Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)
Történettudomány - Takács Péter: Kölcsey és Wesselényi politikai barátsága
104 TAKÁCS PÉTER zottan élő, a vadászatoktól, nemesi báloktól, lumpolásoktól magát távol tartó Kölcseyt vétek lenne szavazat alá bocsátani. Kende arra is gondolhatott, hogy a vármegye adminisztrációját végző jegyzői irodán ő is „inkább hasznát veheti Kölcseynek," mintha valamelyik szolgabíró mellé megszavazzák esküdtnek. A számításuk bevált. 1829. július 7-én, Vécsey Miklós ajánlotta Kölcseyt „megyei első aljegyzőnek," és a nagy műveltségű, komoly felkészültségű, nemzeti liberális meggyőződésű írót a megye közönsége ellentmondás nélkül elfogadta.40 A tudós költő tagja lett Szatmár vármegye tisztikarának. Első aljegyzőként bensőséges baráti viszonyt alakított ki Geőcz Ferencz első alispánnal, Nagy Károly megyei főügyésszel és Kovács Sándor főjegyzővel. Míg meg nem ismerte, baráti volta viszonya Csomay Pál másodalispánnak is. A frissen választott tisztségviselők - Csomay Pál, Kende Zsigmond, Uray Bálint, Eötvös Mihály stb. - vagy régi barátai voltak, vagy a tisztújítást szervező lelkesedés során mélyült a kapcsolatuk. A Károlyi család Szamár vármegyei egyeduralma késztethette arra Trócsányi Zsoltot, hogy a liberálisok 1829-es tisztújítási sikereit a gróftól függő taksás, egytelkes és honorácior kisnemeseknek, közvetetten Károlyi Györgynek tulajdonítsa.41 Ennél azonban többről volt szó. A ferenci abszolutizmus idején, 1823-ban megválasztott tisztikar két perióduson át újítás nélkül, mindenki által tapasztalt tunyasággal, az emberek és problémák iránti érzéketlenséggel intézte a megyeiek ügyeit. A megszaporodott örökösödési és osztálypereket sürgetni akarókat, a hatalmaskodókra és visszaélésekre panaszkodókat sűrűn fogadta a megyeházán lumpoló, tivornyázó tisztikar, a tollat mozdítani is rest írnok. A nemesek az egzisztenciájukkal is összefüggő perekben hozott - kóstolókkal, kenőpénzekkel, baráti gesztusokkal befolyásolt - ítéletekkel kapcsolatos elégedetlensége, a tájékozottabbak tudatába befészkelődő reform eszmék, a kisnemesi réteg megélhetésének feltűnően gyors romlása, a tisztségekre újonnan pályázók szokatlanul élénk agitációja, a nemesi közgyűlésre sereglők táborhelyeinek felállítása, az ételről, italról történő gondoskodás hírének gyors terjedése egy-egy régióból százával vonzotta Nagykárolyba a voksra jogosultakat. Az 1825—1827-es országgyűlést kikényszerítő nemesi ellenállás lendülete sem tört még meg. Az 1812-től felhalmozódott sérelmeket még nem orvosolta az uralkodó. Ugyanakkor az 1827-ben megújított reformbizottsági munkálatok nagy horderejű változásokat, átrendeződéseket ígértek az ország közéletét, gazdasági viszonyait illetően. A szokás, a hagyomány és a törvény szerint is közeledett az országgyűlés összehívásának időpontja. Károlyi György a politikában csak középszerű tehetségnek bizonyult. Nem tántorodott ugyan el a reformok támogatásától, de a politikánál jobban érdekelték az ókori történelem művészeti és régészeti emlékei. Ezzel együtt is szerencséje volt Szatmár megyének, hogy ebben a politikailag végtelenül képlékeny állapotban az ország egyik leggazdagabb grófja nemcsak hagy40 Barta 1959.278.; Lásd még: Takács 1988.20. Takács 1993.281. Az új tisztikar tagjai: Geőcz Ferenc első alispán, Csomay Pál másodalispán. Főszolgabírók: Kende Zsigmond, Eötvös Mihály, Isaák Lajos, Uray Bálint, Nagy Károly főügyész, Kovács Sándor főjegyző, Kölcsey Ferenc első aljegyző. A jegyzői kar tagjai: Mátay Antal, Szögyéni Sándor, Becsky István, Domahidy Gedeon 41 Trócsányi 1965.91. ta, ösztönözte is a reformmozgalom kibontakozását, és Szatmár megyében az országos reformmozgalom egyik legnagyobb hatású és tehetségű emberét, Wesselényi Miklóst állította a csatatéren maga mellé. Kölcsey közélet felé fordulását vizsgálva, egy szempontot még említenünk kell: 1827-ben meghalt Ádám nevű testvére, aki a meggondolatlan vállalkozásai miatt a birtokvesztés határáig eladósodott. A tragédia érzelmi súlya és bánata mellé - biztos megélhetés nélkül - hátrahagyta özvegyét és Kálmán nevű kisfiát. Kezdetben a Szuhányi család is vonakodott kiadni Ádám özvegyen maradt feleségének az örökségét. Kölcsey sem Szuhányi Josephinet, sem öccse kisfiát nem dobhatta a hitelezők karmai közé. Sem az elkülönítetlen szatmári birtokrészeket nem hagyhatta ebek harmincadjára. Végleg lemondott a Pestre költözésről. A költészet és a tudomány mellé társította birtokainak művelését. Sürgette a csekei határ regulációját, birtokainak az elkülönítését. Ezekhez pénzre, vármegyei összeköttetésre is szüksége volt. Kölcsey Ádám halálával feltűnően megszaporodtak azok az okok és motívumok, amik közrejátszottak a közpolitikái szerep vállalásában. Az már csak a sors különös ajándéka volt, hogy létfilozófiájával, gazdálkodásról és társadalomról alkotott jövőképével, anyanyelv- és hazaszeretetével harmonizált az a kibomló, nemzeti liberális politikai küzdelem, ami szubjektíve is lelkesítette a költőt. Múlhatatlan örömére szolgált, hogy ebben a küzdelemben - számos jó és tisztességes ember mellett -1832 után Pozsonyban két olyan barátra talált, mint Wesselényi Miklós és Deák Ferenc.42 WESSELÉNYI MIKLÓS SZATMÁR MEGYÉBEN Wesselényit apja gyermekkorában vitte magával a közélet fórumaira. Legendák zengtek gyermeki bátorságáról. Apja halála után tanulmányai, másrészt a tíz-tizenegy gyermekét eltemető Cserei Heléna parancsoló féltése miatt, távol maradt a zajos fórumoktól. Közép-Szolnok vármegye irányítói - édesapja hajdani kiegyensúlyozatlansága miatt - amúgy is tartózkodtak közfeladatot ruházni rá. A történeti források és családi iratok szerint először 1826. október 16—17-én jelen meg Közép-Szolnok marchalisán.43 Figyelmet érdemlő dolgot nem említett róla a gyűlés menetét megörökítő jegyzőkönyv. 1825-1827 között gyakran jelen volt a pozsonyi diétán, ahol Széchenyi István aratta a politikusi sikereket. Magyarországon nem lévén birtoka, az országgyűlésen csak absentium ablegatusként, főúri megfigyelőjeként vehetett részt. Széchenyi István pozsonyi klubjának azonban egyik legaktívabb tagja volt. Ezek az előzmények közrejátszottak abban, hogy az 1829. szeptemberi tisztújítással egybekötött Közép-Szolnok megyei marchalisnak ő volt az egyik legaktívabb szereplője. Jelölték alispáni tisztségre is, de majdnem megalázó kudarcot szenvedett.44 Az 1830-as esztendő azonban meghoz42 Kölcsey és Deák viszonyáról: Takács 1976. i. h. 43 Trócsány'ngbs.&i 44 Trócsányi 196s. 88. Fiatan versengtek az alispáni tisztség elnyeréséért. A leadott 676 szavazatból Péchy Imre vármegyei főjegyző 545 voksot kapott. Wesselényi negye-
