Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Természettudomány - Molnár Zsolt–Hoffmann Károly: A hortobágyi pásztorok növény és növényzetismerete. III. Élőhelytípusok és jellemzésük
47 Molnár Zsolt—Hoffmann Károly A HORTOBÁGYI PÁSZTOROK NÖVÉNY- ÉS NÖVÉNYZETISMERETE III. Élőhelytípusok és jellemzésük Tikos Béla ohati erdőmérnök emlékének BEVEZETŐ Hazánkban már sokan gyűjtöttek népi élőhelyneveket (néprajzosok, helytörténeti kutatók, földrajzinév-gyűjtők stb., pl. Herman 1914; Györffy 1922; Andrásfalvy 1973; Paládi-Kovács 1979), de olyan kutatás, amely egy tájegység lehetőleg minden népi vegetáció- és élőhelykategóriáját vegetációtudományi szempontból feldolgozta volna, ritkán folyt (Kalo- taszegen Péntek és Szabó 1985, a Gyergyói-medencében Rab 2001 és Gyimesben Babai és Molnár 2009). A nemzetközi irodalomban is elsősorban az utóbbi években jelentek meg azok a tanulmányok, amelyek kimondottan népi vegetációs ismereteket vizsgáltak (pl. Blackstock és McAllister 2004; Casagrande 2004; Halme és Bodmer 2007; Hernandez- Stefanoni et al. 2006; Shepard et al. 2001; Torre-Cuadros és Ross 2003; Verlinden és Dayot 2005; valamint Johnson és Hunn 2010 kiváló könyve). A népi taxonómia alapmunkája (Berlin 1992) is csak fajokkal foglalkozik. A Hortobágyról is több olyan átfogó munka született, melyekben olykor külön fejezetet alkotnak a népi élőhely- és tájnevekkel kapcsolatos adatok (Zoltai 1911; Ecsedi 1.1914; Papp 2008; legrészletesebben: Tikos 1950,1951), de a botanikai, madártani munkák is tartalmaznak népi élőhelyi kifejezéseket (pl. Magyar 1928; Soó 1933; Szabó 1965; Kovács 1988; Varga-Sipos, Varga 1993; Lesku, Molnár A. 2007). Kutatásaink során a következő kérdésekre kerestünk választ: (1) milyen vegetáció- és élőhelytípusokat ismernek a pásztorok; (2) hogyan nevezik meg őket; és (3) mit tudnak róluk (talajukról, növényfajaikról, hasznosíthatóságukról, éves és évtizedes dinamikájukról stb.). Kutatásainknak azonban nem pusztán „leletmentő" célja volt. Természeti örökségünk (pl. ősi szikes pusztáink) megőrzéséhez és természetvédelmi kezeléséhez is nélkülönözhetetlen, hogy alapos ismereteink legyenek a mai tájról, a növényzetet kialakító folyamatokról (Berkes et al. 2000; Molnár et al. 2009), a Hortobágy esetében pl. a korábbi legeltetési módokról (vö. Ecsedi Z. et al. 2006). Hogy a „hagyományos" tájhasználati módokat valóban kellő mélységben megismerhessük, ismernünk kell azon emberek tudását is, akik ezt végezték, azaz a Hortobágyon legeltettek. Kutatásaink fő célja tehát a pásztorok növény- és növényzetismeretének minél alaposabb vizsgálata volt. Eredményeink - reméljük - nem csak a botanikában és természet- védelemben lesznek hasznosíthatóak. Ügy érezzük, hogy a Karácsony Sándor (1939) által vázolt „magyar észjárás" növényzeti oldalához is adalékokkal szolgálunk, hiszen a magyar nép ilyen jellegű vizsgálata még csak szórványosan történt meg (pl. a Sárközben Andrásfalvy 1973 és Ka- lotaszegen Péntek és Szabó T. 1985). MÓDSZEREK Kutatásainkat 2008-2011-ben végeztük, összesen 76 terepnap során. Minden hortobágyi élőhely nevét igyekeztünk összegyűjteni, ezenkívül az egyes élőhelyek tulajdonságaira, meghatározására kérdeztünk rá (1543 adat), valamint adatokat gyűjtöttünk az egyes vadon termő növényfajok termőhelyi igényeiről (1432 adat). A Hortobágyot közvetlenül övező településeket jártuk be (Nádudvar, Balmazújváros, Tiszacsege, Nagyiván, Kunmadaras, Karcag, Püspökladány, valamint Hortobágy falu). Kócsújfa- luban, Ohaton és Egyeken sajnos nem találtunk jó adatközlőt. Az adatközlők (tanítómesterek) keresése az ún. hólabda módszerrel történt lehetőleg a település legelismertebb pásztorától kiindulva. Összesen 156 pásztort kerestünk fel, közülük 92-től gyűjtöttünk adatokat, 78- cal legalább 1,5 órányi interjút készítettünk, és 20-30 pásztorral 4-5-ször is készítettünk interjút. A pásztorok kora 32 és 86 év közötti, általában 55-75 év. Legtöbbjük azon a településen született, ahol azóta is pász- torkodik (kivéve a Hortobágy faluban élőket): Árvái Sándor (Lénárdda- róc), Bajnok Imre és felesége Matild (Nagyiván), Balogh Béla és felesége Jolán (Nagyiván), Barta Sándor, édesanyja Mária és fia Sándor (Kunmadaras), Bartók József (Ojszentmargita), Bérezi Imre és fia Imre (Kunmadaras), Bérezi József (Karcag), Béres Márton (Püspökladány), Béresné Márki Piroska (Karcag), Botos Imre (Tiszacsege), Buglyó János (Balmazújváros), Cigla József (Hortobágy-Szásztelek), Czinege Rudolf (Nagyiván), Czinege József (Nagyiván), Csontos György (Nádudvar), Csontos György (Karcag), Danka Ferenc (Nádudvar), Erdei Zoltán (Kaba), Farkas Antal és felesége Erzsébet (Tiszacsege), Farkas Ferenc, felesége Mária és fia Mihály (Karcag), Garai János (Hortobágy-Máta), Garai Lajos (Hortobágy), Hegedűs István (Püspökladány), Jakab László (Tiszacsege), Kádár Ferenc (Körösla- dány), Kalmár Sándor és felesége Eszter (Nádudvar), Kapusi Gábor (Balmazújváros), Kiss Ferenc (Nádudvar), Kovács Antal és felesége Magdolna (Nádudvar), Kovács Lajos (Nádudvar), Kordás János (Balmazújváros), Kordás József (Balmazújváros), K. Tóth József (Kunmadaras), Lajtos István és felesége Julianna (Nádudvar), Ludman László (Nádudvar), Lőrinc- zi József, felesége Piroska és fia István (Nagyiván), Magyar Mihály (Püspökladány), Máró Gábor (Hajdúnánás), Molnár Imre és felesége Ágnes (Nádudvar), Molnár Imre (Hortobágy), Molnár János és felesége Margit (Nádudvar), Molnár József (Nádudvar), Molnár Sándor (Nádudvar), Mól-
