Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)
Történettudomány - Takács Péter: Kölcsey és Wesselényi politikai barátsága
99 Takács Péter KÖLCSEY ÉS WESSELÉNYI BARÁTSÁGÁNAK KIBONTAKOZÁSA Személyi, politikai és társadalmi feltételek A SZITUÁCIÓ ÉS A HELYSZÍN Széchenyi 1825 őszén életcéljáról töprengve, „keserű és életunt" állapotban úgy ítélte meg, hogy ha boldog akar lenni, „nem marad más, mint az erény és kötelesség rögös és kemény útját járni"1A Tudós Társaság létrehozására tett felajánlást követően Esterházy Mihállyal és Wesselényi Miklóssal 1825. november 27-én „erényszövetséget" hoztak létre. „Esküvel erősítve" vállalták „hazánk fiaira, és azok gyermekei és unokáira any- nyi szerencsét és áldást hozni, amennyire azt a tehetségük" megengedi. Elhatározták, „hogy a[zj... ifjúság nevelésére oly nagy befolyást" szereznek, „hogy azok több polgári virtusokkal bírjanak, mintsem a... kortársaik és atyáik." Megfogadták, „hogy semmi legkisebbet se mívelik anélkül, hogy ne mondanák maguknak: - Lát téged az Isten, és látnak a mostani századod filozófusai!"1 A „triász" tagjai udvarképes arisztokraták voltak. Elvileg nemcsak joguk, morális kötelességük is volt a közösség ügyeivel foglalkozni. Érettebb ideológiai viszonyok és korszerűbb társadalmi struktúra mellett politikai pártot kellett volna alapítaniuk. Mivel ezt hazánkban 1846-ig senkinek sem sikerült, a politikai társulás kereteként maradt a barátság. A sajátos magyar rendi alkotmány azonban az 1825-1827- es országgyűlésre Wesselényi bárót - mivel az Úr kenyerét és uradalmát Erdélyben rakta le - csak főúri megfigyelőnek (absentium ablegatus) „engedte be." Széchenyi és az egymással szövetkező triász „divatot teremtett." A lendületnek köszönhetően a velük koros gróf Károlyi György, gróf Andrássy György és több arisztokrata 1830-ban vármegyei követséget vállalt. A baráti támogatást és eszmei irányítást szívesen fogadó Károlyi György a tőle néhány órányi lófuttatásra, kocsizásra lakó Wesselényit bevonta Szatmár megye közéletébe. Kettejük jelenléte országos figyelmet érdemlően megpezsdítette ennek az Erdéllyel, a Partiummal is érintkező törvényhatóságnak a politikai életét. 1825-től egy évtizeden át Szatmár megye a polgárosodásért folytatott politikai küzdelmek élharcosai között foglalt helyet. A „határszéli törvényhatóság" politikusi elitjét a debreceni és sárospataki kollégiumban megigézte, és követésre ösztönözte az antik, főleg „az athéni és spártai honszerelem" áldozatot is lelkesen vállaló példája. Erre az érzelmi azonosulásra ráerősítettek a hazai történelem olyan hősei, mint Bocskai, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, Zrínyi Miklós, Wesselényi Ferenc, Thököly és II. Rákóczi Ferenc, akik a Habsburg dinasztia zsarnoksága és önző akarnoksága ellen századokon át védték a válasz1 Széchenyi Napló, 427. (1825. nov. 22.) 2 Uo. 428. (1825. nov. 27) tott hit szabad megvallását és gyakorlását, az ország függetlenségét és a hazai alkotmányosságot. Abban, hogy Szatmár vármegye a polgári Magyarországért folytatott küzdelem első évtizedében a legjelesebbekkel együtt példamutatóan küzdött az élen, máig elévülhetetlen és követésre ösztönző szerepe volt Kölcsey Ferencnek. Az Úr 1815-től az ő táplálására szánt kenyér megtérülését, és a hozzávalók előteremtésének lehetőségét Szatmárcseke határára bízta. A sors, a végzet és a szerencse, a szükségszerűség és a véletlen együtt munkálkodtak azon - a két jeles személytől nem függetlenül -, hogy Wesselényi Miklós és Kölcsey Ferenc eszmei, politikai meggyőződése, hazaszeretete, az ország és népének a jövőjéről vallott elképzelése összehangolódjon, és közben a legmélyebb és legőszintébb barátság alakuljon ki kettejük között. WESSELÉNYI ÉS KÖLCSEY PORTRÉJA A korzikai ügyvéd fia által osztrák császárrá alacsonyított Habsburg I. Ferenc 1812-ben a pénz leértékelése miatt elégedetlenkedő magyar országgyűlést feloszlatta. Tizenkét évig - esküjét megszegve - össze sem hívta. A napóleoni háborúk teremtette konjunktúra kissé megpezsdítette a magyarországi gazdasági életet is. A nemesség jogai visszakövetelése helyett pénzét számolta. Udvarházát csinosította, kastélyát, kúriáját építette, majorságát gyarapította. Wesselényi is angol útjával, tapasztalatainak hasznosításával, mintagazdasága és ménese megújításával foglalatoskodott.3 Kölcseyt életének második nagy válsága, és költészete formakincsének megújítási kísérlete foglalkoztatta. A szobája padlatába mélyedést koptatva - mint a kerengő dervis - járta körbe asztalát, s egy esztendő- nyi ideig udvaráról sem mozdult ki.4 5 Próbálgatta a „népdal iónját." Vallásfilozófiai kérdések, ókori görög bölcseleti gondolatok foglalkoztatták. Az antik hősök honszerelme, az érzelmi és intellektuális gyötrődések történeti munkák, vallásfilozófiai elmélkedések mellett olyan, csak a lélek rejtett zugaiban összebékíthető viselkedésbeli és históriai élmények versformába öntésére ihlették, amikből - egymáshoz időben feltűnően közel - két, tökéletesen máig sem kibontott költemény született: a Himnusz és a Vanitatum vanitasE 3 Trócsányi 1965.75-86.; Csetri 1957.7-44.; nő. 1997 9-36. 4 Kölcsey Szemere Pálnak, 1833. március 20. KFÖM1960.512. 5 Kölcsey Szemere Pálnak, 1833. március 20. Uo. 504-516.; Lásd még: Válogatás a XX. század Hymnus-értelmezéseiből. Fehérgyarmat, 1997 153.; Lukácsy Sándor: Köl-
