépirodalom különben elég rögös útját, s népszerűvé tette szerzője nevét széles e hazában. A Gyurkovics leányok, ez a hét tagból álló elragadóan kedves banda, mint u.n. életkép is hasonló diadalokat aratott a fővárosban, és bizonyára nem egy-két levéllel fogja gyarapítani a szerző babérjait a jó vidéken is. A jó vidék egyik első stációja Debrecen, s itt fényes bevonulást tartottak a derék, kacér, öntudatos, de amellett határtalanul jóravaló leányok. (...) Egységes cselekménye nincs a darabnak! ■ ■) Hál' istennek nincs benne a helynek, az időnek, s legkevésbé a cselekménynek egysége. (...) De hát levon-e ez valamit az értékéből?" A kritikus sommája: „Annyi bizonyos, hogy Komjáthy igazgató megint egy kasszadarabra, a debreceni közönség pedig megint egy kedves, finom irodalmi termékre tett szert.''9 A darab megítélése egy másik nézőpontból: „A történetnek, melynek szálait a nagynevű szerző épp oly művészi leleményességgel fonja össze a színpadon, mint ahogy híres regényében tette - nem szükséges ismertetnünk. (...) Mintha a századvégi, túlzásokat hajhászó, sokszor kedvtelen és sivár irányzat élő 7 DR. NAGY Zsigmond: Honthy háza. Db. 1896. ápr. 16.3-4. 8 LINDENFELD Ede: Honthy háza. D. Eli. 1896. ápr. 16.2-3. 9 (-a-a: A Gyurkovics-leányok. (sic!) Db. 1899. febr. 14.5. cáfolásra találna a darab optimizmusában, mintha éreznők és hallanánk, hogy mégiscsak több a fény, mint az árnyék, csak rezignált elégedetlenség nélkül keresni kell. (...)"10 A színház közben többször is elővett, felújított Herczeg-darabo- kat. Nincs tehát abban a hírben semmi meglepő, hogy a debreceni városi színház az írót bízta meg az intézmény képviseletével az Országos Színészegyesület 1900. évi rendes évi közgyűlésén. „Ez alkalomból Herczeg Ferenc levelet írt Komjáthy Jánoshoz, amelyben kérte, hogy ha lehet, küldje őt ki a debreceni színház képviselőjéül, szeretne ugyanis a tanácskozáson részt venni, de mandátumot csupán Debrecenből vállal. A színtársulat szívesen tett eleget Herczeg kérelmének, s egyhangúlag megválasztotta küldöttnek. A színtársulati tagok közül képviselők lettek: Bartha István és ifjú Szathmáry Árpád."11 Az előzmények ismeretében kissé váratlan az a negatív sajtókampány, amely az Ocskay brigadéros bemutatása után a „Debreczen" hasábjain bontakozott ki. A lap még lelkesen adta hírül, hogy Komjáthy igazgató megvette a darabot, bár fájlalta, hogy a pécsi színház megelőzte vele a többi vidéki színházat.12 A bemutató után Gulyás István - egy nap késéssel - több mint egy újságoldalon méltatta a színház igazgatóját, „hogy nemzeti érzelmeink iránt ilyen gyöngéd figyelmet tanúsított". Úgy érezte ugyanis, hogy „a költő (...) a Rákóczi-kor fény- és árnyoldalaiból állítja össze a szabadságharc képét; igaz, hogy az árnyoldalak is erősen ki vannak színezve, de végül mégis túlragyogja a fény az árnyékot, s Ocskay szomorú sorsán szánakozva, de a nemzeti érzés felmagasztalásával távozunk a színházból". Azonban a darab hatása a jó rendezés, (ifj. Szathmáry Árpád, immár a Vígszínház művésze) az ügyes szcenírozás ellenére sem volt olyan meggyőző, mint amilyenről a fővárosi kritikák szóltak.13 Egy másik vélemény szerint a prológ elmaradhatna, egyébként az első felvonás történelmi levegőjének érzékeltetése „meglepő oly modern írótól, minő eddig Herczeg Ferenc volt."14 Kutasi Imre lapjának kritikusa már utal a vitára is: „Mi nem nézzük az elfogultság szemüvegén Ocskay brigadé- rost, és nem tartjuk a színművet, - mint hirdették felőle - hazaellenesnek. Herczeg Ferenc Ocskay árulásának körülményeit akarta e darabajával megérthetővé tenni, s egyáltalában nem volt célja Rákóczi fejedelemnek minden magyar ember előtt dicsfényben álló emlékét megsérteni."15 Jelzi a polémiát Harsányi Sándor is: voltak, akik ledorongolták a darabot és akadt olyan vélekedés is, amely Herczeg drámáját a Bánk bánhoz hasonlította. „Én e két szélsőség között az arany középutat választom és - azt hiszem, nem tévedek bírálatomban - hogy föltétlenül színpadképes, hatásos drámai alkotás az Ocskay brigadéros, költői becse is van, különösen 10 A Gyurkovics-lányok. D. Eli. 1899. febr. 14.4. 11 Herczeg Ferenc debreceni képviselő. Db. 1900. ápr. 19.6. 12 Ocskay brigadéros. Db. 1901. márc. 5.313 (-s. -n.= GULYÁS István: Ocskay brigadéros. Db. 1901. márc. 16.3. 14 Ocskay brigadéros. Debreczeni Újság, 1901. márc. 15.3-4. 15 Ocskay brigadéros. Debreczeni Hírlap, 1901. márc. 15.5.
