Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)
Történettudomány - Takács Péter: Kölcsey és Wesselényi politikai barátsága
120 TAKÁCS PÉTER A kölcsönös tisztelet, az erkölcsi emelkedettség, a gondolkodásbeli elkötelezettség, és a nemzetépítés szándékának komolysága egy harmadik barátot is kapcsolt kettejük érzelmi és értelmi kötelékéhez: Deák Ferencet. Wesselényi vezérsége - Széchenyi gyakori távolléte miatt - az alsó- és felsó'házban egyformán megkérdőjelezhetetlen volt. Ezt sem Kölcsey, sem Deák - sem mások - egy percig sem vonták kétségbe. 1833 tavaszán azonban lábra kapott a hír, hogy Ferenc császár és király összehívja az erdélyi országgyűlést. Erdélyben e nemes testület utoljára 1811-ben ülésezett. Wesselényi kötelességének érezte, hogy tehetségéhez és lehetőségéhez mérten szőkébb pátriájában készítse elő barátait, politizáló társait, az erdélyi törvényhatóságok tisztviselői karát az országgyűlésre. 1833. május 5-én ezért elbúcsúzott pozsonyi barátaitól. A búcsút az immár legbensőségesebb barát, Kölcsey örökítette meg országgyűlési naplójában: „Leszállt az estve, és a Wesselényi barátai a ligetben együtt ülének, s üríték a búcsúpoharat. Mert a szörnyölők fiát Erdély környűlményel [sic!] haza szállták, hogy az általa oly sokszor védelmezett hazának lehetséges oltalmat szerezzen. Fennhangzának Beöthy ajkairól az elköszöntések; lelkesedés és ellágyulás érzelmei közt közelgetett az éjfél órája; s íme a szekér a Duna-parton áll. Magasan fénylett a hold; sötét árnyaival feküdt hátam megett a liget; előttem halvány világításban emelkedett a várrom, puszta tornyaival; - Isten veled! Kiáltó még egyszer a távozó; Vég hangjaihoz vegyült a hajókba ütődő hullám nyögése, és a szekér elrohant,"16’ A nemzetteremtés logikus gondolati terve találkozott itt a holdvilág ezüstös fényén átderengő mindenség földre szórt csillagszikráival. A /anitatum vanitas cinizmusa fölött diadalmaskodó Himnusszal. Reménnyel telt meg az esti csend. A liget fáinak sejtelmes árnyékán, a fizikai világ profán zaján jól hallhatóan áttört a búcsúzó Himnuszt idéző esdeklése: Isten veledl Csak az utókor számára vált bizonyossággá az üzenet: a profán világot formálni összegyűlt, nemzetet teremteni szándékozók csak Istenben reménykedhetnek. Tünékeny remény, holdvilág-vigasz a Kölcseyéhez hasonlóan érzékeny lelkek számára. Wesselényi eltávozott. A búcsú kikényszerítette romantikus szituáció és érzelem éppúgy része az 1832—36-os diéta történetének, mint a Kölcsey és Wesselényi között elmélyült, majd Deákkal reformkori triásszá formálódott három ember szétzilálhatatlan barátsága. Históriai része ennek a diétának az a hiány is, amit a távozó vezér maga után hagyott. Május 7-én már vitte a lomha posta a Kende Zsigmondot informáló levelet: „Wesselényi tegnapelőtt éjjel indult haza, hogy valamit tegyen. Nagyon nehezen eresztettük el a nemes férfiút; mert nagy szükségünk van reá; sok erőt, központot, s vigasztalást találtunk itt benne"™ Pár nap múlva a távozó barát után is indul a levél: „Távoztod óta elhagyatva érzem magamat; ...a férfinak kinek a szerencsétlenség jutott: költő lenni -, meleg kebelre van szüksége, hol lángjai testvérlángokkal találkozzanak; s ily kebel, édes barátom, itt csak neked vala. Nem elég kimondani a 161 Országgyűlési napló 1833. május 5.531-532. 162 Kölcsey Kendének Pozsony, 1833. május 7. Kölcsey Levelezés III. 260-263. szót: haza; nem elég bizonyos érzelmet hordozni iránta: az én emberem az, kinek a haza örök ideálként áll lelkében."™ Nemcsak Kölcseynek, Wesselényinek is hiányzott a barát. Útban hazafelé, május 10-én Sajószentpéteren a Ragályi Tamás kúriájában megpihent, és szükségét érezte, hogy egy dicsérő szót és kettős kívánságot üzenjen a Pozsonyban maradt barátnak. Erdély felé szekerezve, Kölcsey országgyűlési naplóját olvasta. Annyira megtetszett neki, hogy tollat ragadott, és kérlelte: „barátom az Istenért, ne hadd félbe." A maga példánya mellé másolatot kért Ragályi Tamásnak is, akit szintén elbűvölt a napló. A naplóhoz kötődő kettős kéréshez a jobbágyokat érintő, a nemzetteremtés következő lépcsőfokát fundáló tanács is belefért a levélbe: „az Urbáriumban legyetek egész igyekezettel az úriszék eltörlésén."™ A Csekén és Nagykárolyban még lépten-nyomon a köznemes és a báró közé furakodott rangbéli különbséget: Tisztelt Uram! Tisztelt Báró! Mél- tóságos báró! Alázatos szolgája! És a Parnasszus csúcsáról a költőt a középnemesi átlagba szorító Tekintetes Uram! - megszólító és elköszönő formulát a pozsonyi együttlét után felváltotta a Kedves Barátom! Tisztelt barátom! Édes barátom! Szeretett barátom! Édes Ferim! Ölellek forró, szent barátsággal! Ölellek, de várlak is szívszakadva - formula. És az elveiben hajótörést szenvedett kétségbeesett kiáltása: Ha lehetséges, az egekre, jöjj! Ennek meghallása és kibontása egy másik dolgozatot kíván. FELHASZNÁLT IRODALOM A Hymnus költője. Tanulmányok Kölcseyről. Szerk. Lukácsy Sándor, Sza- bolcs-Szatmár Megye Tanácsa. 1974. Amadéi Boros: Csónakutazás a halál után. Kultúrantropológiai és etnológiai közelítések a szatmárcsekei csónak alakú fejfák tárgykörében. Kölcsey Társaság Társasági Füzetek 12. Fehérgyarmat, 2001. „A mag kikéi." Előadások Kölcsey Ferenc születésének 200. évfordulóján. Szerk.: Taxner-Tóth Ernő, Bp.-Fehérgyarmat 1990. A nemzet imája. Tanulmányok a Himnuszról. Összeállította: Pomogáts Béla. Nagyvárad, 2007. Balásházy János: Az 1831-dik esztendői felső magyarországi zendüléseknek történeti leírása. Pest, 1832. Bálint Nagy István: Kolerajárványok Csanád vármegyében. Makó, 1928. BallagiGéza: A nemzeti újjászületés kora (1815-1847). Bp.,1897. Barta István: Kölcsey politikai pályakezdete. Századok. 1957.2-4. sz. 255-302. Barta István: Ki írta Kölcsey 'Wesselényi védelme' című munkáját. Századok, 1961.720-728. Barta István: Felsőbüki Nagy Pál és a bécsi kormány. Századok. 1963.4. sz. 747-781. Barta István: A fiatal Kossuth. Bp. 1966. Bene János: Tisztújítás Szabolcs vármegyében 1836-ban. Acta Academiae Paedgogicae Nyíregyháziensis. Történettudomány, 1980.33-63. Bíró Ferenc: Nemzet, nyelv, irodalom. ItK. 1984.558-577. 163 Kölcsey Wesselényinek, Pozsony, 1833. május 12. Kölcsey Levelezés III. 263-265. 164 Wesselényi Kölcseynek, [SajójSzentpéter, 1833. május 10. Kölcsey Levelezés III. 262.
