Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Történettudomány - Krankovics Ilona: Egy debreceni bőrkereskedés hétköznapjai a XIX. század első feléből
143 Krankovics Ilona EGY DEBRECENI BŐRKERESKEDÉS HÉTKÖZNAPJAI A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBŐL A XVIII. század utolsó évtizedeiben, a nemesség tömeges méretű elszegényedésével az alföldi városok fejlődésében új korszak kezdődött. Ekkor Debrecenben is - mint az ország más városaiban - megjelentek a földbirtokról kiszorult kisnemesek, akik kényszerűségből polgári foglalkozást választottak, kereskedők, iparosok lettek.' A betelepült nemesek a szenátus és a közgyűlés tagjaiként egyre nagyobb számban vettek részt a város irányításában. A lakosság nagyságához mért viszonylag kis számuk ellenére meghatározó szerepük volt a gazdasági- és közügyek irányításában.1 2 A Kis Orbánok, több más kereskedőcsaládhoz hasonlóan, városba települt nemesek voltak, akik a második generációs debreceni tartózkodásuk során szerezték vissza a nemességükről szóló bizonylatot.3 A család több tagja igen jelentős szerepet vállalt a város irányításában. A XIX. század első felében Debrecen és a környék textil-és borkereskedelmében meghatározó szerepet töltöttek be. Gazdasági tevékenységük végigkövethető 1752-től egészen az 1850-es évekig. A rendelkezésre álló források lehetőséget kínálnak a vállalkozások kiépítésének kutatására. Adalékkal szolgálnak a helyi kereskedelemről, a vá1 Rácz, 1988.94. 2 Komoróczy, 1974.183. 3 SZSZBML F. 66 N. 976. A levéltárban okirat szerint a családnaki6i3-ban Báthori Gábor adományozta a nemesi címet. A nemességet megújító okiratokban azonban adományozóként Bethlen Gábor szerepel.; HBML IV.A. 1018/c. Polgári perek. 22/1810. (A továbbiakban: Polgári perek) Az 1808. január 4-én tartott nemesi gyűlés saját ajánlása mellett az uralkodó elé terjesztette a város pecsétjével megerősített bizonyságlevélben foglaltakat, Kis Orbán István és János megszakadt nemességük megújítására tett kérelmét. A nemesi közgyűlés ajánlásában igazolta, hogy a Kis Orbán família 1613-ban Bethlen Gábor erdélyi fejedelemtől kapta nemesi levelét. Nemesi szabadságban élt nagyatyjuk, Ferenc, s atyjuk testvérbátyja I. Ferenc idejéig. A vármegye nemesi közgyűlésének közbenjárása sikeresnek bizonyult, mert 1809. február 17-én I. Ferenc Bécsben aláírta a Kis Orbán család megújított nemesi levelét. A nemesi levél szövege szerint Kis Orbán Istvánt, valamint István, Dénes, Lajos, János és László fiait, Kis Orbán Jánost, Imre és Károly fiait Bihar vármegye nemesi közössége tagjai közzé fogadta. 1809. július 24-én Váradolasziban Bihar vármegye nemesi közgyűlése előtt hirdették ki Kis Orbán István és János, valamint leszármazottaik megújított nemességét.; HBML XI. 107. A Kis Orbán-cégpénztárkönyve 1780-1786. A levéltári források alapján bizonyítható, hogy a Kis Orbán cég a helyi textilkereskedelemben már a 18. század végén meghatározó szerepet töltött be. A kereskedelmi vállalkozását megőrző forrásgyűjtemény korai időszakával kapcsolatos kimutatatás, amely rögzíti a család kereskedelmi tevékenységének kezdetét, az 1780 és 1786 közötti években történt vásárlásokat és visszafizetéseket. Az üzletkönyvek alapján bizonyítható, hogy a kereskedés már megalakulás évében kiterjedt üzleti kapcsolattal rendelkezett, melyet egészen fennállásáig megőrzött. sári, bolti, bizományosi forgalomról, a nagy- és kiskereskedők, gyártók és forgalmazok viszonyáról. A forrás jelentőségét növeli, hogy a debreceni céhek működésével kapcsolatos dokumentumok igen töredékesen maradtak meg. így van ez a debreceni csizmadia céh esetében is, melynek történetéről csupán az 1604 és 1754 közötti évek dokumentumai szólnak a ma kutatójához. MOZAIKOK A BŐRKERESKEDÉS TÖRTÉNETÉBŐL A család vagyonát megalapozó textilkereskedés az 1830-as évekre közel sem volt olyan jövedelmező, mint korábban. A nagy haszonnal kecsegtető borkereskedelem kiépítése lépésről-lépésre történt, s valószínűleg Kis Orbán (II.) János hossszú ideig abban reménykedett, hogy mindkét termék forgalmazására lesz mind anyagi, mind fizikai ereje.4 Most azonban az a kérdés számunkra, hogyan sikerült néhány év alatt üzleti kapcsolatait megalapoznia, kikre támaszkodott a kereskedői hálózat megteremtésében. A fellendülés, az áruforgalom megélénkülése szemmel látható, 1827- ben Antal vásárkor 3766 váltó forint értékben vásárolt hitelbe bőr- és textilneműt a fiatal kereskedő. Ezen a vásári alkalmon Lepora és Lyka5 kereskedőktől 749 váltó forinton vásárolt árulni való bőrt, amely szinte még „elhanyagolható tétel" az elkövetkező évek forgalmával egybevetve. A következő, a György-napi vásári alkalmon közel tízezer forint értékű árut vett át eladásra az önállóságát érezhetően élvező kereskedő. A számlakönyvben rögzített vásárlásokat még alaposabban vizsgálva kiderül, hogy a vásáron a Lepora és Lyka cégtől 1849, Móric Rosenfeld6 4 Atextilkereskedést megalapozó Kis Orbán István 1826-ban súlyosan megbetegedett, - szélütés érte - emiatt a Pesti Valero cégnél kereskedői gyakorlatot szerzett János fia vette át a családi vállalkozás irányítását, aki a dolgozatban Kis Orbán (II.) Jánosként szerepel. 5 Az üzletember Lyka Anastasius mint elhalt barátja fiát vezette be a nagykereskedők világába. Olyan ember, aki tanácsokat ad kérve s kéretlenül is. A neve után görög származású kereskedő írásban is selypít, kedves bájjal fűzi-fonja mondatait. Amikor 1833-ban Lyka Anastasius Lepora Sándor visszavonulása után önállósította magát, a rá jellemző rámenősséggel igyekezett versenytársait háttérbe szorítani. Kis Orbán (II.) Jánosnak is barátja s tanácsadója lett. Lyka Anastasius a kereskedésétől és az életétől is elválaszthatatlan lett, annak kibontakozásától egészen megszűnéséig. Kis Orbán (II.) Jánoshoz írott leveleiből egy ravasz és egyben szeretetreméltó, a világ dolgaiban rendkívül nagy lényeglátással tájékozódó ember képe rajzolódik ki. 6 IX. A. 107.10. A Kis Orbán cég vásárlásai 1815-1850. (A továbbiakban: Számlakönyv.) A bejegyzés szerint Kis Orbán (II.) Jánosnak a bécsi kereskedővel 1830-ig van kapcsolata.
